Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr interpellációjában szereplő kérdésfelvetések már sokadszor a KSH adatainak a félreértelmezésén alapulnak. Először is olyan látszatot keltenek, mintha pusztán a kormány szándékán múlna az egyes megyék között meglévő bérkülönbség megszüntetése. Aki így gondolkodik, nincs tisztában azzal, hogy a világpiacon alapvetően a kereslet-kíná­lati viszonyoktól függenek a bérek.

A bérek tekintetében így a kormánynak a minimálbér és a szakmunkás-bérminimum megállapítására van felhatalmazása. Ezzel a jogosultsággal ‑ ezt már többször elmondtam képviselő úrnak is ‑ azon­ban nem kívánt élni a kormány, egyoldalúan legfőképpen nem, hanem messzemenően támaszkodik a szociális partnerek véleményére, amikor megállapodásra törekedik e területen velük. A minimálbér és a garantált bérminimum országosan egységes, és a 2017-2018. évi kiemelkedő mértékű növelése elősegíti a bérek területi különbségének mérséklését. Ugyanis a kormány a versenyszférában fizetett bérekre nincs közvetett hatással, ebben is törekszik a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletekkel történő megállapodásra. Persze, el kell mondani azt is, hogy a közszférában egészen más a helyzet, ebben az esetben ugyanis alapvetően országos szinten érvényes illetményrendszerek határozzák meg a béreket, területi különbségtétel nélkül.

Képviselő úr felvetései továbbá azt a látszatot keltik, mintha az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének automatikus megsértését jelentené az, hogy területi bérkülönbségek vannak. Ez azonban nem így van. Az egyenlő bánásmód követelménye ugyanis azt jelenti, hogy egy konkrét munkahelyen nem lehet különbséget tenni az azonos munkát végzők és ‑ tes­sék figyelni! ‑ azonos teljesítményt nyújtók között a bérek tekintetében. Ehhez képest a megyei szintű átlagbéradatok egy rendkívül heterogén összetételű munkaerő-állomány béreinek átlagolásával keletkeznek, tehát az egyenlő bánásmód tekintetében összehasonlításra teljesen alkalmatlanok, azt is lehet mondani, hogy szakmaiatlanok. Emellett a munkaerő-kereslet, -kínálat is eltérő, ami piaci viszonyok között bérkülönbségeket okozhat.

Képviselő úrnak a 2016-os statisztikai adatokkal kapcsolatos felvetéseire reagálva jelezni kívánom, hogy a gazdaság szerkezete területenként jelentősen eltérő, és az átlagbéreket jelentősen befolyásolja a közfoglalkoztatottak megyénként eltérő létszámaránya is. Szeretném jelezni, hogy azokban a megyékben, amelyeket ön példaként felhozott, az önök idejében jelentős volt a munkanélküliség, jelentősen alacsonyabb volt a foglalkoztatás. Most jelentős lépéseket sikerült elérni például azzal, hogy a közfoglalkoztatásban nagyon-nagyon sokan átmenetileg, rövidebb vagy hosszabb ideig munkából tudtak jövedelmet szerezni maguknak.

(14.10)

Tehát területenként jelentős a különbség emiatt is, mert a közfoglalkoztatottak száma is eltérő megyére vagy térségre vonatkozóan. A nyílt munka­erő­piaci bérek azonban a hátrányos helyzetben lévő megyékben, így Szabolcsban is az országos átlagnál jobban emelkedtek. Nem mond igazat, képviselő úr, amikor ezzel szemben próbál valamiféle adatokra hivatkozni.

A Magyarország északkeleti és nyugati, valamint központi országrészei között megfigyelhető területi különbségek jellemzően több évtizede érvényesülő folyamatok eredményei. Önök sem javítottak ezen, ellenkezőleg a mi kormányidőszakunkkal, amikor jelentősen megtörtént a bérek felzárkózása és a foglalkoztatottak számának a növekedése is. Ezzel összefüggésben kedvező folyamat, hogy 2010-et követően országosan és a keleti, északkeleti megyékben is jelentősen növekedett a foglalkoztatottak aránya.

Egy példát hadd mondjak önnek: a foglalkoztatottak száma pedig Szabolcs-Szatmár megyében növekedett 2010 és 2016 között a legnagyobb mértékben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), cáfolva megint az ön által elmondottakat. Országosan 17 százalékkal növekedett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 28 százalékkal. Ez is bizonyítja azt, hogy ön megpróbálja félrevezetni azokat, akik hallgatják önöket. Köszönöm, és elnézést, elnök úr, az időtúllépésért. (Taps a kormánypárti padsorokból.)