Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak a vitájában elsőként érdemes föltenni magunknak a kérdést: kétségkívül durván háromnegyed évvel a következő évi választás előtt lehete a magyar Országgyűlésben szakmai vitát folytatni? Szakmai érvekre szakmai érvek válaszolnak. Megjegyzem, az, hogy egy országgyűlésben, ahol választott képviselők és a kormány tagjai ülnek, hogy a szakmai viták politikai érvekkel is körül vannak véve, nem egy Istentől elrugaszkodott elképzelés, merthogy mégiscsak azért küldtek ide a választók minket, hogy képviseljük az akaratukat, illetve hogy a szakmai érvek mellett kifejezzük azt a véleménykülönbséget, ami egy demokráciában egyébként szép, hogy megvan. Ezért az, hogy a politikai érvek megjelennek a szakmai érvek mellett, egy törvényhozásban, egy választott országgyűlésben nagyon is helyénvaló. Azért is helyénvaló  és remélem, hogy ezt közösen végiggondolva kimondhatjuk , mert erősítheti a választókban azt az érzést, hogy el tudják dönteni, mi alapján szavaznak egyik vagy másik gondolatra, politikai közösségre. E tekintetben nekünk nem azt kell figyelni, hogy a mai vitán hányan vesznek részt, hanem azt kell figyelni, hogy megadjuke a lehetőséget a választónak ahhoz, hogy ha akar, akkor tájékozódjon. És ebben nagyon is helyénvaló az az érvelés, amit az előttem felszólaló ellenzéki képviselő, Brenner alelnök úr kifejtett.

Ezért ha megengedik, én nem ezekre az érvekre, hanem másfajtákra helyezném a hangsúlyt, bővítve azt a kört, ami kifejezi a véleményt, a véleménykülönbséget. Egyébként nekem nem az a célom, hogy azt mondjam, hogy nem, ahhoz képest, amit önök mondanak, nekem az a célom, hogy a saját tapasztalataimat és véleményemet kifejtsem. Nem azért mondok B-t, mert önök A-t mondanak, mert ha önök egyébként azt mondanák, ami az én véleményem, akkor is lennék olyan bátor, hogy azt mondjam, hogy így gondolom.

Ezért a helyzet a következő: föl kell tenni először azt a kérdést 2021 őszén, hogy 11 évig mit tetszettek csinálni. Tizenkettedik éve, hogy kétharmaddal kormányoznak, elmondják, hogy a magyar felsőoktatás milyen kiemelt a politika egészében, akkor azért csak fel kell tenni a kérdést: örülünk, hogy erre rájöttek, de azért 11 év gondolkodás még egy filozófusnak is sok ahhoz, hogy rájöjjön az igazságra, egy kormánynak azért mégiscsak előbb kellett volna ezt tudni. (Dr. Orbán Balázs: Eltakarítottuk a romokat!) Nem arról van szó, hogy önök nem csináltak idáig semmit a felsőoktatásban, hanem mindarról, amit 2010, egészen pontosan 2011 óta csináltak, arról vagy bebizonyosodott, hogy hibás volt, vagy egyszerűen a rendszeren nem ment át, vagy kiderült róla, hogy nem bírják finanszírozni.

A magyar felsőoktatás elsődleges szabályozó törvénye a nemzeti felsőoktatási törvénynek nevezett alkotás 2011 őszén-telén. Kérem, nyugodtan kimondhatjuk, hogy szakmailag az egy nagyon hitvány munka, egy nagyon gyenge alkotás. Nem politikailag, kimondottan szakmailag. Nem véletlen, hogy a 2011-ben elfogadott törvényüket több ponton, történetesen a lényegi pontokon módosítani voltak kénytelenek, ezt úgy megcsinálva, hogy aztán leraktak az asztalra egy felsőoktatással foglalkozó stratégiát „Fokozatváltás a magyar felsőoktatásban” címmel, amely  bár én azzal sok ponton vitatkoztam  kétségkívül egy vitaképes mű, egy szakmailag erős állításokat megfogalmazó elképzeléssorozat. Annak a stratégiának az elmúlt időszakban benyújtott törvényjavaslat-módosításhoz és ehhez az ég adta egy világon semmi köze. Semmi. Abból a stratégiából, tisztelettel mondom önöknek, hogy  nevezzük egyszerűen  az alapítványi fenntartásba vett egyetemek koncepcióját nem tudják levezetni.

