Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem szeretnék még egyszer belemenni abba, ami a TAB-on már egyszer lezajlott közöttünk, és nem is szeretnék sok szót vesztegetni a tiltott szerencsejátékkal kapcsolatos paragrafusra, de nekem meggyőződésem az, még egyszer elmondom, hogy egyértelmű törvényeket kell hozni.

Ebben a törvényben az eszköz használatának biztosítása ‑ értem, és államtitkár úr is ezt mondta, hogy a szándékosságot mindenképpen bizonyítani kellene, de sajnos úgy van megfogalmazva a törvény, hogy ugyanazon esetben, ha úgy ítélem meg, akkor tudott róla és szándékosan követte el adott esetben ezt a bűncselekményt, ha pedig úgy ítélem meg, akkor meg nem tudott róla. Nem szabadna ilyen lehetőségeket adni, hogy ilyen mérlegelések lehes­senek, mondom még egyszer, úgy, hogy ugyanazt a cselekedetet hajtotta végre, de attól a megítéléstől függően nehezen bizonyítható. Főleg úgy, ezt is elmondtam, hogy onnantól válik tiltott szerencse­játékká valami, még a kártyajáték sem tiltott szerencsejáték, onnantól válik tiltott szerencsejátékká, ha ezt pénzért játsszák. Tehát igazából arról is tudnia kellene valakinek, aki mondjuk, egy helyiséget ad erre a célra vagy pedig csak egy asztalt biztosít, hogy ott valóban pénzért játszották, hiszen ugyanazt a játékot lehet játszani anélkül is, hogy az tiltott szerencsejáték lenne.

De ennél fontosabb dolgok is voltak, amit önök ennél a törvényjavaslatnál, a módosító javaslatainkat nem vették figyelembe. Hiszen úgy érzem, ennél sokkal fontosabb dolog az, hogy amikor olyan súlyos gyilkosságok történnek az országban, amelyek joggal háborítják fel a közvéleményt, ilyen volt, mondjuk, éppen a kaposvári trafikgyilkosság is, és a Fidesz úgy érzi, hogy ez után a gyilkosság után, mivel látja, hogy a társadalom felháborodott, még a miniszterelnök úr is megszólal és rögtön a halálbüntetésről beszél, akkor abban az esetben, amikor nem szavakkal kellene tenni ezeknek a súlyos bűncselekményeknek a megtorlásáért, hanem tettekkel is, akkor önök természetesen ebben már nem partnerek.

(22.00)

Hiszen képviselőtársaim, Staudt Gábor és Apáti István benyújtott egy olyan módosító javaslatot, ami semmi másról nem szól, mint arról, hogy ne csak a huszadik életévüket betöltött bűnelkövetők kaphassanak életfogytiglani börtönbüntetést, hanem már igen, aki 18 éves korát meghaladta és úgy követi el ezt a bűncselekményt, nála is lehetősége legyen a bíróságnak arra, hogy életfogytiglani börtönbüntetést adjon, hiszen a kaposvári gyilkos, mivel nem töltötte be a huszadik életévét, éppen ezért akár 13 évvel is megúszhatja ezt a borzalmas tettét.

A véleményünk szerint ez nem megengedhető, de tudok mondani önöknek még más ilyen súlyos bűncselekményt is. Ugye, gondolom, emlékeznek még a soproni lőtéren történt gyilkosságra, ahol két családapát öltek meg, egyébként jómódú fiatalemberek. Öt árva gyermeket hagytak maguk utána az áldozatok, és őket sem lehet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélni, tehát a bíróságnak nincs lehetősége az életfogytiglani kiszabására csupán azért, mert ugye, nem töltötték be a huszadik életévüket.

Mi arra tettünk javaslatot, hogy amikor valaki eléri a 18 éves kort, tehát fiatal felnőtt lesz, onnantól kezdve önmagáról dönthet mindennemű kérdésben, felnőttként lehet kezelni ezt az embert, ő pontosan tudja a cselekedeteit, miáltal az életben is önálló döntésekre hajlandó, innentől kezdve a bíróságnak ‑ amikor, és hangsúlyozom, tehát az emberölés minősített eseteiről beszélünk ‑ lehetősége legyen az ilyen súlyos eseteknél az életfogytiglani szabadságvesztés kiszabására. Ennyit szerettünk volna a módosító javaslatunkkal elérni. Természetesen önök annak dacára, hogy ugye, a kaposvári gyilkosság után hangzatosan már halálbüntetésért kiabáltak egyfolytában, ezt a módosító javaslatot nem támogatták. Érthetetlen számomra, hogy miért nem lehetett támogatni.

