Felszólalás adatai

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a törvényjavaslat, amelyet az Országgyűlés most tárgyal, 13 törvényjavaslat módosítását tartalmazza, ezek közül emlékezetem szerint hat darab kétharmados törvénynek minősül, tehát azt gondolom, ahhoz, hogy ebből a törvényjavaslatból érdemi törvény legyen, ahhoz politikai konszenzusnak kell lenni, nemcsak a javaslat céljai tekintetében, hanem megoldási technológiája, szabályozási eszközrendszere tekintetében is.

(10.30)

Megerősítem itt is, amit az alkotmányügyi bizottság ülésén a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében elmondtam, hogy a kitűzött céllal, a közhatalmi és közfeladatot ellátókkal és ezen belül különösen a közpénzekkel kapcsolatos döntésekben részt vállalók esetében a közbizalom erősítése, ennek érdekében vagyonnyilatkozati eljárás bevezetése, ilyenfajta kötelezettség érvényesítése számunkra elfogadható, ezzel egyetértünk.

Egyetértünk azzal is, hogy a vagyonnyilatkozati és összeférhetetlenségi követelmények egységes rendező elvek szerint kerüljenek kialakításra, és azzal sincs vitánk, hogy a szabályozás zsinórmértéke a befolyásmentesség és az átláthatóság legyen. Azt tartom, hogy kimondható, hogy a Magyar Országgyűlésben a korrupció elleni küzdelemben és a közszféra vonatkozásában egy ilyen szabályrendszer bevezetésében teljes a politikai egyetértés. Idáig nincs is gond.

A gond ott keletkezik, hogy amikor ezt a szabályozási anyagot áttekintjük, és szakmai szempontból megpróbáljuk követni az előterjesztők logikáját, a végrehajtás során fölmerülő kérdéseket, akkor ennek alapján kiderül, hogy sajnos a törvényjavaslat jelenlegi állapotában a kitűzött céloknak nem tud megfelelni. Itt vannak a gondjaink. Abban szeretnénk együttműködni, hogy hogyan lehet megoldani azt, hogy a kitűzött célok és a beterjesztett törvényjavaslat lehetőleg teljes mértékben átfedjék egymást. Mert sajnos, államtitkár úr, ma rendkívül nagy szakadék tátong a két ügy között, a célok és a törvényjavaslat megvalósíthatósága között.

A gondok két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyek magában a törvény normaszövegében benne vannak. Az ezzel kapcsolatos hiátusokat szeretném jelezni.

Az első: a törvényjavaslat rendező elve tiszta és logikus abból a szempontból, ahogy önök elmondják; vagyis a választottak esetében az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szabályok a mérvadóak, a kinevezettek esetében a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok a mérvadóak. A gond az, hogy ezen belül aztán természetesen elég sok eltérés van. Már csak abban a vonatkozásban is, hogy például az alkotmánybírák - én úgy tudom - az Országgyűlés által választott köztisztséget betöltők, ezzel szemben rájuk a köztisztviselőkre vonatkozó szabályokat alkalmazzák. Biztosan megvan a logikája, csak amit mondanak, az nem stimmel.

A második: a nyilvánosság kérdése. Nyilvános a vagyonnyilatkozata a köztársasági elnöknek, nyilvános a vagyonnyilatkozata az alkotmánybírának, nem nyilvános az ombudsmannak. Miért? Szeretném megérteni a logika törését ebben az ügyben. Miért fontosabb az alkotmánybíró vagyonnyilatkozatának nyilvánossága, mint az ombudsmané? Szerintem legyen mindegyik nyilvános egyébként, de kérdezem az okát, és keresem. Önök azt mondták, hogy tiszta, zárt logikai rendszer van leírva.

Szeretném folytatni a sort a leírtakkal kapcsolatban. Nagyon sok olyan részletkérdés van, amely persze lehet, hogy a részletes vita tárgya - a gyakoriság, hogy kell zárónyilatkozat, vagy nem kell zárónyilatkozat, hogy van-e szankció, milyen a szankció, a szankciónak mik a következményei, a felmentési ügyek, és még nagyon sok van, nem folytatom a kört -, de eklektikusnak tűnik számomra. Meggyőzhető vagyok, államtitkár úr, de jelenleg - többször átnéztük - bizonyos következtetések azt mutatják, hogy amit leírtak és ami benyújtásra került, aközött sajnos nagyon nagy eltérések vannak, és ezek összességében olyan súlyúvá növekednek, hogy a végrehajthatóságot, az ellenőrizhetőséget és a javaslat következetességét megkérdőjelezik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tételesen szeretnék szólni arról is, hogy hiányoznak a törvényjavaslatból az eljárási szabályok. Ezt a kérdést fölvetettük az alkotmányügyi bizottság ülésén. Azt a választ kaptuk, hogy azért hiányoznak az eljárási szabályok, mert ez egy utaló szabályrendszer, a meglévő joganyagra utal, és ennek következtében az ott lévő eljárási szabályok érvényesek. Ez akár elfogadható is lenne, de, államtitkár úr, a gond a következő:

