Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Több felszólalás - utolsóként államtitkár úr felszólalása - indított arra, hogy ebbe a vitába mégse csak olyan kérdések szintjén kapcsolódjak be, mint az alkotmány szövegkörnyezete, illetve szövegvilága, mert ennél fontosabb tartalmi kérdéseket is indokolt végiggondolnunk. Például Nyitray András felszólalása e tekintetben fontos gondolatokat adott.

Ha már az idegen haderő csapatmozgásával vagy a magyar haderő csapatmozdulataival kapcsolatos alkotmányos kérdésekről beszélünk, akkor tényleg érdemes lenne végiggondolni az alkotmányos szabályozás lényegét. Ennek a szabályozásnak, tisztelt képviselőtársaim, az a lényege, hogy az alkotmány az ország sorsára komoly kihatással bíró döntések meghozatalát az Országgyűlés hatáskörébe utalja. Mégpedig az 1989-es rendszerváltozást eredményező alkotmánymódosítás következtében kétharmados többséget ír elő az ilyen döntésekre, tehát olyan döntésekre, amelyek az ország sorsára lényegesen kihatnak, súlyosan érintik, és amelyek hatásai - miként ezt történelmi tapasztalatok sokszor mutatták - olykor visszafordíthatatlanok lehetnek.

(17.20)

Azt is érdemes végiggondolnunk, hogy a magyar közjog történetében ez nem volt mindig így. 1945 előtt, de bizonyos értelemben a '49-es sztálinista alkotmány rendelkezései szerinti is ezek a kérdések nem így voltak szabályozva, hanem a kormány hatáskörébe lettek utalva.

A történelmi tapasztalatok mutatták meg azt, hogy nem elégséges és nem jó az a megoldás, hogy nagy súlyú kérdések, az ország sorsára komoly kihatással bíró, nagy súlyú döntések a kormány hatáskörébe legyenek utalva, akármelyik korszakról beszélünk. Beszéljünk akár arról a második világháború előtti korszakról, amikor egy, az Országgyűlésnek felelős kormány működött a parlamentarizmus és az alkotmányosság akkori szabályai szerint, vagy beszéljünk az 1949 utáni időszakról, a kommunista diktatúra korszakáról, amikor nem volt alkotmányosság, nem volt parlamentarizmus, nem volt parlamentnek felelős kormány, de a kormány hozhatott olyan döntéseket, ami idegen vagy hazai csapatok mozgatásával kapcsolatos volt.

Ezekből a tapasztalatokból jutott el a Nemzeti Kerekasztal 1989 nyarán, és politikai döntései alapján, azt elfogadva és azt követve, az 1989 októberében még ülésező utolsó pártállami Országgyűlés ahhoz a megoldáshoz, ami a mostani alkotmányos megoldás lényege, hogy az ország sorsára komoly kihatással bíró döntésekről az Országgyűlés döntsön a jelen lévő képviselők kétharmadának a többségével. Én azt gondolom, elvi szinten kell ezt a kérdést megközelíteni - nem is lehet máshogy -, hogy ez az alkotmányos konstrukció helyes.

Hozzá kell tenni, hogy vannak persze különféle helyzetek. Vannak olyan súlyos döntések, amikor nem lehet, hogy az Országgyűlés döntsön; súlyos döntések, de azonnal dönteni kell, mert valóban nincs idő még arra sem, hogy az Országgyűlés nyomban összeüljön és tárgyaljon. Ilyen a közvetlen katonai támadás helyzete; az alkotmány erről is rendelkezik, és feljogosítja a kormányt, nagyon helyesen, ilyen helyzetben - most hadd fogalmazzak egyszerűen - a tűzparancs kiadására, ha ne adj' isten, ilyen helyzet előállna, mert nyilvánvalóan nem lehet alkotmányos játékot folytatni akkor, ha ne adj' isten, ellenséges haderő rátör az országra, és katonai támadást kezd a mai technikai viszonyok mellett. Akkor azonnal dönteni kell, és a kormánynak megvan az alkotmányos felhatalmazása erre az esetre, hogy a parlament utólagos értesítése mellett a szükséges lépéseket az ország védelme és oltalma érdekében megtegye.