(12.50)

Nem csak azért nem, mert hogyha utánanéznek  én megtettem , abban a koncepcióban három alkalommal szerepel az „alapítvány” kifejezés, kétszer egyébként lábjegyzetben. Ott abból, amit egyébként a kormányuk elfogadott  ez alapján gondolták a magyar felsőoktatást az évtized második felében irányítani , abból a koncepcióból ezt semmilyen módon nem lehet levezetni, semmilyen módon, sem tartalmilag, sem szöveg szerint, sem a finanszírozás tekintetében.

Föl kell tenni akkor a kérdést mégis, hogy ennyi gondolkodás után, egy elhibázott törvény megalkotása, a korrekciók után, majd egy új stratégia után hogy sikerül egy újabb koncepciót bevezetni ilyen nagy sebességgel, ilyen nagy ígéretekkel, ilyen gyorsan, hát, nem pont 2021-ben, a választások előtt egy évvel. Aki ugyanis nem látja a kapcsolatot a 2021. év felsőoktatási történései és a 2022-es magyarországi választások között, az vagy vak, vagy egyszerűen nem érti azt a gondolkodást, amivel önök kormányoznak.

Föl kell tenni még egy nagyon érdekes kérdést, hiszen az eddigi 27 államilag fenntartott egyetem közül 21 lesz alapítványi, 6 nem. Nem belemenve egy korábbi vitába, hogy egyébként ilyen nagyon szép arányban, tényleg már-már az 50-es éveket idéző nagyszerű arányt felmutatva tudós emberek hogyan szavaznak meg kormányzat által előterjesztett javaslatot, és ehhez hogyan kapcsolódik tervezett és megígért finanszírozás  itt azért egy félmondatot kell tennem. Önök, amikor az egyetemi szenátusok szavaztak, önök nem azt mondták, mint most, ezt a finanszírozást, önök egyáltalán, sőt nemcsak a felsőoktatás vezetői, hanem a kormányuk legmagasabb szintjén, a miniszterelnök úrtól a pénzügyminiszter úrig egészen más összegeket, egészen más forrásból, egészen más időpontban tetszettek megígérni. (Dr. Orbán Balázs: Ezt mindegyiknél elmondják, mindegyiknél!) Itt szerepel egy táblázat, erről majd beszélek. Azért azt szögezzük le a tények és a jegyzőkönyv kedvéért, hogy azok a szenátusok, amelyek szavaztak akkor és ott, ezt a finanszírozási modellt, ezeket a számokat és ezeket a táblázatokat egyáltalán nem ismerték (Dr. Orbán Balázs: Ők készítették!); ismerhettek viszont más ígéreteket, amelyek nem ezt tartalmazták. (Dr. Brenner Koloman: Bizony ám!  Dr. Orbán Balázs: Ők készítették!) A lényeg  a lényeg! , hogy nem ennek a tudatában szavaztak a szenátusok.

Föl kell tenni még egy kérdést, azt a kérdést, hogy azok, akik nem tartoznak bele ebbe a bizonyos 21-es körbe, azok vajon miért nem. Említsünk két egyetemet, többen vagyunk  és egyébként ebben nyugodtan vállalja az ember az alma matere iránti elfogultságot, de az Országgyűlésben jelen pillanatban többen is vagyunk , akik két egyetem kapcsán ilyen elfogultságot nyugodtan bejelenthetünk, az egyik intézmény a Budapesti Műszaki Egyetem, a másik pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Kérem, azt ne vonjuk kétségbe, hogy a magyar tudomány és tudományos kutatás igen jelentős személyei, csoportjai, tanszékei, intézményei azok, amelyek ezen két intézményben megtalálhatók! A Magyar Tudományos Akadémia igen széles palettáján számos-számos akadémikus, nemzetközileg elismert kitűnőségünk ezen két intézmény falai között élt és dolgozik. Nagy öröm számomra, hogy volt bennük elég bölcsesség, hogy ebbe a sorba nem álltak be. Mert hogyha nem kétségbe vonva más egyetemek, más intézmények nagyszerű eredményeit, amire azért majd még érdemes kitérni, de ezen két intézmény felé mégsem volt olyan erőteljes kormányzati ajánlat  hogy egészen diplomatikusan fogalmazzam meg, amit csináltak , hogy alakuljanak át, mert egyébként ebben az egészben önök egyáltalán nem biztosak. Ennek a sikerében önök egyáltalán nem hisznek  és e tekintetben igazuk is van. Így aztán nagyszerű érvként kaptam ajándékba Nacsa képviselő úr állítását a Semmelweis Egyetem sikeréről, tudniillik ezt a sikert  ezúton is gratulálunk a nagyszerű egyetemnek , akárhogy is nézem, állami fenntartású intézményként érte el (Nacsa Lőrinc: Igen!  Derültség a Jobbik soraiban.), következésképpen hogyha állami fenntartású intézményként ilyen kitűnő eredményt ér el a Semmelweis Egyetem, mint amiről ön ilyen részletesen beszélt nagyon helyesen, akkor meg kell kérdeznem, hogy ha ennyire sikeres, akkor miért kell átalakítani. (Dr. Orbán Balázs közbeszól.) Tehát akkor ez hogyan van? (Dr. Orbán Balázs közbeszól.  Az elnök csenget.)

