Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz). Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti felszólalásoknak az az értelme, hogy az ellenzék és a kormánypárt képviselői egymást meggyőzzék igazukról, arról, hogy a törvényjavaslatot jobbító szándéktól vezetve miként lehetne módosítani, mennyire szolgál ez a törvényjavaslat javára, és természetesen egy kicsit meg kívánjuk győzni és álláspontunkról tájékoztatni azokat is, akik bennünket az Országgyűlésbe küldtek: a választóinknak is beszélünk. Ezért a felszólalás jogának korlátozása általában elvetendő. Természetesen ésszerűség és sok minden más indok szólhat amellett, hogy meghatározott törvényjavaslatok esetében a parlament a tárgyalást időkeretben folytassa le, de azt hiszem, rögzíthetjük, hogy általában ennek kivételes helyzetnek kell lenni.

Ehhez képest Salamon László képviselő úr álláspontját osztom, mint egyébként a Házszabály értelmezésével kapcsolatban általában. Vagyis az a kívánatos, hogy a napirenddel elfogadott házbizottsági ajánlást az időkeretre vonatkozóan az Országgyűlés valóban ajánlásnak tekintse és ne kötelező érvényű rendelkezésnek.

Az elmúlt héten a keddi ülésnapon több esetben is visszás helyzet állt elő az időkorlátnak akkénti értelmezésével, hogy az egyben kötelező a felszólaló képviselőre nézve, és az időkeret be nem tartása szómegvonással járhat. Ez azért is helytelen, mert egyáltalában a törvényjavaslat általános vitájában egy képviselőcsoport álláspontját ötperces időkereten belül meggyőződéssel és komolyan nem lehet ismertetni, az a felszólalás meggyőző erőt nem hordozhat. Több felszólalás esetében az történt, hogy a vezérszónok öt perc elteltével befejezte a felszólalását, de mint tudjuk, azt nem teheti meg a felszólaló képviselő, hogy felszólalás közben már jelzi az újabb normál felszólalási szándékát újabb ötperces időkeretre, hiszen a technika nem teszi lehetővé, hogy a következő felszólalás már a beszéd közben megjelenjen.

(21.10)

Tehetünk próbát, tisztelt elnök úr, ha én most itt benyomnám ezt a gombot, valószínűleg nem jelenne meg az ön monitorján az én újabb ötperces felszólalási szándékom.

Tehát ez azzal a következménnyel jár, hogy míg a vezérszónoklatot mondó képviselő szól, addig további bejelentkezések történnek ellenzék és kormánypárt részéről, és bizony, a vezérszónoklat folytatása nem egyszerűen egy következő ötperces időkeretben történik, hanem fél óra, egy óra múlva, több hozzászólással megszakítottan történhet, amelynél a logikai menet legfeljebb akkor követhető, hogyha valaki veszi a fáradságot - és gondolom, kevesen vagyunk így -, és az Országgyűlés jegyzőkönyveit elolvassa, és azokat helyes sorrendben összevágja.

Arról nem beszélve - és erre is bőségesen szolgáltattak példát az elmúlt hét ülésnapján tett felszólalások -, hogy a vezérszónokot követő normál felszólaláshoz fűzött kétperces felszólalások végképp megszakítják azt az ütemet, amely kívánatos lenne, és akkor a vezérszónokra az a feladat hárul, hogy az őt követő normál felszólalásokra reagáljon kétperces időkeretben. Így tehát a saját hozzászólását szakítja meg kétperces felszólalásokkal, és tulajdonképpen az értelmét veszíti a vezérszónoklat, mint önálló és kiemelkedő felszólalási lehetőség.

Még egy visszásságot szeretnék megemlíteni. Azért nem fordult elő 1998. és 2002. között - korábbi időszakról nem tudok nyilatkozni -, hogy a miniszteri expozét a jelen lévő miniszter vagy államtitkára háromszor olyan terjedelmű időkeretben mondhatta el, mint valamely képviselőcsoport szónoka a vezérszónoklatát. Ez történt, hogy saját példámat említsem, a gazdasági társaságokkal kapcsolatos törvényjavaslat vitájában, amikor az államtitkár úr az ajánlás szerint 15 perces időkeretben szólhatott, míg a vezérszónok pedig ötperces időkeretet kapott. Ilyen nem történt, hogy háromszoros aránytalanság állt elő. Arról nem beszélve - illetve csak megemlítve -, hogy a miniszteri zárszót egyáltalán nem kötjük időkerethez. Ha tehát mindezt egybevesszük, akkor a nyilvánvalóan kormánypárti álláspontot képviselő miniszter 15 percet beszélhet, majd egy zárszó keretében nem korlátozott időtartamú hozzászólást tehet meg, míg a vezérszónok ki van szolgáltatva annak, hogy egy egész képviselőcsoport álláspontját ismertetve, mindössze ötperces időkeretben szólhasson.

Erre azt mondanák a mostani kormánypártok frakcióvezetői, hogyha ellenzékben lennének és másfél évvel vissza tudnánk forgatni az idő kerekét - de jó lenne! -, hogy ez a parlamentáris demokratikus jogok alapvető sérelme, a parlamentarizmus felszámolása. Mi ezt nem tesszük, csak azt kérjük, hogy jussunk egyezségre, hiszen az előző heti ülésnapon is Kuncze Gábor tapsa és a szocialista képviselő ötperces időkereten túlmenő hozzászólása azt igazolta, hogy valamiféle egyetértés alakult ki abban, hogy bizony, ez az időkeret csak egy ajánlás, nem pedig kötelező a felszólaló képviselő számára. Köszönöm a figyelmüket.