Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalmi szervezetek és az alapítványok nyilvántartásba vételéről szóló törvényjavaslat célkitűzései olyan irányban törekednek hatni, hogy az egyesületek és alapítványok, valamint egyes közhasznú szervezetek minél hamarabb jogerősen nyilvántartásba vételre kerülhessenek, és működésüket mielőbb megkezdhessék. Ezt a célkitűzést a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja támogatja. Nem is fog a javaslat elfogadása esetén ez a jogszabály bizonyos pozitív hatások nélkül maradni. Gyökeres és átütő hatást azonban nem lehet ettől a jogszabálytervezettől várni.

(13.10)

Ennek véleményünk szerint az alábbi okai vannak:

Az alapítványok nagyon elterjedt, gyakori jogintézménnyé váltak, van olyan megye az országban, ahol több alapítvány van, mint betéti társaság. Ezeknek a nyilvántartásba vételét a megyei bíróságok, illetve Budapesten a Fővárosi Bíróság végzi.

A nagy számok kezelése miatt a köztudomásúlag amúgy is túlterhelt bíróságok nehezen dolgozzák fel ezeket az igényeket.

A tervezet hiányosságai megítélésünk szerint a következők:

Nem változik az a szabályozás, ami lényegében csekély követelményhez köti egy alapítvány létrehozását, nem szükséges ügyvédi ellenjegyzés és ügyvédi közreműködés. A különféle alapító okiratokból összetákolt, gyakran szakszerűtlen és hiányos iratok és szabályzatok sokszor többletmunkát okoznak a bíróságoknak azzal, hogy hiánypótlásra kell felszólítgatni a kérelmezőket. Az egyesületekkel is gyakran ez a helyzet. Egy alapítvány alapító okirata van olyan bonyolult, mint például egy ingatlan-adásvételi szerződés, amelynél megkövetelt az ügyvédi ellenjegyzés, tulajdonképpen egy alapító okirat lényegesen bonyolultabb ennél. Ezen a területen nagyobb igényesség támasztása munkateher-csökkenést jelentene a bíróságok számára.

Az automatikus bejegyzés hatása előre nem kiszámítható. 60 nap elegendő a hiánypótlások kiküldésére, ha esetleg mégsem lenne elegendő, akkor csak a jogi rendezetlenség növekedne ezen a területen.

Nincs pontosan meghatározva az az összeg, amit az alapítónak az alapítvány alapításakor rendelkezésre kell bocsátania, csak annyi a követelmény, hogy az összegnek a cél eléréséhez általában és érzékelhetően elégségesnek kell lennie. Ennek ellenére nagy volumenű célok gyakran vannak alapító okiratba foglalva, nagyon szerény összegekkel párosítva. Ez egy kicsit a komolytalanság felé tolja el ezt a jogintézményt, ezen is célszerű lenne elgondolkodni. A jogirodalomban ez visszatérő, örökzöld probléma. A komolytalan, "kunyeráló" célzatú jelenségek eltűrése nem segíti elő azt, hogy az alapítvány mint jogintézmény hatékonyan betöltse a társadalmi rendeltetését. A kellő komolyság megkövetelésének hiánya egy kicsit mintha össznépi mozgalommá duzzasztotta volna a "kunyerálást". A törvényjavaslat ezen a területen nem fogalmaz meg változtatási igényt - sajnos. Egészen biztos vagyok abban, hogy előbb vagy utóbb ebből az aspektusból is változtatásra lesz szükség.

A tervezet ugyanakkor tartalmaz egy nagyon ésszerűnek látszó és jó irányba ható szabályozást a jogorvoslati fórum meghatározásának területén. Az eljárási határidőket a javaslat akként telepíti a megyei bíróságokra, hogy első fokon a kérelmet a megyei bíróság a nem peres eljárás szabályai szerint, egyes bírói eljárással bírálja el; fellebbezés esetén másodfokon a megyei bíróság tanácsban jár el, ahol három hivatásos bíróból álló tanács bírálja el a jogorvoslati kérelmeket.

Az előttem szóló ellenzéki képviselőkkel ellentétben én ezt praktikus elképzelésnek tartom.

A társadalmi szervezetek és az alapítványok nyilvántartásba-vételi eljárása jelentős mértékben azért húzódik el, mert a jogorvoslati kérelem esetén a túlterhelt Legfelsőbb Bíróságnak kell döntés céljából felterjeszteni az iratokat. Ez a szabályozás addig tartana, amíg az országos ítélőtáblák megkezdik a működésüket, vagyis az előterjesztés szerint 2003. január 1-jéig. Ha viszont a jövőben egyes bíró járhat el a társadalmi szervezetek és alapítványok bejegyzése ügyében, indokolatlanul hosszúnak tartjuk a bejegyzésre adott 60 napos alaphatáridőt. Ha a fellebbezési eljárásban egyformává kívánja tenni az eljárást az előterjesztő a társadalmi szervezetek és alapítványok, valamint a társaságok ügyeiben az eljárást, akkor az lenne a logikus, ha a bejegyzési határidők is azonosak lennének az egyszerűbb társaságok bejegyzési határidejével, vagyis a 30 nappal.

