Felszólalás adatai

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vitának néhány olyan elemére szeretnék reagálni, amely a törvényjavaslat alapfilozófiáját, sőt az eredeti törvény alapfilozófiáját is érinti, és ily módon speciálisnak tekinthető.

Annak idején 1996-ben, amikor az Országgyűlés ezt a törvényt elfogadta, az volt a teljesen világos cél, hogy a személyi jövedelemadót fizető polgárok - akik tehát a közterheket viselik ily módon is - és az általuk fontosnak tartott közfeladatok ellátása között legyen egy, a korábbinál szorosabb kapcsolat, azok a szervezetek, amelyek nekik szimpatikusak, amelyek az általuk fontosnak tartott célokat látják el, ne valamiféle állami újraelosztáson keresztül, hanem közvetlenül, egyébként olcsón és átlátható módon jussanak forrásokhoz a közfeladataik ellátáshoz.

(1.00)

Az eltelt 11 évben számos alkalommal és most ebben a vitában is megfogalmazódtak olyan javaslatok, amelyek valamilyen módon ezeket az eredeti kereteket az 1 százalékos felajánlási lehetőség kapcsán feszegetik. Volt sok olyan javaslat korábban - itt most nem hangzott el ilyen -, hogy ne csak a személyi jövedelemadót fizetők, hanem más adófizetők is ilyen módon rendelkezhessenek összegek felett. Tehát a vitában elhangzott javaslatok egy része is ezeket az eredeti kereteket feszegeti.

Amikor például Mécs képviselő úr sok szempontból érthetően azt mondja, hogy miért kell visszafizettetni vagy befizettetni a polgárral a különbözetet, ha az adóbevallása egyébként hibásnak számított, azért, mert azok az összegek hiányoznak az államkasszából, nincsenek befizetve, és nem az az érdekes, hogy ez 1 forint, 10 ezer forint vagy 1 millió forint, képviselő úr. Az az érdekes, hogy ha valaki azt a pénzt nem fizette be adóban, akkor neki adóhiánya van, és függetlenül az 1 százalékos felajánlási lehetőségtől, hogy ezzel élt-e valaki vagy nem élt, azzal az összeggel, amely az adóbevallása hibájából fakadó adókülönbözet, azzal ő a Magyar Köztársaságnak tartozik, be kell hogy fizesse, nem kellene, hogy ez vita tárgya legyen.

Az ilyen típusú fölvetések másik csoportja pedig az volt, hogy ne csak közvetlenül adhasson valamely civil szervezetnek az adófizető pénzt, hanem tulajdonképpen az az összeg, amely egyáltalán foroghat ebben a történetben, ha törik, ha szakad, civil finanszírozásra legyen fordítva. Ez éppen a törvény eredeti szándékaival és a mostani törvénymódosítási szándékkal ellentétes, hiszen nem a közvetlen kapcsolatot teremti meg az adózó és a feladatot ellátó civil szervezet között, hogy ha valami gikszer történik, akkor majd a Nemzeti Civil Alapprogramon keresztül valamilyen újraelosztási rendszerben az adózó által soha nem kontrollálható és soha nem megismerhető módon valamilyen feladatra ez a pénz visszaosztódik. Hiba lenne, azt hiszem, úgy közelíteni ehhez a kérdéshez, hogy akkor most 1 forintot, 2 forintot, 10 millió forintot valamilyen módon, de mindenáron a civil szervezetek számára adjunk oda.

Az eredeti elképzelésekhez, az eredeti filozófiához kellene ragaszkodni, ahhoz kellene tartanunk magunkat. A kormány benyújtott javaslata a mai helyzethez, a mai gyakorlathoz képest számos olyan módosítást tartalmaz, amely egyébként a költségvetésben levő összegeket éppen a civilek számára csökkenti. Nem gondoljuk azt, hogy itt az a feladat, hogy minél több maradjon a kasszában, minél kevesebb jusson el a civil szervezetekhez, ellenkezőleg. De a kormány csak olyan javaslatokra tud nyitott lenni, amelyek a törvény filozófiáját nem érintik, nem módosítják azt az alapelvet, hogy az adózó és a szervezet közötti közvetlen kapcsolat jöjjön létre az 1 százalékos felajánlás lehetőségének megteremtésével és ha szabad így fogalmazni: üzemeltetésével.

Ezért aztán azokat a javaslatokat, amelyek arról szólnak, hogy mindenáron maradjon civil finanszírozási körben az az összeg, amelyről valaki jól vagy rosszul rendelkezett, azt nem tudjuk támogatni, de van számos kedvező változás a tekintetben a benyújtott javaslatban is, hogy nagyobb garancia, nagyobb biztosíték legyen arra, hogy megfelelő helyre eljutnak azok az összegek, amelyeket az adófizetők fel szeretnének ajánlani.

Ami a visszajelzés lehetőségét illeti, Pettkó képviselő úrral többször vitáztunk már itt a parlamentben is ebben a kérdésben. Azt egyértelműen látni kell, hogy egy rendszerbe minél több visszacsatolást építünk bele, annál bonyolultabb és annál drágább. Annak a lehetősége ma is megvan, hogy ha valakinek nem jut el a felajánlása, akkor ő erről értesüljön. Arról, ha eljut egy felajánlás - és most a korábbi példát hoznám ismét elő, amiről képviselő úrral néhány hónappal ezelőtt beszéltünk -, ha valaki fölad egy levelet, ha valaki fölad egy csekket, ha valaki banki átutalást hajtat végre, indít el a bankjánál, akkor kap vészjelzést, ha valami gikszer van; akkor nem kap, ha nem történik semmi probléma, hanem célba jut az ő küldeménye vagy az az összeg, amit ő feladott.

