Felszólalás adatai

DR. KÉKESI TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Most már mondhatni tradicionálisnak is, hogy az Alkotmánybíróság döntését követően - ami a költségvetési törvényt és így a költségvetési vitát magát mentesítette az olyan típusú feladatoktól, hogy a költségvetés számszaki és egyéb szabályozása mellett a különféle szakfeladatokat is módosító, azokat változtató törvényjavaslatokat is megvitassuk - hagyományosan is sor kerül egy olyan törvény parlamenti vitájára, ami azért a költségvetés jövő évi megvalósításához, kivitelezéséhez szükséges törvények módosítására egy csokorban - szokták volt mondani: salátatörvény keretében - elénk terjeszti ezeket a módosításokat. Azt gondolom, hogy tulajdonképpen ez az a műfaj, ami még elfogadható ezen a területen, ez az a változata a sok törvényt módosító, pontosító javaslatnak, ami kezelhető az Országgyűlés számára. Nyilván egyetért az Alkotmánybírósággal akkor, amikor konkrét költségvetési tételekről beszélünk, amikor feladatok megvalósításáról vagy elhalasztásáról beszélünk, akkor bizony elég nehéz szakmai vitát folytatni egy-egy témában is. Ez a törvény tehát a költségvetés benyújtott tételeit hivatott megalapozni.

Ha a zárórendelkezéseket nem tekintjük, a törvényjavaslat 41 jogszabályt kíván módosítani, legtöbbjük egymondatos, kis terjedelmű, néhány közepes terjedelmű módosítás. A funkciójának természetesen meg kell felelnie, tehát azt a vágyat, amikor a jogalkotó számára ilyenkor egy olyan kínálatot biztosítanak, ami praktikussági okokból más feladatokat is tartalmaz, az itt nem honorálható, és azt hiszem, hogy az idén a javaslattevő meg is felelt ennek a kritériumnak, szinte valamennyi törvénytervezetnél felfedezhető a közvetlen kapcsolat, egy-kettőnél a közvetett, kicsit távolabbi viszony érhető tetten. Összességében tehát az mondható, hogy a jogszabály annak a szándéknak, hogy a költségvetést megalapozza, megfelel.

Mind a bevételek, mind a kiadások terén szükséges ilyen módosításokat, pontosításokat meghozni. Alapvetően két formában kategorizálható, négy témakör köré sűríthető a törvényjavaslat szándéka. Egyrészt a közoktatás témaköre kap a jogszabályban nagyobb hangsúlyt, másrészt a szociális és gyermekvédelmi terület él át jelentős módosításokat, a negyedik nagyobb csoport a közszolgálati, szolgálati és ehhez hasonló munkaviszonyoknál a pontosítás, döntően a kafetéria-rendszernek a jogszabályban való rögzítése, az utolsó pedig az államháztartásról szóló törvény módosítása, a változásokhoz való hozzáigazítása.

A bevételeknél csak kisebb pontosítások vannak a törvényben, a kiadásoknál azonban érzékelhető, hogy a változó környezethez, a gazdasági válsághoz való alkalmazkodás jegyében nemcsak forráselvonás történik a költségvetéshez, illetve a meglévő források megfelelő módon való szétosztása, hanem ezt követi a feladatrendszerben is a hozzáigazítás, bizonyos feladatok megszűnnek, összevonásra kerülnek, bizonyos feladatok elhalasztásra kerülnek. Így próbálja meg a javaslattevő és majdan az Országgyűlés a költségvetést megfeleltetni a feladatok terén is ezeknek az elvárásoknak.

Mivel tehát mind témájában, mind javaslataiban e célt szolgáló módon megfelel a megalapozás szándékának a törvényjavaslat, a költségvetési bizottság többségi álláspontja az, hogy általános vitára, majdan elfogadásra alkalmas a javaslat.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)