Ugyanígy a változás bejelentésénél is érthetetlen a 60 napos határidő, szerintünk ott is elegendő lenne a 30 nap; ezáltal felgyorsulhatna az alakulások, illetve a változások bejegyzése. A változásoknál ez nem érintené különösebben az alapítványok, társadalmi szervezetek működését, de az induláskor, az alapításkor nagyon fontos, hogy mikor kezdhetik el működésüket.

Ugyancsak a társaságok cégbejegyzéséhez lehetne hasonlatos, ha az alapító szervezet vagy annak tagja kijelölése is, amikor meghatározott időtartamra történik, akkor e határozott időtartam felső határa rögzítésre kerülne, például mint a társaságoknál maximált öt évben. Ilyen maximum határidő sajnos nem szerepel a tervezetben.

A tervezet többi szabálya tulajdonképpen jogtechnikai jellegű, azt célozza, hogy különféle jogszabályok között összhang legyen, és hogy a meglévő, nem csekély mértékű joghézagok száma csökkenjen. A MIÉP-képviselőcsoport ezekben a technikai eljárási szabályokban nem lát kifogásolnivalót.

A probléma lényegét abban látjuk, ami ebből a tervezetből kimaradt. A társadalmi szervezetek és alapítványok nyilvántartásba-vételi eljárásának számos lényegi aspektusa figyelmen kívül lett hagyva a tervezet előkészítői által. Ez nem szerencsés, mert jogalkotási kényszerhelyzetben van a tisztelt Ház, ez a tervezet is azért készült el, mert az Alkotmánybíróság a 6/2001. számú határozatában mulasztásos alkotmánysértést állapított meg az Országgyűlés terhére.

Az előterjesztés nem teremtette meg azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek az egyesülési szabadság érvényesüléséhez szükségesek. A nyilvántartásba-vételi eljárások nagyon gyakran elhúzódnak, és olykor évek kellenek ahhoz, hogy a jogerős befejezés stádiumába kerüljenek. Sok jogos panasz fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy lassú a bíróság, és hogy nehézkesen veszi nyilvántartásba az egyesületeket, alapítványokat, amelyek emiatt nem tudják gyakorolni egyesülési szabadságjogukat, megkésetten tudják érvényesíteni érdekeiket, pedig akik egyesületeket vagy alapítványokat hoznak létre, azon nyomban szeretnék elkezdeni működésüket.

Az előterjesztés tehát tesz ugyan előrelépést, de szerintünk nem gyorsítja meg kellőképpen a nyilvántartásba-vételi eljárást, ezt lehetne még gyorsítani. A vonatkozó jogszabálytervezet ugyanakkor nem számol ezen eljárások elhúzódásának valamennyi lényeges okával és az ezen a területen jelentkező túlterheltség valamennyi eredőjével. Erre tekintettel hatásában sem lehet teljes értékű.

A MIÉP képviselőcsoportja nem vitatja annak a tényét, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén szabályozottabbá válik ez a jogterület, a jelen helyzethez képest tartalmában előrelépésként értékelhető a tervezet; tehát azok az általam előbb említett okok - az ügyvédi közreműködés gyakori hiánya miatt nem megfelelő színvonalon előterjesztett iratok sokasága, valamint az alapítványok jelentős részének a komolytalansága - feleslegesen gerjesztik az ügyterhet bíróságainkon. Idővel ezekben a kérdésekben is célszerű lenne előrelépni az ésszerűség irányába.

Ami a törvényjavaslatnak a társadalmi szervezetek és alapítványok nyilvántartásba vételén túli részét illeti - hiszen az előterjesztés összesen hat törvényt módosít -, azzal nincs különösebb problémánk, azok a részek is elsősorban technikai jellegű, az eljárást gyorsító vagy éppen a jogi előírásokat pontosító elemeket tartalmaznak. Más kérdés, hogy sajnos bizonyos tekintetben ez az előterjesztés is az elég gyakori salátatörvényekhez hasonlít, hiszen bár a szabályozás hasonlósága némileg magyarázhatja, tematikailag mégis nehezen hozható össze például a társadalmi szervezetek és alapítványok bejegyzése a csőd- és felszámolási eljárás rendelkezéseivel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Összegezve: a Magyar Igazság és Élet Pártja általános vitára alkalmasnak tartja a tervezetet, de csak módosításokkal tudja azt elfogadni.

Köszönöm. (Dr. Hende Csaba tapsol.)