Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Néhány gondolattal szeretném kiegészíteni, amit Hende elnök úr mondott. Még akkor is, ha Varju képviselő úr erre nem kíváncsi, éppen ezért vagyunk talán ma itt. (Szabó Timea: Mert ti mindig kíváncsiak vagytok a mi véleményünkre…) Az elmúlt időszakban ugyanis mégiscsak egy olyan új parlamenti kultúra kezd meghonosodni, amit nem hiszem, hogy önök illendőnek és jónak gondolnak, sőt azt is állítom, bizonyos sajtónyilatkozataikból kiindulva, hogy szívük mélyén tartanak attól a jelenségtől, hogy ha ez elfogadottá válik, hogy önök is lehetnek ennek a kárvallottjai. Ezek a higgadt és megfontolt nyilatkozatok vezetnek arra, hogy előhozzak itt azért olyan szempontokat is, amelyek, mondjuk, a tekintély megőrzésén túl  és itt nem az önök vagy a mi tekintélyünkről van szó vagy a politikai pártok tekintélyéről, hanem az Országgyűlés tekintélyéről van szó , a tekintély megőrzésén túl mégiscsak arra utal, hogy az itt ülő embereknek a társadalom felé valamelyest a viselkedésükkel mintát is kell mutatni. Most az, ami az elmúlt egy évben történt, ami valamelyikőjüknek kipattant a fejéből, és aztán a többieket belevitte, lássuk be, két dolgot mindenképpen ismerjünk el, hogy 1990 óta teljesen példátlan. Ha a korábbi durva politikai vitákra visszaemlékeznek, különösen, akik itt ültek, ideértve például az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülési utáni parlamenti vitákat, akkor is mindenféle dolog elhangzott, a közfelháborodás teljesen indokolt volt, a politikai hangulat még arra is alkalmas volt, hogy radikálisabb pártok megszerveződjenek, és mégsem történt meg az a magyar Országgyűlésben, amit önök akár tavaly december 12-én tettek.

1990 óta, ideértve egyébként a Horn-kormány vitatott Bokros-csomagja rendelkezéseit, ideértve az azt követő polgári kormányt érő támadásokat vagy a Gyurcsány-kormánynak az említett ámokfutásait, a legdurvább parlamenti magatartás, akármelyik ciklusra gondolok, az az ülésteremből való kivonulás, az ülésterem teljes frakciós elhagyása volt. Természetesen a bekiabálások és a pengeváltások megtörténtek, emlékezzenek vissza például, amikor Gyurcsány Ferencet ebből a székből kérdezték a vagyonosodásáról, akkor is jó nagy hangzavar és perpatvar volt, azonban nem fordult elő, egyetlenegy politikai ciklusban sem fordult elő, hogy az Országgyűlés működését, a törvényes működését fizikailag megakadályozzák.

Új fejezet nyílott tavaly december 12-én ezen a területen, és minekután nem lehet példát mondani ’90 óta arra, ami itt történt, éppen ezért indokolttá válhat a szabályok szigorítása. Azért is beszélek szigorításról, mert minden politikai vita vagy hamis médianyilatkozat ellenére nincsenek új szabályok. A fegyelmi szabályokat illetően, azt tudom mondani, hogy ami eddig is tilos volt, ezután is tilos lesz. A küzdelem a fegyelmi szabályok kapcsán azért zajlik, hogy ezeket olcsón lehessen elkövetni. (Arató Gergely és Varju László közbeszól.) És nyilvánvalóan az önök szándékai között nem az szerepel, hogy a most is érvényes szabályokat betartsák, hanem az szerepel, annak ellenére, amit a pártlapjuk tegnap a konszolidációról írt, meg arról, hogy a parlamenti viselkedést meg kell változtatni, nem az van az önök fejében, hogy ezeket betartsák, akár olcsón, akár drágán is, hanem az van a fejükben, hogy mindenképpen a parlamenti rendbontást folytassák.