Nyilvánvalóan vannak olyan helyzetek, amelyek nem hatnak ki az ország sorsára súlyosan, de amelyekben gyors intézkedési készséget minden államnak a nemzetközi kapcsolatok viszonylatában tanúsítania kell. Példákat mondok: a hadgyakorlat. Ilyen volt egy konkrét eset, amikor valamelyik szomszédos országunk egy zászlóaljnyi erejének át kellett vonulnia Magyarországon azért, hogy egy másik szomszédos országban, az ország túlsó végén egy hadgyakorlaton részt vehessen, és a korábbi jogi szabályozás hibájából ennek a gördülékeny megoldása valóban nem volt megteremtve. Össze kellett volna hívni a Magyar Országgyűlést, és mivel ez bonyolult volt, azt hiszem, azt a megoldást találták ki, hogy turistaként utaztak át ezek a katonák, ha nem tévedek, ha igaz a történet. Ezt nyilván meg kellett oldani, és tudtom szerint ezt a helyzetet alkotmánymódosítással megoldottuk.

Tehát azt gondolom, az alapszabályozás princípiumai, alapelvei ezek az elvek, amelyeket elmondottam, és úgy gondolom, ennek a szabályozásunk nagyon nagy mértékben meg is felel, elfogadva azt, hogy bizonyos részletkérdések újragondolása természetesen indokolt lehet és lehetséges lesz, hiszen különböző történések tapasztalatai, a szövetségeseink észrevételei arra sarkallnak minket, hogy bizonyos helyzetekben a megfelelő megoldásról gondolkodjunk.

De ezeket azért mondtam el, mert Keleti György hozzászólásában láttam most egy olyan gondolkodásmódbeli hibát, amely ezekkel az elvekkel nem passzolt, nevezetesen, amikor erre a törökországi problémára utalt. Kérem, ez a döntés nem lényegtelen döntés, főleg akkor, ha véletlenül a döntés hibás, és vita volt azon, hogy mi a helyes döntés. Én úgy emlékszem, bár általában katonai és külpolitikai kérdésekkel nem szoktam foglalkozni, de úgy emlékszem, az volt a probléma, hogy valóban szövetségesi akcióról van-e szó, amely a szövetségesi elkötelezettségünkből fakad, vagy egy, egyébként szövetségesnek minősülő állam kéréséről. És ezen valóban folyt vita, ennél valóban volt probléma, és emiatt elhúzódott a döntés.

Természetesen egy jó döntés elhúzódása nem szerencsés dolog, de az sem jó, ha nem adjuk meg magunknak a megfelelő megfontolás lehetőségét. Egyébként abban az ügyben, amelyre a képviselő úr hivatkozott, menet közben is történt változás, és menet közben, ha jól emlékszem, tisztázódott, miután valamennyi NATO-tagállam határozatot hozott az ügyben, hogy NATO-akcióról van szó, tehát szövetségesi kötelezettséggé vált az egyébként vitatott kérés.

Nos, azt kérdezem: ha és amennyiben bonyolult kérdések vannak, amelyek kihatása jelentős, miért baj az, ha az Országgyűlés jár el alkotmányosan? Mert hiszen olyan helyzetekben, amikor a kérdés egyszerű, gyorsan kell döntést hozni, akár fontos, az ország sorsára komoly kihatással bíró kérdésekben, megvan a lehetősége annak, hogy az Országgyűlés azonnal összeüljön, megvan a lehetősége, hogy eltérjen a Házszabálytól, és megvan a lehetősége, hogy azonnal döntést hozzon, mint ahogyan ilyenre is volt már példa a rendszerváltozás után, 1989-90-et követően.

Tehát én úgy gondolom, önmagában az, hogy valamilyen kérdés megfontolást igényel, és ezért lassul a döntéshozás, ebből nem arra a következtetésre kell jutni, hogy meg kell szüntetni azt a mechanizmust, amely a megfontolt döntéshozást, sajnos szükségképpen lassan, de mégis biztosítja. Nem az a megoldás, hogy akkor zárjuk ki annak az alkotmányos útját, amely a megfontolt és megalapozott döntéshozást lehetővé teszi, hanem az adott kérdést kell igyekezni az adott helyzetben, minél gyorsabban és minél megfelelőbben tisztázni.

Tehát én azzal zárnám a mostani felszólalásomat, hogy ezeknek az alkotmányos elveknek… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - befejezem, elnök asszony, köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet, már tényleg letelt a tíz perc -, ezeknek az alkotmányos elveknek a szem előtt tartásával gondolkozzunk arról, amikor ezeknek a kérdéseknek a szabályozásáról gondolkodunk, és ebből adódóan önmagában az, hogy egy döntés, amely az ország sorsára súlyos kihatású lehet, lassúvá válik, ezt én bizony kisebb bajnak tartom, mint ha elhamarkodottan, az alkotmányos intézmények megkerülésével, félretételével vagy szándékosan alkotmányosan keresve egy sokkal könnyebb utat, hozunk egy nem megalapozott, elhamarkodott, esetleg nem helyes és esetleg az ország sorsára rossz kihatású döntést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)