Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. A jelen levő képviselőket és az előterjesztőt, a távol levő minisztert és az őt helyettesítő államtitkárt üdvözlöm innen, a pulpitusról.

Azzal kezdem mondanivalómat: nagyon sajnálom - mivel eddig minden felszólaló aláhúzta, hogy a tőkepiac szabályozásának kérdése a magyar gazdasági és társadalmi élet alapkérdése, amelyet az elénk került törvényjavaslat szabályoz -, hogy ezt itt, az esti órákban, ha nagyon optimista vagyok, tíz képviselő jelenlétében tárgyaljuk meg. A miniszter a vitában már nem vesz részt, csak a bevezető szöveget mondta el, és a képviselők arra koncentrálnak, különösen a kormánypárti képviselők, hogy a miniszter úr által az előterjesztésről már elmondott érveket támogassák, s annak részleteit taglalják.

Itt egy nagyon lényeges kérdésről van szó; méghozzá olyan problémáról, amelynél egyetértek azzal, hogy a miniszter úr a bevezetőjében annak a tőkepiacnak jelentőségét próbálta jellemezni, amely tőkepiac Magyarországon nagyon nehéz helyzetben van. Jóindulatúan nem használom azt a szót, hogy válságban van. És a válságot vagy visszaesést, vagy nehéz helyzetet nem az jellemzi elsősorban, hogy a BUX-index, tehát a tőzsde mint a tőkepiac egyik legfontosabb részegysége tevékenységét kifejező és helyzetét jellemző mutató alacsony színvonalon áll; és már hosszú idő óta visszaesőben van olyan időszakban, amikor az infláció még mindig 9-10 százalékos nagyságrendben van. Tehát nemcsak az inflációval nem tart lépést az árfolyamok emelkedése, hanem az árfolyamok csökkennek, amikor az infláció még évi 10 százalékos nagyságrendben van.

(19.50)

Ennél is nagyobb a probléma. Nagyobb a probléma azért, mert ha megnézzük, kik vesznek részt a beruházásokban az országban, hogy kik vesznek részt a tőkepiaci tevékenységben, az értékpapír-kereskedelemben, kiknek az akkumulációja az, ami belekerül a gazdasági élet körforgalmába, akkor azt kell tapasztaljuk, hogy ebben - hogy divatos szóval fejezzem ki magamat - a magyar polgárok pénze nem jelentős mértékben szerepel. A tőzsdeforgalom zömét a Magyarországra települt, külföldi központú cégek végzik el, és a befektetések zöme is a Magyarországra települt külföldi cégekben bonyolódik.

A magyar nagy-, közép- és kisvállalkozók beruházási szintje alacsony. A tőkepiacnak ebben a nagyon jelentős és a magyar társadalom szempontjából meghatározó rétegében - és nem is egy rétegben, hanem rétegeiben - a befektetési hajlam, a tőkepiac iránti érdeklődés, a tőzsdén való részvétel nagyon alacsony színvonalú. Ez baj. És akkor, amikor a tőketörvénnyel foglalkozunk, nem egyszerűen a racionális, a világpiacon kialakult vagy az európai országokban kialakult szabályozási normák magyarországi érvényesítésével kell foglalkozzunk, hanem azzal kell foglalkozzunk, hogyan tudunk ezen a helyzeten változtatni. Nyilvánvaló dolog, hogy az a mindnyájunk számára kívánatos cél, hogy Magyarország fenn tudja tartani az Európai Uniónál és a vezető tőkésországoknál gyorsabb gazdasági növekedési ütemét, ahhoz nagyon jelentős beruházásokra van szükség, és ahhoz, hogy ezek a beruházások megvalósuljanak, akkumulációra van szükség - ez pedig a tőkepiacon bonyolódik. Ha itt baj van, ha ez nem megy jól, akkor hosszabb távon nem tartható az a gazdasági kedvező helyzet, hogy az EU átlagos növekedésénél gyorsabb a magyar gazdaság növekedése, és ha ez nem tartható, akkor az a probléma, hogy mi lényegesen meghaladjuk a tíz évvel ezelőtti gazdasági színvonalunkat, és a nyugati országokhoz fölzárkózunk gazdasági teljesítőképességünk minden szempontjából, az egyszerűen elveszti a lehetőséget. Ez egy nehéz helyzet, és ezekkel a kérdésekkel sajnos a szabályozás módosítása nem foglalkozik.

Rátérve arra, amiről eddig tulajdonképpen szó volt, hogy mi az, amit a törvény szabályoz, jól teszi-e vagy nem: én úgy gondolom, nekünk alapvetően azokkal a javaslatokkal, amiket a kormány megtett, nincsenek igazán kifogásolnivaló gondolataink. A probléma az, amivel a rendelet, a törvény nem foglalkozik, és amivel foglalkozni kellene.