Egy dolga van ilyen esetben a törvényalkotónak, az pedig az, hogy a szankciókat, a fegyelmi szabályok megsértését jelentő magatartások utáni szankciókat olyan fokra emelje, hogy annak a visszatartó ereje nagyobb legyen. És ha már a december 12-i tavalyi események szóba kerültek, azért engedjenek meg még ehhez kapcsolódóan egy gondolatot. Az Országgyűlés levezető elnökének, függetlenül attól, hogy milyen párti, megakadályozása abban, hogy elvégezze azt a munkát, amire őt törvény kötelezi, egészen példátlannak minősül. De minekután eltelt azóta már majdnem egy év, és azt gondolhatta az egyszerű honpolgár, hogy megváltoztak ezek a viselkedéskultúrák, megjelenik Hadházy képviselő úr, és fékezett képességeiről tanúbizonyságot adva egy olyan táblát tartott föl, amely tábla, azt gondolom, hogy a jóízlés határain messze túlmegy, még egy ennél fesztelenebb közösségben is, mint a parlament közössége vagy a képviselők közössége.

(11.10)

De miután az Országgyűlésben tanúsított magatartás, higgyék el, ne vitassák, mintául szolgál az emberek közti kapcsolatban is, ezért Hadházy képviselő úr a tábla felmutatásával még annál is tovább ment, mint amit a tavaly téli események mutattak.

Engedjenek meg nemzetközi kitekintést, amit önök gyakran szoktak szeretni. Egy átfogó anyag készült erről a témáról. Azt tudom önöknek összefoglalóan mondani, hogy nehéz sztenderdizálni (Arató Gergely és Varju László közbeszól.), nehéz sztenderdizálni azokat a szankciókat, amelyek (Arató Gergely: Mi újság Belorussziában? Moldova?) különböző országokban felmerülnek a szabályozásban. Igen, Varju úr, éppen arról szól ez a vita, hogy ön és az önhöz hasonló képviselők, akiknek ilyen türelemproblémái vannak meg viselkedészavarai, legalább annyira tiszteljék meg a velük szemben ülőket, hogy meghallgatják. Mi sem kiabáltunk bele az ön mondandójába, meg nem is fogunk. (Szabó Timea szólásra jelentkezést imitálva: Szeretnék érdeklődni, lesz…) Szabó Timea a másik, aki rendszeresen nem tudja meghallgatni az ellenkező véleményt, ettől függetlenül én el fogom mondani még akkor is, ha önök erre nem kíváncsiak, legfeljebb akkor elhagyják a termet. Az összes európai uniós tagállam szabályozását átnézve, sőt magának az Európai Parlamentnek a szabályozását is (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) átnézve arra jutunk (Az elnök csenget.), hogy egyáltalán nem kirívó és nem példa nélküli.

Még egyszer mondom: nehéz sztenderdizálni ezeket a szabályokat, mert minden országban a saját igényükhöz és problémájukhoz igazították az évek alatt. Mondok példákat, például olyat is mondok majd, amit Varju úr követel itt tőlem. Kezdjük például Ausztriával! Ausztriában önmagában az szankciót von maga után, ha eltér a tárgytól a felszólaló. Képzeljék csak el, hogy önök hányszor teszik ezt meg. Egyébként más képviselők provokálása a képviselői jogok felfüggesztését is vonhatja maga után.

Nézzünk egy Magyarországnál vadabbnak gondolt parlamenti gyakorlatot, Albániában, csak hogy Varju úr is örüljön! Súlyosabb esetben például Hadházy Ákos a táblafelmutatásával ott képviselői jogainak felfüggesztésével számolhat. (Szabó Timea: Mi az albán példát szeretnénk követni.) De nézzünk egy konszolidáltabb helyet, Belgiumot (Arató Gergely: Állítsuk meg Brüsszelt!), még akkor is, ha önöknek még mindig nem tetszik ez a felszólalás (Az elnök csenget.), akkor úgy képzeljék el, hogy Belgiumban akár fél évre fel lehet függeszteni a képviselőt a jogai gyakorlásától, hogyha a képviselőházban vagy a képviselői ülésteremben az ülés rendjét megzavarja. (Szabó Timea: És hányszor függesztették fel? Soha!) Ez Belgiumban!

