Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nevében elmondjam álláspontunkat, véleményünket a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról.

Az előttem szólók - igazságügy-miniszter úrral az élen - már részletesen ecsetelték ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a jelentőségét. Magam is szeretnék ebben hozzájuk csatlakozni, én is úgy gondolom, hogy igen fontos, lényeges kérdésről van szó, és helyes, hogy az Országgyűlés erről tárgyal, tanácskozik.

(13.10)

Helyes, mert mint az előttünk fekvő javaslatból is kitűnik, önmagában az, hogy beszélünk erről a kérdésről, hogy vita tárgya lesz, az, hogy elkezdünk róla gondolkodni, az lehetőséget ad arra, hogy minél szélesebb körben kialakuljanak azok az összefogások, azok az együttműködések, amelyek a javaslatban is megjelennek különböző formákban, és amelyek igazából a szövetét adják a bűnmegelőzés rendszerének.

Amikor az anyagról szeretnék röviden beszélni, akkor elsőként mindenképpen azt emelném ki, hogy fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért fontos a bűnmegelőzés kérdéséről az Országgyűlésnek beszélnie, tanácskoznia, miért kell erről itt határozati javaslatot hoznunk, mi ennek az értelme, mi ennek a jelentősége. Hadd kezdjem azzal, hogy az anyagból is kiderül, és ezt természetesen mindannyian tudjuk is, akik ezzel kapcsolatban különböző szakirodalmat, idevonatkozó cikkeket olvastak, hogy a XX. század utolsó évtizedeiben mindenütt a világon növekedett a bűnözés. De ez a növekedés, a kriminalitás növekedése a rendszerváltás után a volt szovjet birodalom érdekkörébe tartozó országokban különösen jelentős volt. Magyarországon is ugrásszerűen megnövekedett 1990-ben, de az összes többi országban, ahol hasonló váltás történt, mint Magyarországon - az egykori posztkommunista országokra gondolok -, szintén jelentős volt a növekedés.

Gondolhatnánk - e tendenciát figyelve -, hogy akkor valószínűleg a demokratikus rendszer megjelenése hozta a bűnözés ilyen nagy arányú megerősödését. De pont azért mondtam ezt a gondolatot ki, mert azt gondolom, a nemzetközi tendenciákat figyelve láthatjuk azt, hogy itt nem pusztán erről van szó. Valóban, közben a nyugat-európai országokban is egy erőteljes növekedés zajlott, holott a demokratikus rendszer ezekben az országokban évtizedek óta szilárd és hatékony volt. Tehát egy nemzetközi tendencia is megjelent az egyébként valóban a rendszerváltáshoz köthető és egy más társadalmi struktúra kialakítását óhatatlanul is körbevevő bűnözés megerősödésével.

Ez Magyarországnak mindenképpen sajátossága volt, ezért ha a demokratikus rend védelmét is egy fontos politikai célnak tekintjük, akkor azzal is szembe kell néznünk, hogy a demokratikus rend védelmének is az egyik lényeges eleme az, hogy a bűnözéssel és a bűnözés ilyen típusú megerősödésével szemben fel tudjunk lépni, hiszen óhatatlanul is nagyon sok emberben azt az érzetet keltheti, amiről itt az előbb beszéltem, ami csak részben igaz, hogy a demokrácia megjelenésével, a demokratikus rend kialakulásával járt együtt óhatatlanul is a bűnözés növekedése, holott ez csak egy féligazság, van valóságalapja, de féligazság. Ezért pontosan a demokratikus intézményrendszer és a demokratikus politikai struktúra védelmében is nagyon fontos, hogy határozottan tudjunk fellépni e téren, és vissza tudjuk adni a polgároknak a biztonságérzetet, azt a biztonságérzetet, amely egy demokratikus rendnek a velejárója kell hogy legyen, hiszen a demokrácia a szabadságra épít, az emberi jogokra, a toleranciára, a megértésre, a kisebbség jogainak a tiszteletére, de a szabadságnak óhatatlanul is velejáró része a biztonság is, a biztonságérzet, hiszen nem tudunk a szabadságunkkal élni, ha a szabadságunkat korlátozzák, és állandóan, akár önkorlátozó módon is, félelemben kell élnünk, ezért nem tudjuk a lehetőségeinket kihasználni, a szabadságunkat használni úgy, ahogy egyébként használnánk. Ezért nem mindegy, hogyan viszonyulunk a bűnözés kérdéséhez.

Az előttünk fekvő stratégia, ahogy én értelmeztem, egy elég lényeges változásra hívja fel a figyelmet, ez a változás pedig abban foglalható röviden és egyszerűen össze, hogy a bűnözéssel szembeni hagyományos fellépési módok a XXI. század elején már nem igazán használhatóak, kevés eredményt tudunk tőlük remélni. Természetesen használni kell, hogyne, a létező struktúrákat működtetni kell, és ez így van rendjén, hiszen az országban kell hogy legyen működőképes és hatékony rendőrség, szükség van az igazságszolgáltatásra, a bíróságok és ügyészség rendszerére, és sorolhatnám tovább mindazt, ami kell, és kellenek börtönök és így tovább, de egyúttal azt is látjuk már a XXI. század elején, hogy ez önmagában kevés. Azok az adatok, amelyek itt az előttünk fekvő anyagban szerepelnek, statisztikák, grafikonok, látványosan mutatják, ha ezen az úton indulunk el, hogy, mondjuk, még erőteljesebb rendőri fellépést akarunk, még több börtönt akarunk építeni, akkor biztos, hogy nem fogunk tudni szembenézni és nem fogunk tudni megoldást találni a társadalmi bűnmegelőzéssel kapcsolatban. Ezek tévutak.

