Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy örömmel és megnyugvással hallgattam a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának tagjaként az államtitkár úr által ismertetett hibajegyzéket vagy leltárt, amely az 1998. évi XIX. törvény, tehát még az előző kormányzati ciklusban elfogadott, büntetőeljárásról szóló törvény hibáit sorolta fel, nem taxatíve, hozzáteszem, de államtitkár úr felszólalásából is érzékelhető volt, hogy a hibasor folytatható lenne. Különösen elégedettséggel hallgattam ezt követően Hack Péter képviselő úrnak a, hogy stílusosan mondjam, bűnbánó magatartását, mert ugyan a törvény szerzőségét elhárította magától, de az kétségtelen, hogy oly magasságokban dicsérte ezt a törvényt az általános vita korábbi szakaszában, hogy némi önkritikát láttunk megfogalmazódni a kétpercenkénti felszólalásaiban.

A törvényjavaslat kapcsán én a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezérszónokaként elsősorban a sértettek jogai szempontjából vizsgáltam a törvényjavaslatot, és akkor összegeztem is az álláspontunkat, hogy nagyon nagy előrelépésnek tekintem a hatályos jogi szabályozáshoz képest, és a már hatályba nem lépett, de kihirdetett 1998. évi XIX. törvény rendelkezéseihez képest is az új szabályokat, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz. E vonatkozásban is az államtitkár úr ismertette az iratmegtekintéssel, illetve a másolatok készítésével kapcsolatos szabályokat, amelyeket egyszerűen a módosítani kívánt törvény elhagyott, de hozzáteszem, a hatályos jog azért tartalmazza, majdnem azonos módon a törvényjavaslatban foglaltakkal. De ez már e kormányzati ciklusban, e kormányzati ciklus jogalkotása során került be az 1973. évi I. törvénybe egy 1999. március 1-én hatályba lépett módosítással.

A sértetti jogok érvényesülése szempontjából vizsgálva a törvényjavaslatot, én azt kell hogy mondjam, még mindig nem lehetünk eléggé elégedettek a törvényjavaslat által jobbítandó módon sem, hiszen a törvényjavaslat 34. §-a tartalmazza a sértett jogainak bővítését, utalva a büntetőeljárási törvény 51. §-ára, de ezek a jogok megítélésem szerint önmagukban nem sokat érnek, hogyha az érvényesítésükhöz szükséges lehetőség nem adatik meg a sértettek számára. Ez pedig csak akkor biztosítható, hogyha e jogok érvényesülése mellé rendeljük a hatóságoknak azt a kötelezettségét, hogy meghatározott eljárási cselekményekről a sértettet értesítsék, hiszen e meghatározott eljárási cselekményekhez kötődnek a sértetti jogok.

Egyet példaként említhetnék: az iratismertetés. A nyomozás iratainak ismertetésével egyidejűleg fejeződik be a nyomozás, az iratmegtekintési jog kiszélesedik nemcsak a terhelt, hanem a sértett számára is, de ha nem tud arról, hogy a nyomozás iratainak megismertetésére mikor kerül sor, akkor lényegében nincs meg a lehetősége, hogy e jogaival éljen.

Szükségesnek tartanám, tartanánk ezért azt, hogy e törvényhely kiegészítésre kerüljön a sértett jogainak érvényesülését biztosító kötelezettségek megfogalmazásával. Nevezetesen az az álláspontom, álláspontunk, hogy szükséges a sértettet arról tájékoztatni, hogy a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt egyáltalában büntetőeljárás indult, tehát a nyomozás elrendeléséről vagy megindulásáról; arról, hogy a bűncselekmény elkövetésével egy meghatározott személyt vagy személyeket gyanúsítanak, tehát az alapos gyanú közlésének megtörténtéről; de szükséges lenne a szakértő kirendeléséről is tájékoztatni, hiszen ha nem ismert a szakértői intézet vagy a szakértő személye a sértett előtt, akkor azokat az alapvető észrevételezési jogait vagy indítványait nem tudja teljesíteni, amelyek például arra vonatkoznak - és soha nem erre gondolunk, hanem mindig a másik lehetőségre -, hogy esetleg a vádlottal, tehát a terhelttel, a gyanúsítottal vagy a terhelttel össze nem férhető viszonyban áll a szakértő.

Ez az észrevétel, ezen összeférhetetlenség észrevételezése nyilván nem fog elhangzani a védelem oldaláról, ezt az objektivitás érdekében a sértett részére kell biztosítanunk. Hangsúlyozom, megvan a sértettnek ez a joga, de ha nem tudja, hogy kit rendelt ki a hatóság szakértőnek, melyik intézetet, vagy az intézet mely tagja jár el szakértőként, akkor ezt a jogát lényegében nem tudja gyakorolni.

Szükséges lenne a korábban mondottak szerint tehát a nyomozás befejezéséről, a vádemelés tényéről értesíteni a sértettet. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy esetleg ez az értesítés a vádirat sértettet érintő részének a másolatával, illetve a másolat megküldésével történjék meg. Nem a sértettől kell félteni az igazság kiderítését, azt hiszem, ezzel többen egyetértünk.