És Dániában, Dániában, ahol nyilván eltérő, ahogy mondtam, nem lehet sztenderdizálni, ott az időkeret túllépéséért önmagában szankció jár. Az Egyesült Királyságban, amiről mindannyian tudjuk, hogy egy durva parlamenti vitakultúrával rendelkezik  egy bekiabálós hagyományokon alapuló műfaj a brit parlament, egyébként ettől élvezetes és nézhető , egy dolog azonban nem fordulhat elő a brit alsóházban, semmilyen olyan vita, jelenet nincsen emberemlékezet óta, ami arról szólt volna, hogy a levezető elnököt megakadályozták volna abban, hogy levezesse az ülést. (Szabó Timea: Egyetlen ilyen törvényt nem fogadtak még el ott!) Ezt még egyébként a nagyon szabad szellemű brit parlamenti szabály is a legdurvább szankciókkal torolja meg, de idevehetjük Franciaországot is, ahol a szenátusi házszabály 92. passzusa azt mondja, hogy a közjogi méltóságok provokálása akár szóban, akár tettben határozott idejű felfüggesztést von maga után. A határozott idejű azért érdekes kifejezés, mert teljesen az elnök mérlegelésén múlik. Tehát még csak keretet sem szab neki, hanem rugalmas szabály, az elnök úgy állapítja meg, ahogy óhajtja.

De nézzük, Hollandiában mi történik! Hollandiában is, ahogy mondtam, nem lehet sztenderdizálni, a saját problémájára ad választ minden nemzeti törvényhozás. Bizalmas adat közlése vagy ellenőrizetlen adat közlése, elkerülendő a parlamenti nyilvánosság előtti alaptalan vagdalkozást, önmagában – önmagában!  szankciót von maga után. (Szabó Timea: Soha nem alkalmazták!) Tehát Hollandiában azért nem a… Szabó Timea képviselő asszony azt kiabálja, hogy soha nem alkalmazták, ez feltehetőleg azért van, mert van ilyen szabály, és nem követi el senki, hogy aztán alkalmazni lehessen. És van egy olyan vitakultúrája a holland képviselőknek, amivel például ön nem rendelkezik. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Az is idesorolandó, hogy például Izlandon, ahol azért, mint tudjuk, nem agresszív parlamenti munka folyik, a tiszteletlen kifejezés használata az elnökkel szemben önmagában szankciót és akár pénzbüntetést is vonhat maga után. De idevehetjük az Európai Unió szíve közepén található Luxemburgot is, amely mégiscsak etalonnak tekinthető önök számára is, a méltatlan szavak használatáért…  ott a szabály, mondhatni redukálódott a méltatlan szavak használatára, a szankció azonban teljesen rugalmas. Tehát az elnöki mérlegelési jogkör egyrészt mindenhol megvan, másrészt tágabb, mint Magyarországon. De sorolhatnám Norvégiát, Olaszországot, Spanyolországot.

De nézzünk a végén utolsó sorban egy olyan példát, ahová talán önök sem szeretnének eljutni, ez már az Unión kívüli terület, Ukrajna területe. Az ukrán parlament működéséről azért az elmúlt években is sok híradás szólt, és az ukrán parlamenti képviselők összeverekedését, miután az egész világ ámulattal szokta szemlélni, és nyilván minden parlament óvja a saját tekintélyét attól, hogy az ukrajnai helyzet előálljon, de még az ukrán házszabály 51. passzusa is azt mondja, hogy poszter, kihangosító eszköz vagy bármilyen más, a parlamenti tevékenységhez nem tartozó eszköz használata súlyos szankciókat von maga után. Például egy poszter feltartásáért, csak hogy Hadházy úrra utaljak vissza  és annak a tartalmát most nem is vizsgáljuk, a poszter feltartásáért  egy ülésszakra, tehát öt napra tartó kizárása és felfüggesztése lehet a képviselőnek.

Összességében azt lehet tehát mondani, hogy Izlandtól Ukrajnáig egyetlenegy jogállami és nemzetállami parlament sem tolerálja azt a fajta viselkedést, amit itt igyekeznek önök meghonosítani. Nincsenek természetesen illúzióim afelől, hogy önök érdekeltek lennének ennek a törvénynek az elfogadásában, ezért az érvelésemben nem is arra teszek kísérletet, hogy meggyőzzem önöket, mert az láthatóan nem fog menni, inkább arra tennék kísérletet, hogy melyek azok a pontok, amelyek kapcsán nem mondanak igazat. És most pusztán az elmúlt napok sajtómegnyilatkozásaiból tudok kiindulni, miután, ha ezerszer mondják el, akkor sem lesz igaz.