Egyrészt bizony vannak az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozati rendszerében olyan lyukak, olyan fehér foltok, amelyek a mai napig nincsenek megoldva. Holnap fogunk egy körben erről tárgyalni, csak nem vagyunk az ügyek végén. Önök most azt mondják, hogy van egy szabályrendszer, az országgyűlési képviselőké, és annak az eljárási joga automatikusan a köztársasági elnökre, az ombudsmanra és azokra fog vonatkozni, akiknél ez a kiindulási pont. De a mai napig arra nincs válaszunk - magának az Országgyűlésnek nincs válasza -, hogy mi van például annak a közvetlen hozzátartozónak a vagyonnyilatkozatával, és ez hogyan hat a nyilatkozattevőre, amikor a közvetlen hozzátartozó azt mondja: én nagyon tisztelem a Magyar Köztársaság Országgyűlését, de tessék nekem azt megengedni, hogy én mint magyar állampolgár, ne tegyek vagyonnyilatkozatot.

Azt mondja a szabályrendszer, hogy ha nem teljeskörűen tesz vagyonnyilatkozatot az érintett, ha kimarad a hozzátartozó vagyonnyilatkozata, akkor szankcionálható. Tényleg végig van ez gondolva abból a szempontból, hogy ha adott esetben most bárkinek a felesége vagy férje úgy dönt, hogy ő nem kíván vagyonnyilatkozatot tenni, akkor a szankció méltányos és jogszerű? Ez megint csak egy kérdés, amire lehet azt mondani, hogy nem ennek a javaslatnak a lényege, de a rendszernek a lényege. Hogy lehet ezt megoldani egyrészt úgy, hogy méltányos legyen a követelmény, másrészt ne adjon kibúvót, hogy erre hivatkozva valaki a kötelezettségét ne teljesítse? Nem akarom folytatni a sort, mert ebből a műfajból elég sokat össze lehetett szedni. Tehát úgy gondoljuk, hogy nem lehet azzal az elegáns válasszal a problémákat megoldani, hogy az egyébként meglévő eljárási szabályok azok, amelyek itt érvényesek.

A harmadik tételem, sorom: itt elhangzott már, megnéztük, akár négy-öt jogcímen is lehet - persze ez a szélső pont - valakitől vagyonnyilatkozatot igényelni a szabályrendszer alapján. Államtitkár úr, a probléma nem az, hogy ezt meg kell tennie, hanem az, hogy tényleg az-e az egyszerű eljárás, hogy ebben az esetben ő is meg a felesége is, aki lehet, hogy szintén alanyi jogon nyilatkozattételre kötelezett, azzal fogja tölteni hónapokon keresztül az estéit, hogy vagyonnyilatkozatokat tölt ki különböző szervek, intézmények részére. Végig van ez gondolva? Lehet, hogy ez a válasz, de én még nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem lehet-e ebben az esetben egy olyan egyszerűsített eljárást kialakítani, amely valóban a nyilvánosság és a kezelhetőség szempontjából valami normális rendet vág. Nem hiszem, hogy az lenne a jogalkotó célja, hogy valaki hat-nyolc helyen a feleségével együtt vagyonnyilatkozatokat tegyen le, utána ezeket kezeltesse, és hangolja össze, hogy rendben legyenek. Arról most nem beszélek, hogy van ebben olyan, ami nyilvános, van olyan, ami nem nyilvános. A nyilvánosság-nem nyilvánosság problémája ebben a pillanatban relativizálódik, mert a nyilvánost nyugodtan föl lehet használni olyan helyen is, ami nem nyilvános. De ez már egy alkérdés.

Ami nagyon nagy problémánk, és erről Kovács képviselőtársam beszélt: jelentős csoportok kimaradtak ebből a törvényjavaslatból; olyan jelentős csoportok, amelyek valóban milliárdos közpénzzel, közvagyonnal rendelkeznek. Nem az a gondunk, államtitkár úr, hogy miért van benne a kistelepülés önkormányzati képviselője. Legyen benne, nincs vele gond. A gond az, hogy miért nincs benne az ORTT, miért nincs benne a magyar királyi televízió elnöke, kuratóriuma, alelnökei, a Magyar Rádió, a Duna Televízió, az MTI tanácsadó testülete, és folytathatnám a sort. De a benyújtott törvényjavaslatban nincs benne; nem lehet módosítani, mert nincs nyitva a törvényjavaslatban az adott törvény. Itt van egy javaslat, amit nem lehet módosítani. Egy megoldás van: önök visszavonják és beteszik. Ez az egyetlen járható út.