Pénzbe kerül, és ha tetszik, akár az ilyen célra rendelkezésre álló kereteket - mármint a civil szervezetek részére rendelkezésre álló kereteket - is csökkenti vagy valamilyen költségvetési kiadási sor csökken, vagy valamilyen költségvetési kiadási sort csökkent minden olyan adminisztráció, amelyet újonnan be akarnánk építeni, miközben ettől több pénze nyilvánvalóan senkinek nem lesz a kedvezményezettek közül. Én ezért óvatosan bánnék ezzel, de lehet ebben a témában persze egyszerű javaslatokat is megfogalmazni. Amiket Pettkó képviselő úr megfogalmazott, azokkal az az alapvető probléma, hogy nagyon sok személyi jövedelemadót fizető számára a munkahely végzi a jövedelemadó adminisztrációját, az ő számukra olyan típusú visszajelzési lehetőség természetesen nincsen, mint amit a képviselő úr megfogalmazott, és nagyon sokan nem kapnak egyébként csomagot sem, és nem is abba az irányba megy az adózás, képviselő úr, hogy hatalmas papírmennyiségek utazzanak az adóhivataltól az adózóig és vissza. Az elektronikus adóbevallás, az elektronikus adózás felé haladunk.

Ezen a területen ilyen irányban való módosulásról lehet - meggyőződésem - hasznosan és értelmesen vitatkozni. Ez nyilván egy költségkímélő módja annak, hogy a képviselő úr szándéka megvalósulhasson. Ebben a témakörben ily módon lehet talán előbbre jutni. A névvel való rendelkezés lehetőségét magam sem tudom támogatni, hasonló indokok alapján, mint amiket egyébként éppen Pettkó képviselő úr is megfogalmazott.

Nem volna ez szerencsés - és ezt Mécs képviselő úrnak mondom elsősorban -, hogy ha olyan esetekben, amikor, mondjuk, egy iskolában - idézőjelben - elvárják, hogy a gyerekek szülei a személyi jövedelemadójukat az iskola alapítványának ajánlják föl, de a másik gyereknek az óvodája is elvárja, meg a harmadik gyereknek a nem tudom, milyen szakköre is elvárja, akkor azzal szembesítsék a gyereket vagy a gyerek szülőjét, hogy tőletek nem érkezett személyi jövedelemadó, és te akkor valamilyen hibát követtél el, vagy valamilyen hátrányban részesíthető vagy azért, mert nem érkezett meg ez az összeg.

Lehet nyilván arról beszélgetni önkéntes alapon, hogy ki kinek küldött és nem küldött, de azt kvázi kötelezővé tenni, mert hiszen ha a lehetőséget megteremtjük, akkor a kedvezményezett részéről a számonkérés lehetőségét is megteremtjük, hogy akinek neve nem szerepel a listán, miért nem ide küldte vagy miért nem névvel küldte. Ez nagyon kedvezőtlen folyamatokat indíthatna el, és semmiképpen nem volna szerencsés ilyen irányban módosítani a jogszabályt.

A felajánlások jogcímének száma örök vita. Ebben a kormány - mindegyik kormány egyébként az elmúlt 11 évben - következetes volt, és a mostani kormány is következetes akar maradni, és a logikailag lehetséges minimális szintre próbáljuk csökkenteni ezeknek a céloknak a számát úgy, hogy a rendelkezési lehetőség is megmaradjon.

Való igaz, hogy a vatikáni szerződés, amely azt mondta, hogy egy előirányzat lehet, az egyrészt már nem hatályos ilyen értelemben, másrészt pontatlan megfogalmazást tartalmaz, hiszen ahány előirányzat és ahány cél, nem feltétlenül ugyanaz a fogalomkör. Eddig is egy költségvetési előirányzat volt, legalábbis az évek többségében, számos különböző céllal. A kormány azt szeretné, ha azoknak is lenne választási lehetőségük, akik nem egyház javára kívánják felajánlani, de éppen a rendszer egyszerűsége és a célok átláthatósága érdekében ez a választási lehetőség egy darab alternatíva, vagyis két cél közötti választási lehetőség lenne, nem három, nem hat és nem tizenkettő. Értelemszerűen az Országgyűlés el fogja dönteni, hogy egyetért-e a kormány javaslatával, de a kormány mindenesetre ragaszkodna ahhoz, hogy kettőnél ne legyen több a felajánlási lehetőségek, jogcímek száma.

(1.10)

Szeretném megköszönni a mai vita végén és a törvényjavaslat parlamenti vitájának a végén a jelen lévő képviselőknek, hogy most és az elmúlt héten, az előző ülésen is részt vettek a vitában, és a módosító javaslataikkal igyekeztek, igyekeznek segíteni a törvényjavaslat jobbá tételét.

A kormány jövő héten ki fogja alakítani az álláspontját arról, hogy mely módosító javaslatokat támogatja, és erről értelemszerűen az Országgyűlést tájékoztatni fogja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)