Először is azt állítják önök a nagy nyilvánosság előtt, hogy ez bármiben is korlátozza önöket ezentúl. Szeretném jelezni, hogy a parlamenti frakciók 5:2 aránya miatt jelen pillanatban például ebben a vitában is ötször annyi idejük lesz a felszólalásukra, ötször 30 perc áll rendelkezésükre, ahol senki nem korlátozza önöket, és megígérhetem, hogy táblát sem tartunk föl, nem fogunk kürtölni, és még csak belekiabálni vagy brekegni sem fogunk a felszólalásaikba. És még azt is nyugodtan elmondhatom itt önöknek, hogy miután elmondták az érveiket, azok után nem személyeskedő és durva feliratú táblákat fogunk fellógatni a karzatra vagy akár felemelni. (Dr. Lukács László György: Hanem hazamentek a 140 milliós luxusházaitokba.)

Nehéz egyébként most is ez a vita, mert mint amivel kezdtem, szeretném megismételni: éppen azért alakult ki ennek a törvénynek az előkészítése, majd benyújtása és most a vitája, mert azzal a jelenséggel állunk szemben, amit önök mondanak. De egyébként az előbbi gondolatot folytatva, ugyanez igaz az interpellációknál, az azonnali kérdéseknél, a kérdéseknél, amit frakció arányában és nem kormánypárt-ellenzék arányban határoz meg a törvény. Egyébként megnéztem: arra is van európai gyakorlat, uniós gyakorlat, Unión belüli gyakorlat, hogy a kormánypárti és ellenzéki interpellációk vagy kérdéses lehetőségek paritásos alapon legyenek. Magyarországon még csak ez sincs. Szeretném önöket emlékeztetni akár a hétfői napra tíz azonnali kérdésre, ami ellenzéktől jön, jut egy kormánypárti kérdés. Ez tízszer annyi megszólalás. (Arató Gergely: De beszél a kormány is!) Minden olyan állítás, ami arról szól, hogy önöknek szűkülnek a felszólalási lehetőségeik, ha ezerszer mondják el, akkor is hamis.

Higgyék el, hogy az is átjött a sajtón, hogy önök tartanak attól  egy másik témában , hogy a képviselői ellenőrzési joguk sérül.

(11.20)

Szeretném a benyújtandó törvény idevonatkozó 98. §-át szó szerint idézni, ha még valakit érdekelnek a tények, mert nem állítom, hogy mindenki, aki most itt ül és hangoskodik, elolvasta volna egyébként a benyújtott anyagot, nem vádolnám meg önöket ezzel.

Így szól az (1) bekezdés: „Az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.” Ez a tételmondat. „A képviselő valamennyi közigazgatási szerv, közintézet és közintézmény vezetőjétől előzetesen egyeztetett módon tájékoztatást kérhet. E jogosultság az érintett szerv működésére vonatkozó előírásokra figyelemmel, valamint rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelme nélkül gyakorolható.”

Mit mond ennek a passzusnak a törvényi értelmező része, ami nem egy politikai szöveg, előre figyelmeztetem önöket, és nem is politikusok a szerzői? Azt írja: Tekintettel arra, hogy az alkotmányos rendszerben a hatalmi ágak elválasztása mellett az állami szervek függelmi és ellenőrzési rendszere meghatározott, a képviselői jogok gyakorlása során ezekre tekintettel kell lenni. Egy alkotmányos szerv vagy annak képviselője sem veheti át ugyanis más alkotmányos vagy törvényi szervek szerepét, így sem az Országgyűlés, sem az országgyűlési képviselők nem vehetik át más szervek funkcióit, ahogy fordítva sem, jogaik az Alaptörvény és a jogszabályok keretei közt gyakorolhatók. A tájékoztatáshoz, illetve a belépéshez való jog nem értelmezhető tehát olyan vizsgálati vagy szuper-felülvizsgálati jogként, ami felülírná a közigazgatási vagy alkotmányos szervek egyébként Alaptörvényben és törvényekben meghatározott felügyeleti és ellenőrzési rendszerét. Utolsó bekezdés ebben a tárgykörben: E jogok ilyen gyakorlása, a tájékoztatáskérés vizsgálati jogként való értelmezése joggal való visszaélést jelentene, és más szervek törvényes funkcióinak gyakorlása azok átvételére tekintettel törvénysértő helyzetet is előállítana.

