Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy ma már egyszer megállapítottam, meg mások is: ez a vita értelemszerűen nem más, mint a tegnapi, tegnapelőtti meg azelőtti költségvetési vita folytatása.

Az viszont szomorú és feltűnő, hogy míg a kórházak, az egészségügyi intézmények megértették, hogy baj van, hogy valamit tenni kell, és ezért meg tudtak állapodni a kormánnyal; míg az egyházak meg tudtak állapodni a kormánnyal, nem örültek ennek az egy évre való felfüggesztésnek, de tudomásul vették; míg a fogyatékosszervezetek meg tudtak állapodni a kormánnyal, mert megértették, hogy baj van, addig úgy tűnik, a Magyar Köztársaságban egyetlen szerv vagy intézmény létezik, amelyik vagy amelyiknek egy része nem érti meg, hogy baj van és ezért takarékoskodni kell, és ez a Magyar Országgyűlés, annak is ellenzéki frakciói. Ez bizony szomorú, tisztelt képviselőtársaim. (Babák Mihály: Az önkormányzatok sem értették meg!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány ma itt felmerült néhány kérdésre nagyon röviden. Pettkó képviselő úr megszólított engem, már jó régen, az egyház-finanszírozás ügyében, hogy én mit mondtam, de aztán nem azt idézte, amit én mondtam, hanem valami egészen mást. Én azt mondtam, hogy az egyházak minden évben magasabb juttatást kaptak a személyi jövedelemadóból, mint amit a vatikáni szerződés tényleges előírt. Ez igaz, tisztelt képviselőtársaim, függetlenül attól, hogy egyébként valóban, idén kevesebbet kaptak, mint tavaly, és jövőre is kevesebbet fognak kapni, mint idén.

Azt, hogy a 35 milliárdot hogyan számoltuk ki, ezt el tudom árulni Balog képviselő úrnak: fogtunk egy kockás füzetet, felírtuk bele a számokat, vigyáztunk rá, hogy az azonos helyi értékűek egy oszlopba kerüljenek, és aztán összeadtuk őket. Ezt az általános iskolában tanítják. Nem olyan nagy művészet, de majd ezt négyszemközt elmagyarázom.

Ami pedig az egyházi rekonstrukció ügyeit illeti, a vatikáni szerződés úgy fogalmaz, hogy a magyar állam hozzájárul az egyházi műemlékek és kulturális javak megőrzéséhez, rekonstrukciójához, hasonló mértékben, mint ahogy ezt az államiakkal teszi. Tekintettel arra, hogy a jövő évi költségvetésben egyetlen árva fillér sincsen az állami műemlékek fenntartására és támogatására, ez a hasonló mérték sajnos itt is érvényesül - nem örülünk ennek sem.

Tisztelt Ház! Elhangzott itt még két javaslat Kóka képviselő úr részéről, amelyek egyébként megfontolandóak és értelmesek, csak az a probléma velük, hogy túl hosszú az időtávuk. Tehát amikor azt mondja Kóka képviselő úr, hogy kár a 18 százalékos távhőáfát levinni 5 százalékra, az így felszabaduló összegen inkább tegyük korszerűvé a távfűtési rendszert, akkor neki tökéletesen igaza van, elvileg. Tökéletesen igaza van, volna 180 milliárd tíz év alatt, tíz év alatt meg lehetne oldani a leszigetelt házakat, a napelemeket a házak tetején, az állítható fűtésberendezéseket és a leszigetelt csővezetékeket. Teljesen igaz! Csak az a probléma, hogy ez alatt a tíz év alatt annak a távhőnek a fogyasztói, amelynek elvileg a legolcsóbbnak kellene lennie és mégis a legdrágább, ennek a távhőnek a fogyasztói szépen lassan el fognak fogyni.

(13.20)

Lekapcsolódnak a távfűtési rendszerről, és a végén ott fogunk állni egy nagyon korszerű távfűtési rendszerrel, de nem lesz, aki használja. Tehát a közvetlen és azonnali segítség ezért nem úszható meg, még akkor is, ha Kóka képviselő úrnak egyébként elvileg igaza van, hogy hosszú távon nem ez volna az értelmes megoldás.

Ugyanez a helyzet azzal, amit Kóka képviselő úr mondott, hogy ne közmunkákra, hanem inkább a kis- és középvállalkozásoknak adjuk azt a 117 milliárdot, amit a költségvetés erre szán; persze, sokkal jobb lenne. Sokkal jobb lenne, ha ezeket a munkahelyeket a kis- és középvállalkozások teremtenék meg. Csakhogy nem teremtik meg, tisztelt képviselőtársaim, és támogatással sem fogják megteremteni, mert amíg nincs piacuk, addig teljesen felesleges újabb embereket felvenni, akkor is, ha egy fillér tb-t nem kell utána fizetniük, akkor sem, mert legalább a minimálbérüket ki kell fizetni, és a minimálbér is fölösleges pénzkidobás abban az esetben a vállalkozó szemszögéből, ha az, amit azért megtermelnek, nem adható el; márpedig jelen pillanatban nem adható el.

Végezetül még egy: ezt Ángyán képviselő úrnak mondom, akivel szintén van, amiben egyetértünk. Ő azt mondta, hogy a globális tőke uralmával szemben a helyi és lokális közösségek védelmében az államnak van dolga. Tulajdonképpen ebben neki igaza van. Az egyetlen probléma az, hogy ebben a vonatkozásban már az állam is egy lokális közösséggé vált. Az állam is lokálisan szerveződik meg, a tőke pedig, mint ön is mondta, globális. Vagyis magyarán: ha az állam megpróbál a tőkét megrendszabályozó, azt korlátozó intézkedéseket - nem bármilyet, de mondjuk, túl durva intézkedéseket - hozni, olyat, ami a tőkének nagyon nem felel meg, akkor a tőkének sajnos módjában áll, minthogy globálisan van megszervezve, odébbállni egy országgal vagy kettővel, az adott állam pedig, amelyik meg akarta rendszabályozni a tőkét, ott marad tőke nélkül.

Azt gondolom, hogy addig tehát, amíg az államok nem szánják el magukat arra, hogy ha nem is világkormányt, de legalábbis valami olyan államok fölötti vagy államközi egyezményt hozzanak létre, amely a tőke globális megregulázására képes és alkalmas, addig ez hiába volna dolga az államnak, az állam ugyanúgy nem tudja ellátni ezt a dolgát, mint sok minden egyebet ebben a helyzetben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)