Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy számtalan alkalommal szóba került mind az általános vita, mind a bizottsági szakasz során, elmondható, hogy a törvényjavaslatot valóban valahol tollba mondhatták, hiszen alapvető strukturális problémákat nem kezel. Említettük például a körbetartozásokat, ahol csak az aszfaltipart kiemelve elmondható, hogy 8-10 fős közvetítő cégekre jellemző, hogy elviszik a bevétel, a pénzek nagyon nagy részét, a közbeszerzéseket, a kivitelezőkhöz végül alig jut el valami, vagy éppen ki sem fizetik őket. Tehát rendszerszintű problémákkal találkozunk, amiket a GVH segítségével talán könnyebben lehetne kezelni. Mégis csak részterületekre és részegységeket érintve próbál a jogalkotó beavatkozni.

Az is látható, hogy a korábbi gyakorlat az volt, hogy egy közbeszerzés esetén és gyanú felmerülése esetén előfordult, hogy a bíróság nem adta ki a rajtaütés iránti kérelemre az áldást, egész egyszerűen azért, mert nem érezte egyértelműnek a bizonyítékok tömegét. Tehát nagyon sokszor akkor sem tudtak beavatkozni a hatóságok, amikor erre bizony minden indok meglett volna. Éppen ezért, bár módosító javaslatunk csak minimális mértékben képes erősíteni ezen a rendszeren, de önmagában az a javaslat, hogy ha bármilyen visszaélés gyanúja merül fel, mondjuk, közbeszerzések esetében, akkor az idetartozó miniszter ne csak jogosult, hanem köteles legyen átadni az erről szóló dokumentációt; tulajdonképpen kötelező jelleggel induljon el egy olyan vizsgálati sor, ami adott esetben kikerülhetetlenné teszi a visszaélések feltárását.

Innen nagyon könnyen eljuthatnunk oda, hogy egy olyan közbeszerzésekkel foglalkozó csomagra lenne szükség álláspontunk szerint, Magyarországon, amely lényege értelmében minden kiemelt beruházást automatikusan vizsgálna, tehát nem eseti jelleggel, nem jogosultságok alapján, hanem kötelező jelleggel. Mindemellé pedig egy olyan ármechanizmus bevezetését is szükségesnek tartjuk, pontosabban: egy olyan árfigyelő rendszerét sokkal inkább, amely képes akár tól-ig határok megadásával, akár egy átfogó monitoringrendszerrel azt vizsgálni, hogy adott közbeszerzések esetében, adott ármeghatározás mögött állnak-e valódi piaci folyamatok vagy sem, indokolhatók ezek az árváltozások piaci mozgásokkal, piaci elmozdulásokkal, vagy egyezményes, adott esetben összebeszélés szagú megegyezések születnek.

Nyilvánvaló módon nem tudjuk elérni egy-két év alatt a német nyelvterület bizonyos részein tapasztalható szintet, ahol körbetartozások kialakulása esetén vagy közbeszerzési visszaélések esetén egy erre hivatott hatóság akár a teljes projektet leállíthatja. És nem nagyon álltak le emiatt, mondjuk, építőipari beruházások, hanem sokkal inkább az volt a jellemző, hogy ezen szankció puszta fenyegető mivolta elegendő volt ahhoz, hogy ezekre a visszaélésekre sor se kerüljön. Magyarországon is csak ez lehet a cél, egy olyan szigorodó rendszer fokozatos bevezetése, amelynek értelmében el tudnunk jutni oda, hogy a teljes közbeszerzési rendszer átláthatóvá válik, a visszaélésektől megtisztíthatóvá válik.

És végül is el kell mondjuk, kiemelt beruházások esetén nem érhetjük be kevesebbel, mint hogy automatikusan vizsgálati szakasszal induljon minden olyan beruházási formula, ami ekkora pénztömegeket mozgat meg. Nem látjuk tehát indokát annak, hogy pusztán jogosultságok mentén történjenek ezek a vizsgálódások. Egyértelmű kötelezettségeket kívánunk tehát megszabni, és bízunk abban, hogy a józan ész győzedelmeskedik.

Mindezek mentén pedig abban is bízunk, hogy a Fidesz-KDNP belátja, hogy a sokkal keményebb ellenőrzés a helyes út, mert csak ez vezethet a tisztulás felé a magyar piacon. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)