Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.05.15.02:24:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

209. ülésnap (2017.03.27.), 308. felszólalás
Felszólaló Magyar Zoltán (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:22


Felszólalások:  Előző  308  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a vidékfejlesztés és mezőgazdaság területéről, az ott folyó vagy éppen nem folyó támogatásokról, kifizetésekről szeretnék néhány mondatot elmondani. Nem meglepő módon én nem osztom a kormányzatnak a ma elhangzott pozitív nyilatkozatait és mondatait, egészen mást tapasztalunk a valóságban.

Örülök, hogy Gyöngyösi Márton képviselőtársam Írország példáján keresztül jól mutatta azt, hogy észszerű felhasználás mellett ilyen brutális összegek, amelyekről ma beszélgetünk itt most már hét órája, ha jól nézem, azok bizony kisebb csodára képesek egy-egy ország gazdaságában, egy-egy ország társadalmában. Tényleg azt a néhány területet kellene megtalálni, ahol Magyarország a világelsők közé tud kerülni, és nem meglepő módon én azt hiszem, hogy a mezőgazdaság és legfőképpen a rá épülő élelmiszeripar egy ilyen terület lehet.

De nem csak Írországot lehet felhozni, nézzük meg Ausztria esetét, hogy egy kicsit a vidékfejlesztést is érintsük. A hetvenes években Ausztriában a vidéki lakosság és a városi lakosság közötti szakadék semmivel nem volt enyhébb, kisebb, mint ma Magyarországon, és mégis képesek voltak másfél-két évtized alatt ezt a szakadékot megszüntetni, és ma már kijelenthetjük, hogy Ausztriában vidéki osztrák állampolgárként megszületni, élni nem jelent versenyhátrányt, az állami szolgáltatásokhoz kevésbé hozzájutó életet nem jelenthet.

Ebben a témában most már az elmúlt egy évben harmadszor vagyunk a parlamentben, és rendre azt tapasztaljuk, hogy órákon keresztül vitatkozunk, és az ellenzék és a kormány között valahol ott csúszik el a dolog, hogy egészen más fogalomkészletet használunk. De ez nem véletlen, hiszen önök jogszabályokban tiltják, vagy éppen nem hozzák elénk, de legalábbis nem tudjuk meghatározni azt, hogy például a mezőgazdaságban mit jelent a kis- és közepes családi gazdálkodás. Amikor önök azt mondják, hogy például 700 milliárd forintból őket támogatják, akkor lehet, hogy a saját szókészletük szerint igazuk van, de a mi szókészletünk és a valóság szempontjából semmiképpen nem. Ez a pénzösszeg, amit elköltenek például vidékfejlesztésre vagy a mezőgazdaság támogatására, az bőven elegendő lenne arra, hogy eldöntsük azt végre, hogy mi, magyarok mit szeretnénk a vidékünkkel, a mezőgazdaságunkkal: egy modern, nyugat-európai, XXI. századi típusú vidék irányába akarunk elmozdulni, vagy Dél-Amerika irányába. Önök ezt az összeget arra igyekeznek elkölteni, hogy eldöntsék tényleg a kérdést, csak éppen Dél-Amerika irányába.

Örülök, hogy a vidékfejlesztési program 80 százalékát lekötötték, bár arra senki nem adott ma választ, hogy mi lesz akkor majd a következő néhány évben, amíg a ki tudja, milyen rendszerű új költségvetési ciklus el nem indul. Ez, azt hiszem, hogy a későbbi kormányoknak még fog komoly fejfájást okozni. A mezőgazdaságnál is látható az a fajta különbségtétel, ami kettőnk gondolkodásában van. Miközben a baromfi-, sertés-, szarvasmarha-, juh-, kecsketelepek fejlesztésére szánt forrásokra brutális túljelentkezések vannak, és csak a töredéke kapta meg az érintetteknek a lehetőséget arra, hogy egyáltalán ezen a területen fejleszteni tudjanak, ahhoz képest a szántóföldi növénytermesztésre komolyabb összegek jutottak, miközben, lássuk be, hogy valódi minőségi vidéki munkahelyfejlesztést ebben a szektorban már nem nagyon lehet elérni.

(21.20)

A Jobbik örül annak, hogy ez a 15-20 ezer család jól megél ebből a tevékenységből, az ő munkájukra is szükség van, de az biztos, hogy ezeket a hatalmas mennyiségű forrásokat nem számukra kell elsősorban juttatni. Az ilyen és ehhez hasonló gondolkodásmód miatt jutottunk el oda, hogy a mezőgazdaságban a pénzösszegek döntő részét egy szűk, 15-20 százalékos elit határozza meg, és ezért merülnek fel folyamatosan a legnagyobb pályázatoknál ugyanazok a nevek, amikkel folyamatosan találkozunk, és bizony jó kormányközeli kapcsolatokkal rendelkeznek. Arról volt szó, hogy ez az aránytalanság, tehát hogy a legtöbb forrás mintegy kétharmadát ez a szűk kör kapja meg, meg fog változni. Mindannyian emlékszünk, hogy a szocialistáknak a vidékfejlesztést zárójelbe tevő politikájához képest önök egy radikális változást, egy gyökeresen új szemléletet ígértek. Ehhez képest néhány nevet lecseréltek, de a logika gyakorlatilag ugyanaz maradt.

Fontos a területalapú támogatásról is beszélni, hiszen egy óriási szeletét teszi ki az egész támogatási rendszernek. A degressziót önök 1200 hektárnál ‑ bizonyos kivételekkel többnél ‑ határozták meg. Ennél sokkal lejjebb is mehetnénk. Itthon azzal takaróztak, hogy az Európai Unió ezt hagyta jóvá. Nem igaz. Jó néhány országban lejjebb is mertek menni, kizárólag a tárgyaló tagország hozzáállásán múlott, hogy mekkora az a területnagyság, ami fölött a területalapú támogatást nem fizetik ki vagy éppen csökkentik. Úgy gondolom, hogy a családi gazdálkodók hasznára vált volna, ha ez a szám lényegesen lejjebb megy. Azért nem mondok konkrét hektárt, mert nyilvánvalóan ágazatfüggő, hogy hol kellene ezt a maximumot meghatározni. Egy biztos: a nemzeti kalap nem csökkent volna, tehát a forrás azon részét, amit így megspórolunk, azt egyéb munkahelyteremtő vagy valóban a kisgazdaságokat segítő forrásokra kellett volna átcsoportosítani.

Érdemes a LEADER-t is megemlíteni, amit ‑ be­lá­tom ‑ valóban a szocialista időszakban elég alaposan megdézsmáltak, de ettől függetlenül nem az a megoldás, hogy a lehetséges 12 százalékos mértékéről, amennyit el lehetett volna az össz­forrásból költeni erre a programra, lecsökkentik 5 százalékra, hanem az a megoldás, hogy végrehajtják az elszámoltatást. Azt, aki ellopta ezt a pénzt a szocialisták közül, szépen börtönbe kellett volna csukni, és a 12 százalékot meghagyni, vagy ha lett volna a tárgyalásokon erre mód, még akár növelni is, hiszen egy nagyon jó, alulról építkező megoldás, ahol valóban a helyi közösségek döntötték el, hogy mire van szükségük együttműködésekben, és aztán egy olyan program nőhetett volna ki belőle, ami tényleg a vidéki Magyarország felzárkózását segíti.

Példákat még számtalant lehetne hozni, de sajnos az időkeret véges. Ezekben vártam volna érdemi választ és a jövőre vonatkozó konkrét ígéreteket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  308  Következő    Ülésnap adatai