Van egy kérdés, amivel a törvény ugyancsak nem foglalkozik, de lényeges kérdése a tőkepiacnak: nevezetesen, hogy a tőkepiac az állam, a piacgazdasági gondolkodás jellegének megfelelően mint szabályozó vesz részt. De nem ez a helyzet Magyarországon, és nem ez a helyzet Magyarországon az elmúlt két évben végrehajtott változások következtében. Két jelenségre hívom csak föl most a figyelmet, mert nem akarom az időt lopni avval, hogy fölöslegesen érveljek itt önök előtt.

Az egyik ilyen jelenség, hogy az Állami Fejlesztési Bank szabad kezet kapott arra, hogy a tőkepiacon működjön. Ez nem állami feladat. Ez a vezető ipari országokban, az Egyesült Államokban, Európában nem szokásos megoldás, és ez itt most Magyarországon divattá válik.

A másik ilyen kérdés, hogy a megtakarításoknak a világon mindenütt egy jelentős része a biztosítótársaságokon keresztül kerül a tőzsdére, a tőkepiacra. Azok az intézkedések, amelyek az utolsó időszakban a biztosítótársaságok tevékenységét visszafogják, és a biztosítótársaságok helyett újra az állami biztosítási rendszert preferálják és teszik előnyös helyzetbe, ez azt jelenti, hogy a tőkepiaci mozgásokban ez a jelentős akkumulációs forrás nem fog szerepet játszani, vagy nem fog olyan szerepet játszani, mint ami kívánatos lenne.

Az utolsó kérdés, amit még föl akarok vetni a fölszólalásomban, az, hogy megfelelően egyeztetve van-e ez az előterjesztés az itt illetékesekkel, a tőkepiac kérdésével foglalkozó szakértőkkel. Természetesnek lehet venni, hogy egy ilyen nehéz kérdésben, ami érdekeket sért, nem teljes az egyetértés, de a kezemben van a Befektetési Szolgáltatók Szövetségének, tehát a tőkepiacon részt vevő szakembereknek és intézményeknek vagy vállalkozásoknak egy alapvető, meghatározó szövetségének a kifogása a törvénnyel kapcsolatosan. Nem akarom az ő kritikai megjegyzéseiket itt most elmondani, de számtalan ilyen kritikai megjegyzést vagy nagyon nagy számú kritikai megjegyzést fogalmaznak meg.

Egy ügyet akarok csak fölvetni. Egy olyan országban, ahol az inflációs ráta megközelíti a 10 százalékot, szabad-e a tőkepiaci bevételek adójaként egy átlagos 20 százalékos adót megfogalmazni? Nem jelenti-e ez azt, hogy a tőkepiaci bevételeket, amelyek esetleg csökkenést jelenthetnek vagy alig valami növekedést jelentenek, azt ez az adó elviszi? Miért vetem föl ezt a kérdést? Nem azért, mert a jól kereső befektetők megadóztatását hibás lépésnek tartanám, hanem abban az időszakban, amikor a társadalom akkumulációs készségét fokozni kellene, kérdés, hogy ilyen intézkedéssel szabad-e belépni.

Az utolsó probléma, amit fölvetek, az állam nevében szabályozó intézmény helyzetének az ügye. Teljesen egyetértek avval, hogy itt egy EU-konform javaslatot kell előterjeszteni, és ugyanakkor az EU-konform javaslatot a tőkepiacon részt vevő intézményekkel harmonizálni kell. Félek attól, hogy éppen az előkészítés bizonytalanságai és a résztvevőkkel való egyeztetés hiánya miatt ez nem következett be. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi szabályozó szervezet növekvő jogai diszkrecionális beavatkozásra adnak lehetőséget, amelyek ugyancsak veszélyeztetik a tőkepiac fejlődésének ütemét.

A dolog fontos. Teljesen egyetértek azzal, hogy a szabályozásnak itt nagy szerepe van, de tudnunk kell, mire való a szabályozás. A szabályozás arra való, hogy a társadalom tagjainak a befektetési készségét és a befektetéssel kapcsolatos biztonságát, tehát kockázati mértékét, a kockázatot csökkentsük, a biztonságát növeljük. Ez akkor lehetséges, ha társadalmi konszenzus alakul ki arról, hogy mikor, hogyan lehet beavatkozni. Szükséges a beavatkozás, de ez alaposan meggondolt, a szakemberekkel és a piacon részt vevő szakemberek véleményével egyeztetett módon lehetséges csak.

(20.00)

Örülnék annak az EU-konform szabályozás érdekében, ha a törvény minél előbb elfogadásra kerülne, de szükségesnek tartom, és a szabad demokraták egységesen szükségesnek tartják azt, hogy az itt felvetett kérdésekben a mainál világosabb álláspont alakuljon ki, a mainál nagyobb konszenzus alakuljon ki, mert csak akkor lehet az EU-konform szabályozás bevezetésétől igazi pozitív hatásokat elvárni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)