Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem igazából érzem hivatottnak magam, hogy ehhez a napirendhez szóljak; hacsak annyi kötődésre nem utalnék, hogy édesapám ‑ Isten nyugosztalja ‑, aki matematika-fizika tanár volt, igen jó barátságot ápolt László Gyula régész professzor úrral, aki a magyarok hazai emlékeit kutatta, ásta ott a szülővárosom, Csongrád mellett, Felgyőn is évről évre, és nem lenne a múzeumi területen számos személyes ismerősöm, akik nem úgy élték meg ezt az elmúlt negyed vagy fél évtizedet, mint a múzeumok életében egy kedvező vagy sikeres időszakot.

Nem szeretnék olcsó sikereket elérni itt a retorikában, amikor azt mondom, hogy nem kellett volna az ellenzék érveit olyan nagy mellénnyel lesöpörni, hogy a nép már véleményt mondott, itt vagyunk a kétharmados többséggel. Mi tudjuk, számtalanszor hallottuk ezt, hogy nem kell itt vitatkozni, hát a nép tudja, hogy kiket választott, különben nem kaptak volna kétharmadnyi szavazatot. Tehát én nem akarom ezt mondani; mint ahogy a katonaságnál sem volt szabad káromkodni, ezért azt mondtuk, hogy ne ez meg ez történjen, de azért egy ilyen napirendnél, amikor jelentős korrekcióra, a korábban nehezen működőképessé vagy ‑ nem akarok túlozni ‑ működésképtelenné tett intézmények működési lehetőségének a szabályozási oldalról történő javításáról van szó, akkor nagyon kérem önöket itt a többségi oldalon ‑ bár momentán kisebbségben vannak, államtitkárral együtt is talán hárman ‑, hogy gondolkodjanak el a jogalkotásnak meg a szabályozásnak az etimológiáján, hogy milyen rössel, milyen vélemények meghallgatásával hogyan kellene egy ilyen kényes, a nemzet kultúráját jelentősen érintő területet ‑ mint múzeumok, könyvtárak, kulturális intézmények szabályozását ‑ intézni.

És ha tényleg ennyire buzog önökben a nemzeti elkötelezettség, mint ahogy azt minden kifejezésükben használják ‑ bár például, hogy a dohánybolt mitől nemzeti, az szerintem inkább lejáratása ennek a szónak, mint érdemi kezelése ‑, akkor legalább az ilyen területeken próbálják a szakmát összehívni, próbálják az ezzel foglalkozó ellenzéki képviselőket összehívni. Tehát, ahogy a miniszterelnök uruk próbált önkritikus lenni a legutóbbi beszédében, próbálják önök is megtalálni azokat a területeket, ahol arcvesztés nélkül tudnak önkritikusak lenni, sőt talán az érintettek örömére tudnak korrigálni. És hogyha ezeket a korrekciókat napirendre veszik, akkor ne azzal a metodikával álljanak hozzá, mint ahogy a hibákat elkövették, hanem úgy, mint amit akkor is javasoltunk, hogy beszéljenek az érintettekkel, ne lekezelően, hogy meghívnak hármat, kiválasztva valamilyen szempont alapján, hanem széles körrel, parlamenti bizottságokban érdemi vitát folytassanak.

Tehát tegyenek úgy, mint egy kultúrlény, aki elkötelezett aziránt, amivel foglalkozik. Köszönöm, elnök úr.

(23.50)