Tehát egyetértve azzal, hogy egy zárt logikai rendben, zárt körben mindenki, aki közvagyonnal rendelkezik vagy olyan közfeladatot lát el, amely indokolja a közbizalom erősítését, tegyen vagyonnyilatkozatot, de tessék akkor ezt konzekvensen végigvinni, és tessék minden ilyen körre vonatkozóan a javaslatot előterjeszteni. Mert most 13 törvényjavaslatot, törvénymódosítást benyújtottak, de még legalább hetet-nyolcat hozzá kellene tenni, hogy első látásra a kör teljes legyen. Miért maradt ki, tisztelt képviselőtársaim?

Ha a problémát meg akarjuk oldani, és valóban nemcsak az a cél, hogy a ciklus befejezése előtt záróraként vagy egy zárórai effektusként gyorsan nyomjuk be, hogy el lehessen számolni, hanem az a valódi cél, hogy a törvényjavaslat végiggondolt, végrehajtható és ellenőrizhető legyen, akkor bizony szembe kell nézni azzal, hogy ez a javaslat ezeknek a kritériumoknak mai állapotában nem felel meg.

(10.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szó volt az Állami Számvevőszék leveléről. Az Állami Számvevőszék elnöke az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnökéhez küldött levelében és a mellékelt anyagokban két dolgot vet fel. Rubovszky képviselőtársam, olvassák el ezt a levelet pontosan! Valóban benne vannak létszám, bér és egyéb feltételi dolgok, még azt is elmondom, hogy ezt majd ki lehet alakítani később, de ebben az állami számvevőszéki levélben - hadd idézzem, hogy ne tévedjek - az van benne az aggályokkal kapcsolatban: "A feladat tartalmáról, a végrehajtás szervezeti és anyagi feltételeiről, kapcsolódó jogosítványokról" - és ez már alkotmányügyi bizottsági kérdés - "(például adótitok, üzleti titok stb. kezelése) nem tartalmaz rendelkezést a törvénytervezet, ezért a feladat nagysága, a végrehajtás eredményessége nem értelmezhető."

Tehát, kedves képviselőtársam, nem arról van szó, hogy az Állami Számvevőszék valamivel több státust és pénzt kérne; itt arról van szó, hogy jogszabályi környezet nem biztosított ahhoz, hogy az Állami Számvevőszék, amely egyébként az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági szerveként eddig költségvetési intézményekkel foglalkozott, most személyekre vonatkozó feladatot kapjon. Tehát én azt gondolom, igaza van az Állami Számvevőszék elnökének, amikor felveti, hogy a statútumától idegen feladatot kíván a törvényhozás most megfogalmazni, amiről persze lehet tárgyalni, de meg kell hozzá akkor a jogi körülményeket és feltételeket teremteni. Ezek hiányoznak.

A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának véleményét összegezve: azt állítjuk és azt mondjuk, hogy minden értelmes, minden hatásos és hasznos megoldást a korrupció elleni harcban, a közszféra tisztaságának megteremtésében, a közszféra iránti közbizalom erősítésében támogatunk. Ugyanakkor ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot támogatni tudjuk, az általam elmondott és vázlatszerűen jelzett alapvető gondokat, problémákat meg kell oldani. Ma ezt módosítással sajnos nem tudjuk megoldani, mint mondottam, nincsenek megnyitva olyan törvények, amelyeket meg kellene nyitni - a házszabályi rendelkezések ezt nem teszik lehetővé. Másrészt szeretném arra az apróságra is felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a módosító indítványok leadása a holnapi nappal zárul, tehát a mai vita alapján holnap kellene tudni ennek a 13 törvénynek az elmondott problémáit úgy végignézni és módosító javaslatokat benyújtani - szinte valamennyihez kellene benyújtani, megnéztük -, hogy az az adott keretek között egyáltalán tárgyalási alapul szolgáljon.

Tényleg a legőszintébben mondom, szeretnénk ebben együttműködni, szeretnénk biztosítani, hogy a törvényjavaslat elfogadásra kerüljön, és egy ponton beljebb kerüljünk a közélet tisztaságával kapcsolatos követelményekben, és valóban ne legyenek különbségek abban, hogy kinek kell vagy kinek nem kell vagyonnyilatkozatot tenni, de ahhoz egy végrehajtható és ellenőrizhető törvény javaslatát kellene beterjeszteni. Ez nem ilyen, ezért tényleg azt tudom mondani, hogy még mindig az lenne a legpraktikusabb megoldás, ha az IM átdolgozásra visszakérné, lefolytatnánk a szükséges szakmai és politikai egyeztetéseket, és benyújtanánk egy olyat, hogy utána már ne legyen azzal kapcsolatban politikai vita vagy akár ne is kelljen módosítani.

Ezt ajánljuk, ha ezt önök elfogadják, akkor ebben partnerek vagyunk; ha nem tudják ezt az álláspontot, amit képviseltem, elfogadni, akkor sajnos ennek a törvényjavaslatnak a kétharmados részeit kénytelenek leszünk kiszavazni.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)