Felszólalás adatai

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm. Azt hittem, hogy le van adva a nevem az MSZP-frakcióból - nem volt. Elnézést kérek, hogy nem nyomtam gombot itt a helyszínen, időben. Köszönöm, hogy méltányolta elnök úr a kérésemet.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A szocialista frakció támogatja a beterjesztett törvényjavaslatot. Támogatjuk, mert számunkra fontos, hogy az állam által okozott sérelmekért az a kárpótlás, ami csak részleges lehet, és nem orvoslása azoknak a sérelmeknek, nem helytállás azokért a sérelmekért, hanem csak egy részleges kárpótlás lehet. A vita eddigi szakasza is azt bizonyítja számomra, hogy nagyon nehéz azt a határt meghúzni, még akkor is, ha az Alkotmánybíróság igen sokszor foglalkozott ezzel a kérdéssel, és több határozatot is hozott, hogy hol az a határ, ameddig kell a kárpótlás, ameddig feltétlenül kell, ahol méltányolható, ahol meg lehet húzni a határt.

Éppen ezen okok miatt előterjesztő képviselők nagyon szerettünk volna, és szeretnénk ezután is ragaszkodni ahhoz, hogy ahhoz a körhöz ne nyúljunk hozzá, hogy kik részesülhetnek kárpótlásban. Ahhoz ne nyúljunk hozzá, hogy milyen mértékben. De azt tegyük rendbe, hogy ugyanolyan sérelmet szenvedett emberek között ne lehessenek azok, akik megkapták a 400 ezer forintot és azok, akik egy év múlva tudták a papírokat előteremteni, de ugyanolyan sérelmet szenvedtek, azok meg ne kaphassák. Tehát arra irányul határozottan a szándékunk, hogy ugyanannak a körnek, ezt Vári Gyula képviselőtársam is nagyon hangsúlyozta, tegyük lehetővé, hogy ismételten benyújthassák az igényüket, és ha azok megállják a helyüket, akkor megkapják ezt az összeget.

Nagyon szomorú folyamat az, ami az elmúlt 12-13 évben történt ezzel kapcsolatban. Ha belegondolunk, a régi, akkori nagy sérelemhez jó néhány embernek okoztunk még mi is sérelmet. Nagyon sok embernek okozott sérelmet a '92-es törvény, nagyon sokan fordultak Alkotmánybírósághoz, meg is állt az Alkotmánybírósághoz beadott indítványok jó része, éppen ezért kellett a '97-es törvényben kibővíteni a kört is. Sajnos, sérelmet okozott az előző parlament is az Orbán-kormány idejében, amikor olyan összegben határozta meg ezt az egyösszegű kárpótlást, ami joggal váltotta ki valamennyiünk felháborodását akkor, és ezt az alkotmánybírósági döntés vissza is igazolta, hogy 30 ezer forintot nem lehet, ahogy Hargitai úr elmondta. Ha egyszer elindult ilyen körben, ilyen mértékben, akkor az arányosítással nem lehet szabadon gazdálkodnia a Magyar Országgyűlésnek.

Azt gondolom, hogy a Medgyessy-kormány 2002-ben, ami elvárható volt akkor, nagyon gyorsan megtette a szükséges lépéseket. 2002-ben meghoztuk a döntést, biztosítottuk a pénzt is hozzá. A 26 milliárd forint a Hadigondozottak Közalapítvány számláján állampapírban ott van, most is ez a pénz vagy ez a forrás biztosítja ennek is lehetőségét, hogy most akár 9 ezer ember is megkaphassa ezt az egyösszegű kárpótlást. Azért mondom, hogy nagyon szomorú volt ez a dolog, és engem sokan figyelmeztettek, ha hozzányúlunk ehhez, akkor lehet, hogy megint sérelmeket fogunk okozni, mert itt beszéltünk Halmai képviselő asszonnyal, hogy neki olyan választópolgára van, akinek három hete hiányzik ahhoz a három évhez, amit Hargitai úr mondott.

De hol húzzuk meg a határt? Ha három héttel kevesebb lehet, akkor miért nem lehet néggyel vagy öttel? Valahol egyszer határt kell húzni. Ezzel nem azt mondom, hogy jó a három év, csak nagyon nehéz igazságot tenni. Vagy lehet-e valakinek adni azt, hogy legyen méltányos ilyen esetekben? Nem lehet. Ezt a törvényben meg kell nekünk mondani. Azért kérem képviselőtársaimat, bár tudva tudjuk mi is, előterjesztők, hogy nagyon sok olyan honfitársunk él, akit ért sérelem, de nem tartozik e törvény hatálya alá, hogy e törvény elfogadásakor gondolhatunk rájuk, most ne nyissuk fel azt a kört, mert lehet, hogy nem ennek a parlamenti ciklusnak a hátralévő rövid ideje alatt, de nagyon hosszú idő alatt sem tudunk közös nevezőre jutni majd, hogy hol a határ. Nagyon kényes, nagyon nehéz dolog, és jó lenne, ha ebben a kérdésben nem lenne most egy ígérgetési verseny itt a parlamentben. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

A forrásról beszéltem, le is telt az idő. Én kérem képviselőtársaimat, hogy mérlegeljék a szándékot, mérlegeljék azt, hogy egyet tudunk lépni, ez a lépés az, ami biztos nem kifogásolható, ha most megnyitjuk a határt. Elnök úr, köszönöm.

(0.50)