Tudom nagyon jól, hogy nem csak a büntetés számít; legalább annyira fontos, hogy az elkövetők, mielőtt egy bűncselekményt elkövetnek, mondjuk úgy, tisztában vannak azzal, hogy itt Magyarországon egy erős rendőrség működik, ami, ugye még napjainkban nem éppen mondható el, és tudják azt, hogy nagy részben felderíti ezeket a bűncselekményeket, az egy óriási visszatartó erő. Az is egy óriási visszatartó erő lehet, mondjuk, az elkövetők szempontjából, hogy amikor bevonulnak a börtönbe, akkor ott nem luxuskörülmények között kell letölteniük a büntetésüket, hanem igenis embert próbáló körülmények között kellene letölteni a börtönbüntetésüket. De még egyszer mondom, az is egy visszatartó erő lehet, ha ezek az emberek tisztában vannak, mondjuk, azzal, hogy ők ezért a tettükért akár életük végéig is börtönben maradhatnak. Tudom, hogy államtitkár úr itt az általános vita során a Csemegi-kódexre hivatkozott, ugye, az 1800-as évek végéről beszélünk, amikor a Csemegi-kódexet megalkották. Ebben a Csemegi-kódexre hivatkoznak, viszont a halálbüntetés is benne van, de akkor, ugye, nem számít, mondjuk a Csemegi-kódex irányadónak.

Tehát véleményem szerint ezt elfogadhatták volna, önök nem tették meg. Ebben látszik, hogy mennyiben különböznek általában a Fidesznél a szavak és a tettek. Tehát szavakban önök mindig nagyon radikálisak, mindig nagyon kemények, amikor viszont cselekedni kellene, akkor nem ezt tapasztaljuk, és nem ezt látjuk.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Szintén Staudt Gábor és Apáti István képviselőtársam terjesztették be azt a javaslatot, amiről én is beszéltem egyébként az általános vita során, az pedig, ugye, arról szól, hogy a látogató intézeten kívüli fogadása, a kimaradás és az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beleszámít. Véleményünk szerint ez sem ildomos és ez sem a legmegfelelőbb, hiszen adott egy bűnöző, amely bűnözőt a független magyar bíróság, megtárgyalva az ügyét, mindenféle körülményt mérlegelve egy bizonyos szabadságvesztésre ítél. Amikor ezt a szabadságvesztést kiszabja a bíróság, akkor onnantól kezdve másnak ne legyen módja arra, hogy mondjuk, ezt a bírósági ítéletet bármilyen formában is, akár a legcsekélyebb mértékben is felülírja. És itt, ha ezt benne hagynánk ‑ és benne is fogják önök hagyni, mert nincs afelől kétségünk, hogy benne hagyják a törvényben ‑, ha benne hagyják ezt, ez azt jelenti, hogy a bv-parancsnok a büntetés időtartamát, amit a bíróság kiszabott, ezekkel az eltávozásokkal és kimaradásokkal lecsökkenti. Hiszen, amikor eltávozik onnan a rab, nincs bent a börtön falain belül, akkor is beleszámít a büntetésébe. Tehát szerintem ez egy ‑ azt is mondhatnánk ‑ kicsit jogi nonszensz, hogy egy bírói ítéletét valaki, bármilyen lehetőséggel is, de akár csak napokkal is, de akkor is csökkenti annak az elítéltnek, akinek a büntetését a bíróság ‑ mondom még egyszer ‑ biztos megfelelő mérlegeléssel szabta ki.

Tehát nagyon sajnáljuk, hogy ezeket a módosító javaslatokat és még jó pár más módosító javaslatunkat sem támogatták. Én azt szeretném kérni önöktől egyébként a jövőre nézve is, hogy sokkal kevesebb radikalizmust az önök retorikájába, és sokkal több radikalizmust az önök cselekedetébe ahhoz, hogy meg tudjuk változtatni Magyarországon azt az áldatlan állapotot, ami a bűncselekmények elkövetését jellemzi; azokat az áldatlan állapotokat, amiket vidéken is tapasztalhatnak, vagy éppen az önök rossz törvénykezésének köszönhetően a trafikokkal kapcsolatosan az elmúlt időszakban tapasztalhattunk ebben az országban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)