Amire önök hivatkoznak, hogy szeretnének ezentúl ugyanúgy akár a Suzuki-gyárban, akár a közmédia épületében, akár bármilyen közintézményben, állami szervhez vagy akár piaci szervhez, láttunk már újságszerkesztőséget is, ahova momentumos kollégáik rontottak be és fenyegettek újságírókat (Közbeszólás a DK soraiból: Ők nem képviselők!), láttuk már önöket a Suzuki-gyárnál vegzálni az ottani gyár vezetését, és láttuk állami szervnél is önöket (Korózs Lajos közbeszól.), nem része a képviselői munkánknak; nem része a képviselői munkánknak, hogy bármilyen időszakban, amikor eszébe jut a képviselőnek, berontson. Nincs helye tehát a képviselői munka körében annak, hogy bármelyik képviselőnek eszébe jut hajnalban bemenni akármelyik közintézménybe, mondjuk, a Nemzeti Múzeumba, és ellátni a képviselői felügyeleti jogát. Arra, ami más embernek nem megengedett az életben, önök se próbáljanak igényt formálni, és ez vonatkozik a munkahelyi viselkedésükre is.

Higgyék el, továbbra sem teszek arra kísérletet  és lassan a felszólalásomat zárom is , hogy meggyőzzem önöket a törvény elfogadásáról, mert világos, hogy ezt nem fogják megtenni. Azonban felhívnám a figyelmüket még arra, azon túl, amit az elején elmondtam, szeretném megismételni: nem hiszem, hogy önöknek hosszú távon érdeke, hogy az a parlamenti magatartás, amit például Hadházy Ákos úr itt megpróbált meghonosítani, elfogadottá váljon.

Arra is felhívom a figyelmüket, hogy azt a törvénymódosító javaslatot, amit benyújtottunk, nemzetközi szinten is alá lehet és alá tudjuk példákkal támasztani, tehát semmi kiugró nincs. Arra is felhívom ismét a figyelmüket, hogy ami eddig tilos volt, ezután is tilos marad. És arra is felhívom a figyelmüket, hogy azok a parlamenti viták, amelyeket még akár indulattal is folytatnak le, azok sem adhatnak alkalmat arra, hogy a megválasztott legfőbb népképviseleti szerv törvényes működését megakadályozzák, még akár bekiabálásokkal azt is megakadályozhatják, hogy elmondja egy képviselőtársuk a véleményét, ahogy szeretné, amit gyakran meg is tesznek, de abban nem lehet vita közöttünk, hogy a Ház működésének a megakadályozása a legdurvább törvénysértés, ami nem pusztán azt sérti, aki itt ül vagy aki az elszenvedője, hanem valamennyi választó akaratát. (Arató Gergely közbeszól.) Mindannyian az alapján ülünk itt, és miután a legfőbb törvényhozó, a legfőbb népképviseleti szerv, a parlament mint törvényhozó szerv működése nem kívánságműsor, hanem alkotmányos kötelezettség, arra kérem önöket, hogy legalább a cáfolataikban arra térjenek ki, hogy helyesnek vagy helytelennek tartjáke a december 12-ei viselkedésüket. (Közbeszólás a DK soraiból: Helyesnek!)

Az pedig, hogy ilyen a vitakultúra, amit hallunk most is, hogy képtelenek tíz percig a szájukon maradni (Közbeszólás az ellenzék soraiból: A szájukon maradni?), a szájukon ülni, azért arra enged következtetni… (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Az elnök csenget.)

Tordai képviselő úr, ha már megszólított, önnel is olyan egy parlamenti vita, mint egy galambbal sakkozni, aki lever mindent a tábláról, és azt hiszi, hogy nyert a végén (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.), és higgye el, hogy nem vagyunk az önök nevelőszülei, nem akarunk mi semmilyen jellem- vagy viselkedésváltozást az életükben; arra törekszünk, hogy legalább a parlament tekintélyét megőrizzük, mert a trágárságnak, az ocsmányságnak és a rendzavarásnak nincs helye ebben a Házban. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)