Felszólalás adatai

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A jóléti rendszerváltás, a lendületes kormányzás egyre több szép példájával találkozhatunk a Gyurcsány-kormány megalakulása óta. Nem vitás, hogy ennek a jóléti rendszerváltásnak a lendülete akár kis- és középvállalkozások, sőt még önkormányzatok tucatjait is sodorhatja fizetőképtelenségbe, csak azért, mert a kormány nem állja a szavát, hiszen már az elnyert pályázatok fedezetét sem biztosítja, aláírt szerződéseket sem tart be.

Tisztelt Államtitkár Úr! Igen nagy ma a bizonytalanság a magyar állam és a pályázati forrásokat elnyerők között létrejött szerződések ügyében. Egyre több hír kerül napvilágra ugyanis arról, hogy a mezőgazdasági beruházási pályázatok győztesei nem jutnak hozzá az elnyert pályázati forrásokhoz. Ezeknek az elmaradásoknak egyáltalán nem kicsi a tétje. Azok a mezőgazdasági termelők ugyanis, akik így próbálnak versenyképesek maradni az Európai Unió piacán, beruházásaikat éppen ezekre a pályázatokra alapozták. Ha nem kapják meg a szükséges forrásokat, akkor magas kamatú banki vagy magánkölcsönökből kell finanszírozniuk létüket. Így versenyképesek sem lesznek, de akár csődbe is mehetnek a hatalmas kamatterhek miatt.

Csak egyetlen példa a sok közül, egy pályázaton nyertes dunántúli gazda esete. Még május végén kapott ígéretet arra, hogy az általa előfinanszírozott beruházás támogatási forrásait 90 napon belül megkapja. A 90 nap már régen letelt, a gazda azóta is hiába vár. Kérdéseikre egyre csak az a válasz: nincs elég pénz. Pedig a pályázatát ez a gazda már két éve, 2002 novemberében adta be, a magyar állammal pedig szerződést kötött. Most az a helyzet, hogy a magyar gazda nemcsak hogy nem versenyképes az európai uniós versenytársaival, sőt a szlovák, cseh és lengyel gazdákkal szemben sem. Megjegyzem, ezekben az országokban a kormányok sokkal jobb feltételekkel zárták a csatlakozási tárgyalásokat, mint a Medgyessy-kormány.

(16.10)

Nos tehát, ez a gazda nemcsak hogy nem versenyképes, de a hatalmas kamatterhek miatt akár tönkre is mehet. Talán az sem véletlen, hogy a fenti példában jelzett gazda csak név nélkül mert nyilatkozni az egyik napilapnak, de mi, vidéki képviselők pontosan tudjuk, hogy nem egyedi ügyről van szó, és a gazdák, de más pályázók is nemcsak bizonytalanságban, de félelemben is élnek, még szerződéses jogaikat sem merik érvényesíteni. Persze, nemcsak a magyar gazdákat érintő jelenségről van szó, hiszen kis- és középvállalkozások és önkormányzatok ezrei pályáztak már más európai uniós forrásokra is, amelyeknél nemcsak hogy a kifizetések késnek, de a pályázatok elbírálása is nyögvenyelősen halad.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem tehát: 2003. január 1-jétől 2004. május 1-jéig hány pályázatot nyújtottak be uniós előcsatlakozási forrásokra? Ezek közül hány pályázat nyert? A nyertes pályázók közül mennyivel kötöttek szerződést, milyen támogatási összegre? Az összes elnyert támogatásból eddig mennyit fizettek ki? Miért késlekedik a kormány az elnyert támogatások kifizetésével? És végül: Meddig bírják még elviselni a fejlesztési támogatások kiutalásának halogatását az európai piaci versenyben helytállni akaró agrár- és más kis- és középvállalkozások?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)