A képviselők közül, mint ahogy felszólalásokból is kiderül, többen vagyunk ügyvédek, és én is azok közé tartozom, akik államtitkár úrral és Hankó Faragó Miklós képviselő úrral azonos megyében hosszabb ideig ügyvédi gyakorlatot folytattunk. Érthető, hogy e hivatás rabjai is vagyunk kicsit, amikor a büntetőeljárási törvényt csak a védelem oldaláról tudjuk nézni, és nyilván gyakorlati tapasztalatokkal felruházva mondhatjuk, hogy bizony a gyakorlat még az oly széles körben biztosított védelmi jogok érvényesítését sem teszi lehetővé.

De hát ez a mi felelősségünk jogállamban, hogy ha a törvény jó, azt nem jól alkalmazza a hatóság, adott esetben a nyomozó hatóság, akkor nekünk ezeket az észrevételeket a büntetőeljárás menetében kell szóvá tennünk, illetve ha ez nem egyedi ügyre vonatkozik, akkor megvan pontosan az ügyvédi etikai szabályzatban, hogy milyen eljárást kell követnünk.

A védelem jogai mellett többen szólhatunk, de kérdezem én: hol vannak a sértettek képviselői, hiszen nagyon ritkán adatik meg az ügyvédi pályán az, hogy sértetti képviseletet vállaljunk, mert az állam valamikor nagyon régen, illetve a társadalom az államra bízta a sértetti jogok érvényesülését. Én azt hiszem, hogy ennek érdekében is azért kell szólnunk, mert például az egyik olyan rendelkezése a még hatályba nem lépett, de kihirdetett törvénynek, amely egyenlőtlenséget teremt a sértett és a terhelt között, például a bűnügyi költségre vonatkozó szabályok. A polgári jogban ismert intézmény a személyes költségmentesség, és a törvényjavaslat is megtartja sajnos ezt a rendelkezését, a vádlott vagy a terhelt személyi és jövedelmi viszonyaira tekintettel személyes költségmentességet engedélyezhet a terheltnek.

Régebben ezt úgy mondtuk, hogy ha a bűncselekménnyel nem áll arányban a felmerült bűnügyi költség, akkor az állam mentesíthette a bűnügyi költség egy részének vagy akár teljes összegének megfizetése alól azt a terheltet, akinek büntetőjogi felelősségét megállapította. Most a költségmentesség szabályait, tehát ezt a polgári jogi rendelkezést tartalmazza a javaslat is, amely véleményem szerint elfogadhatatlan és idegen a büntetőeljárás intézményétől, egyrészt mert az esetek nagy részében a jövedelmi és vagyoni viszonyoktól teljesen független az, hogy a bűncselekmény felderítésében milyen költség merül fel.

(16.00)

Gondoljunk csak a 100 ezer meg 1 millió forintos könyvszakértői vagy más szakértői díjakra, amikor kiemelkedően magas jövedelem mellett is esetleg a költségmentesség alkalmazása lenne elképzelhető a hatóság részéről. Úgy érzem, hogy nem ez a helyes intézmény a büntetőeljárásban, hanem az, ami korábban alkalmazást is nyert több esetben.

De a sértettek jogait e vonatkozásban ki védi? Igaz, hogy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések szerint a sértett készkiadásai és a képviseletével felmerült költségek - ha előlegezte az állam, ha nem - a bűnügyi költség körébe tartoznak, de hát azért az ügyvédi gyakorlatból azt is tudjuk itt valamennyien, azt hiszem, hogy a sértettek egy része még az ország közeli bíróságára sem tud elutazni, és ebben az esetben nem fogja őt vigasztalni az, hogy a bíróság a felmerült költségeit utólag majd megtéríti, és egyáltalában a sértett az - most egy átlagos esetről beszélek -, aki egyáltalán nem tehet arról, hogy abba a helyzetbe került, hogy neki a hatóság előtt meg kell jelennie és költséget kénytelen előlegezni. Ugyanis az állam általi előlegezésnek általában azt nevezzük, amikor a vádlott helyett megelőlegezi az állam a tanú költségét, de ebben az esetben a tanú előlegezi meg a vádlott helyett az első menetben, és majd csak ezt követően az általa megelőlegezett költséget fogja az állam megtéríteni és majd végső soron a vádlottra terhelni. Azt hiszem tehát, hogy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseknél a sértett esetében megalapozott lenne az a szabály, hogy a jogainak érvényesítésével kapcsolatban felmerült költségeinek a megtérítését teljes egészében kérheti, és annak az előlegezését is kérheti az őt megidéző bíróságtól.

Tekintettel arra, hogy a sértetti jogok teljesebbé tétele érdekében módosító javaslatot fogunk benyújtani a törvényjavaslathoz, ezért a részletes vitában lehetőség lesz ezeknek az elemzésére, így az általános vita kapcsán ezek további részletezését nem tartjuk szükségesnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)