Még föl kell tenni azt a kérdést is, hogy az intézmények valódi irányítói, az alapítványok kuratóriumai milyen szempontok szerint kerültek, milyen összetételben kerültek és miért. Ebben teljesen felesleges lenne akár csak álságos érvelést előhozni, mert ebben a péntek reggeli interjújában a miniszterelnök úr, azt gondolom, hogy igazat mondott. Idézem: „És értelemszerűen, amikor majd ezeket az alapítványokat felállítjuk és felkérjük a kurátorokat, akkor olyan embereket fogunk majd oda felkérni (…), akik rendelkeznek ezzel a nemzeti szemlélettel.” Először is azt szeretném mondani, hogy számomra a „nemzeti” kifejezés és annak tartalma erős és szent. Nem ezt vitatom. Én azt vitatom, hogy a nemzeti, az tudományos kategória-e. (Dr. Orbán Balázs: Mi az hogy?!) Az a kérdés, hogy a kuratóriumok irányításánál bármilyen ilyen ideológiai szempont egyébként színvonalemelő vagy nem. Ugyanis el tudok képzelni olyan nemzeti érzelmű embert, aki kitűnő képességű, és olyat is, aki nem. És el tudok képzelni olyan, az önök felfogása szerint, mondjuk, liberális érzelmű embert, aki kitűnő képességű, és olyat is, aki nem. Ez számomra egy intézmény, egy univerzitás szakmai vezetésében, pénzügyi vezetésében nem tud szempont lenni, de értem, hogy miről van szó, és a történet mégiscsak erről szól.

De hogy ezt kifejtsem, még valamit el kell mondanom, mert elhangzott, hogy ez a modellváltás osztrák mintára történik. (Nacsa Lőrinc: A finanszírozás!) Kérem, javaslom, hogy beszéljük akkor meg, hogy mi az osztrák minta, mert amit én itt látok  énnekem volt módom osztrák egyetemen dolgozni, kutatni és tanítani , az, hogy ez nem, az biztos. Elmondom önöknek, hogy Ausztriában a négy legszínvonalasabb egyetem, az Universität Wien, az Universität Graz, az Universität Salzburg és az Universität Klagenfurt, mindegyik állami fenntartású egyetem, mindegyik. Az első százban azon a ranglistán, amiről beszéltek, kétségkívül egy sereg alapítványi egyetem van, de egyetlenegy nincs, egyetlenegy sincs, amelyik állami egyetemből lett alapítványi egyetem; olyan egyetem van egyébként, amelyik ilyen, például az Alvar Aalto Egyetem Finnországban, csak az meg nincsen benne az első százban. Úgyhogy a két érvelés sajnálatos módon nem jön össze.

Végezetül még két szempont. Azt szeretném megkérdezni, hogy ez a táblázat, mondják már meg nekem, miért pont négy évre szól. Merthogy egy politikus választott képviselőként lát politikai ciklusokat négy évre, az világos, de én egyszerűen nem fogom föl, hogy egy egyetemi hallgató vagy egy egyetemi oktató vagy egy egyetem életében a négy év az milyen korszakhatár. Van három, van öt, van hat, de négy, na, az pont nincsen. Ezért én azt gondolom, hogy ez nagyon politikai számítás. El tudok képzelni ugyanis olyan intézményt, ahol hároméves a képzés, ahol ötéves a képzés és ahol hat, mint az orvostudományi egyetemeken, de négy, az pont nincs.

Ezért azt állítom önöknek, hogy ennek a törvénynek a célja a jelenlegi hatalom átmentése, és nem a magyar felsőoktatás színvonalának emelése (Az elnök csenget.), ami egyébként pedig lehetne közös nagy célunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)