Számomra a leglényegesebb és legfontosabb ebben a stratégiában, és remélem, hogy az Országgyűlés számára és a politika számára is ez lesz az egyik legfontosabb üzenet, hogy ezek nem járható utak. Nem lehet a hagyományos módon legyőzni a bűnözést, nem lehet a hagyományos módon eredményeket elérni, mert ezek tiszavirág életű eredmények.

Előttem Kontrát Károly képviselőtársam megemlítette azt, hogy ő úgy értelmezi, a polgári kormány alatt csökkent a bűnözés. Nos, tudjuk azt, hogy ez is csak részben igaz, hiszen valóban van egy csökkenő tendencia 1998 óta, de például 2000 és 2001 között növekedett a bűncselekmények száma. Tehát látnunk kell azt, hogy nem lehet ciklusokhoz kötni ezt a problémát.

Természetesen nem akarom senkinek sem az erényeit kétségbe vonni, aki úgy gondolja… - és Kontrát Károly annak idején belügyminisztériumi államtitkárként nyilván igyekezett sokat is tenni ezen a téren a maga szemléletmódjában, gondolkodásmódjában azért, hogy a bűnözéssel szemben fellépjenek, tehát én nem akarom kétségbe vonni az ő meggyőződését, de azt gondolom, hogy ez is egy féligazság. Tehát nem tudunk azon az úton járni, hogy az egyik kormány sikeres volt a bűnmegelőzés viszonylatában, a másik pedig nem. És ezzel, hangsúlyoznám, azt sem akarom állítani, mintha ez valamiféle politikától mentes kérdés lenne; az igazságügy-miniszter úr az expozéjában helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy jó lenne, ha itt a politika egyfajta egyetértést tudna kialakítani a kérdés megvitatásában, de gondolom, azt nem akarta mondani, hiszen erről nem beszélt, hogy ennek a kérdésnek nem lennének politikai vetületei, minden kérdésnek van politikai vetülete, súlyos politikai vetülete, ennek is.

A politika mindig értékválasztást jelent, és az rendjén is van, ha az emberek vitatkoznak értékválasztásokról. Az ilyen politikamentes közhelyeket nem különösebben szeretem, mert félek tőle, hogy ezek mindig értéknélküliséget jelentenek, és jó néhány kérdést nem lehet bizonyos értékek melletti voksolás nélkül megvitatni, ez is egy ilyen kérdés, mert lehet azt az értékválasztást mondani, hogy a bűnmegelőzés ügyében a legfontosabb az, amit itt az előbb kicsit sarkosan fogalmaztam, hogy nagyobb rendőrséget, harcosabb fellépést, több börtönt. Ez is lehet egy stratégia, erre mondtam, hogy szerintem ez az anyag plasztikusan bemutatja, hogy ez nem járható út.

A másik oldalon meg lehet egy másik értékválasztást húzni. Ez az értékválasztás arról szól, hogy miközben a hagyományos struktúráknak is kell működniük, széles körű társadalmi összefogásra van szükség, amelyben a tanároktól, tehát a pedagógusoktól kezdve, az egyházak szereplőin túl, az orvosok, az önkormányzatban foglalkoztatottak, a pszichiáterek és nagyon sok mindenki ott kell hogy legyen, mert ha nincs egy közös, együttes fellépés a bűnözéssel szemben, akkor reménytelen, akkor duzzaszthatjuk a rendőrség létszámát, harcosabbá tehetjük a rendőröket, erősíthetjük az igazságszolgáltatást, építhetjük az új börtönöket, semmi nem fog történni, csak évről évre ezeknek a statisztikai adatoknak az emelkedésével kell kalkulálnunk.

Tehát számomra ez a leglényegesebb üzenete, ha úgy tetszik, az előttünk lévő stratégiának, ez az, ami megfontolandó szerintem mindannyiunk számára, függetlenül attól, hogy mi az értékválasztásunk a politikában - jobboldaliak vagyunk, liberálisok, baloldaliak vagy bármilyen más orientációjúak -, a saját értékválasztásainkat tiszteletben tartva és ezekről, szerintem, határozottan vitatkozva, mert ez a helyes, ha így tesszük, erre való a parlament. Tehát mindezeket megtartva, azt gondolom, kell lenni valóban egy olyan szintnek, ahol bizonyos kérdésekről meg tudunk egyezni, hiszen a bűnmegelőzés egy olyan kérdés, amelyben valóban a széles körű összefogás segíthet rajtunk. Én ebben hiszek, és ilyen szempontból engem ez a stratégia, ha úgy tetszik, meggyőzött, és személyesen is híve vagyok ennek a koncepciónak, amit itt elénk tártak.

