Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd szögezzem le, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja mindig is hangoztatta, és most is hangoztatom, hogy a nemzetközi szerződésekből ránk háruló, így a NATO-szerződésből ránk háruló feladatoknak mindig eleget fogunk tenni, és ezt a szavazatainkkal mindig támogatni is fogjuk.

(18.50)

Most is az az érdekünk, hogy ez az elképzelés, ami most abban ölt testet, hogy kettő vagy netán több magyar katona, katonatiszt szolgálatot teljesíthessen Afganisztánban a NATO-parancsnokság alatt, megvalósuljon.

Én most igen szomorúan hallgattam, már másodszor, Göndör képviselőtársam hozzászólását, aki már előre a falra festi az ördögöt, amikor azt mondja, hogy az ellenzék már megint akadálya annak, hogy a magyar katonák bemutathassák a világnak, hogy mennyire képesek a feladat megoldására, hogy az ellenzék már megint olyan egyszerű ügyben akaszkodik és aggatja a lábát, ami természetesen világos és átlátható, és tulajdonképpen nem akarja magáévá tenni azt a kormányzati álláspontot, amit mi nem azért támadunk, mert nem szeretnénk, ha ez a kettő vagy iksz katona Afganisztánban valóban teljesíthetné a szövetségesi kötelmeit, hanem azért, mert vannak olyan érveink, amelyeket az előbb Körömi Attila képviselőtársam világosan megfogalmazott, és amelyek, úgy gondoljuk, igenis mérlegelendő szempontok.

Azok a javaslatok, amelyeket Körömi képviselőtársam a Fidesz nevében megfogalmazott, igenis mérlegelendőek, pontosan arra utalnak és arra vonatkoznak, amit már a négypárti egyeztetésen is elővezettünk. Tehát ne tegyünk úgy, mintha ez most derült égből villámcsapásként érné a szocialista frakciót, hogy erről nem tudtak! Ott is kifejtettük, elmondtuk, hogy az afganisztáni egészségügyi kontingens dolgát egy természetében és jellegében más feladattal, nevezetesen: a NATO-parancsnoksággal való közreműködéssel nem érdemes egy határozatban összemosni.

Azt hiszem, talán én voltam az, aki ott arról beszéltem, hogy érdemes lett volna ezt egy önálló határozati javaslatban beterjeszteni, és akkor minderre, ami itt most módosító javaslatok formájában megjelenik, egyszerűen nincs szükség, mert akkor valóban erre a helyzetre, erre a feladatra szóló országgyűlési határozati javaslatot lehetett volna készíteni. Akkor talán az hangzott el, hogy ez hosszadalmas, és bonyolultabbá teszi a döntéshozást. Én azt gondolom, hogy ha volt idő várni augusztus óta, amióta tudjuk, hogy ezt a feladatot meg kell oldani, egészen mostanáig, akkor lett volna arra mód, hogy egy önálló határozati javaslatban ezt a problémát, valóban négypárti egyeztetés után, valóban egyetértés alapján ide terjesszük a Ház elé.

Én pedig pont arra kérem most az ellenzéki képviselőtársaimat, különösen a szocialista frakciót - hiszen Mécs Imre szavaiból számomra az derült ki, hogy ők mérlegelték, illetve elfogadandónak ítélik azokat a módosításokat, amelyeket az előbb volt módunk hallani -, hogy ha valóban az a célunk, hogy a magyar katonák, szövetségesi kötelmeinknek megfelelően, Afganisztánban tehessék a dolgukat, akkor igenis fontolják meg ezt a módosítást, ezt a javaslatot; szerintem a konszenzus megteremthető, és az a cél, hogy valóban ne érje szó a ház elejét, illetve hogy ezeket a feladatokat a magyar katonák végrehajthassák, ilyen módon elérhető. Ebben egyébként a Magyar Demokrata Fórum is partner: a magunk részéről támogatjuk azokat a módosító indítványokat, amelyeket Körömi Attila az előbb ismertetett. Azok elfogadása esetén a Magyar Demokrata Fórum az előttünk fekvő határozati javaslatot természetesen el fogja fogadni.

Köszönöm szépen.