Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Amikor egy ilyen fajsúlyos kérdésről beszélünk, mindig érdemes ideidéznünk azoknak a tapasztalatait, akikről beszélünk. Egy áldozatnak a legnehezebb kiállni és beismerni, hogy mi történik vele: „24 éven keresztül őriztem a titkot a családom és a barátaim előtt. A külső szemlélő számára boldog voltam, tevékeny és sokak által irigyelt. Nagyon kevesen tudták csak a valóságot a borzalmakról, amelyeken 24 éven keresztül kellett átmennem.” Egy 40 éves nő vallomásából olvastam fel.

A magyar kormány másfél éve írta alá az isztambuli egyezményt a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról. Ez az egyezmény, amely majdnem tíz év alatt készült el az Európa Tanács berkein belül, nagyon széles konszenzusra alapul, ideológiamentes és rendkívül előremutató. Elvi kereteket is kialakít arra, hogy hogy kell kezelni ezt a kérdést, és pontos javaslatokat tesz, hogy milyen intézményrendszert kell felállítani ahhoz, hogy sok százezer nő és bántalmazott gyerek élete könnyebbé váljon.

Ez az egyezmény áttörés, mert a kormányokat felelőssé teszi azért, hogy védjék meg az ő országaikban élő bántalmazott nőket és gyerekeket. Ez az egyezmény azokat a vitákat, amelyek összemossák a nőket és a férfiakat érő erőszakot, vagy áldozatként mutatják be, az áldozatokat hibáztatják az erőszakért, ellehetetleníti, mindannyian tudjuk ma már, hogy mi a valóság. Ezzel az egyezménnyel már nem lehet félrebeszélni a családon belüli erőszak kérdéseiről.

A nőket és a gyerekeket érő erőszak megakadályozása és felszámolása egyszerűen civilizációs feladat mindannyiunk számára. Az isztambuli egyezmény egy olyan protokoll, egy olyan javaslat, amely a kezünkbe adja a megoldást, hogy érdemben előrelépjünk.

(18.20)

Ma Magyarországon nem áll rendelkezésre sem megfelelő intézményrendszer, sem megfelelő szakmai tudás, képzettség ahhoz, hogy valóban a hatóságok segíteni tudjanak a rászorulóknak, illetve hogy megelőzhetők legyenek ezek a borzasztó tragédiák. Ezért kell az isztambuli egyezményt Magyarországon minél előbb ratifikálni.

Pár nappal ezelőtt a kormány beterjesztett egy országgyűlési határozattervezetet, az EMMI magának feladatot adott az EMMI-nek, valami kapcsolaton belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekről. Azt gondolom, hogy ez egy lepkekönnyű javaslat ahhoz képest, hogy van a kezünkben egy nagyon széles megalapozottságú nemzetközi egyezmény, amelyet Magyarország is már aláírt. A beterjesztett javaslat, aminek egyébként a vitája pénteken lesz, nyomokban tartalmazza csak az utalást az isztambuli egyezményre, ambícióhiányos, és sugárzik belőle az elkötelezetlenség, az elkötelezettség hiánya a kormány részéről. Azt gondolom, hogy az a javaslat nem fogja megteremteni azokat a kereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Magyarországon minél hamarabb érdemben javítani lehessen a nők elleni és a családon belüli erőszak területén.

A valódi megoldást az isztambuli egyezmény jelenti. Jó, ha mindannyian megtanuljuk ennek az egyezménynek a nevét, ennek a céljait, mert ez egy igazi, nagyszerű eszköz a kezünkben. Semmiféle harmadikutas, a valóságot elleplező megoldások nem tudják pótolni ennek az erejét. Ezért javaslom az Országgyűlésnek újra, többedik alkalommal, hogy vegye napirendjére az isztambuli egyezmény ratifikációjának kérdését, és vállalja azt a nagyszerű feladatot, hogy ez az Országgyűlés lesz az, amely ezt a komoly civilizációs feladatot magáénak tekinti, és meg fogja oldani. Kérem, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)