Nagyon remélem, hogy ebből lesz is valami, mert joggal vetik fel képviselőtársaim azt, hogy - itt a közhelyek előjönnek - az ördög a részletekben lakozik. Valóban így van ez, és nem mindegy ez, hogy milyen anyagi források lesznek a stratégia mellé rendelve, feltétlenül következni kell belőle majd szükséges törvényi lépéseknek, törvényi módosításoknak, ne adj' isten, új törvényeknek. Én itt megint óvatosan fogalmaznék, mert biztos, hogy a konkrétumok kellenek, mert önmagában szép és jó ez a stratégia, és hangsúlyozom, hogy van jelentősége, a vitának is van jelentősége, mert segíti az összefogást, segíti az együttműködést, hogy elkezdünk róla beszélni, ír róla a sajtó, a képviselők majd beszélnek a maguk választókörzetében különböző fórumokon erről a kérdésről, hogy most a parlament ilyen témát tárgyal; tehát kialakul róla egy vita az országban, és ez szerintem hasznos, elősegítheti azt, hogy ezek az együttműködési formák, amelyek a stratégiában szerepelnek, amelyek szükségesek a megvalósításához, kialakulhassanak.

(13.20)

Ez tehát önmagában egy haszna a parlamenti vitának, de ezen túlmenően kétségtelen, hogy kormányzati szinten az eredményességet és a megvalósulást majd azon tudjuk mérni, hogy a konkrét lépésekben mit sikerül elérni. Valóban kialakulnak-e konkrét programok, lesznek-e olyanok, akik segítik modellekkel, ha úgy tetszik, megtanítani a kisebb közösségeket arra, hogyan kell fellépni, hogyan kell működőképes modelleket alkalmazni egy kis faluban, egy kis városban, egyes településeken arra vonatkozóan, hogyan lehet hatékonyabbá tenni a bűnmegelőzést? Ezen áll vagy bukik ennek az egész javaslatnak a sikere, tehát én egy kicsit szkeptikusabb vagyok azzal kapcsolatban, hogy feltétlenül törvényi módosítások, új jogszabályok kellenek-e ahhoz, hogy ez sikeres legyen. Általában jogászként - ha már az értékválasztásnál tartunk - a mellett az értékválasztás mellett vagyok, hogy minél kevesebb, működőképes, jó és egyszerű törvény van, annál jobban működik egy ország politikai berendezkedése, és mindig óvatosnak és szkeptikusnak kell lenni az új törvények kezdeményezésével és a törvények módosításával kapcsolatban, azonban természetesen, mint itt is, ha jó és értelmes javaslatokról van szó, e nemes cél érdekében mindezeket meg lehet tenni.

Ugyanez vonatkozik az anyagi forrásokra is. A javaslat tartalmazza például azt, hogy mennyire fontos és lényeges, hogy a bizonyos adókönnyítéseknél és adójóváírásoknál be lehessen majd építeni a bűnmegelőzés stratégiájába illeszkedő lépéseket. Ez valóban helyes és fontos, azonban a mostani adóviták kapcsán is rávilágít arra, hogy miközben az egyik oldalról képviseljük azt az álláspontot, hogy csökkenteni kell az adókedvezmények körét, a másik oldalról majd el kell gondolkodnunk azon, hogy ezzel mennyire van összhangban az, hogy egyébként helyesnek tartanánk, ha bizonyos célok érdekében ez a kör megmaradna, vagy bővülne is bizonyos irányban. Kétségtelenül van tehát még tennivaló e téren, de ezzel csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy valóban majd a konkrét cselekvés fogja meghatározni igazából a bűnmegelőzési stratégia sikerét avagy korlátozott sikerét a későbbiekben.

Egy biztos, hogy az adatok sokkolóak, amiket itt olvashatunk, és már önmagában az is, ha ne adj’ isten, valaki nem hisz annyira ebben a felfogásban, mint amennyire én a híve vagyok, ami olvasható a bűnmegelőzési stratégiában, az adatok akkor is önmagukért beszélnek, önmagukért beszélnek azok a statisztikák és grafikonok, amelyek a magyarországi bűnözés növekedését mutatják. Önmagáért beszél például az, hogy a magyarországi börtönök 165 százalékos telítettségűek; ezek mind-mind önmagukért beszélő adatok, és azt gondolom, hogy mindannyiunkat arra kell késztessenek, hogy szembesüljünk azzal, hogy az az út, amit az elmúlt évtizedekben az ország követett, minden jó szándék mellett sem folytatható, és új elemekre, új gondolkodásmódra és új felfogásra van szükség a bűnmegelőzéssel szemben is.

Ennek szellemében a Szabad Demokraták Szövetsége az előttünk fekvő stratégiát támogatja, és a határozati javaslatot is támogatjuk ebben a formában. Ha olyan módosító indítványokat látunk, amelyekre Gál Zoltán képviselőtársam már utalt a felszólalásában, amelyek pontosabbá akarják tenni - netán határidő kijelölésével - a határozati javaslatot, ezek támogatására nyitottak vagyunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)