Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm a lehetőséget, és köszönöm az ellenzéki és kormánypárti észrevételeket, kritikákat. Tematikailag szerteágazó hozzászólások hangzottak el, és úgy érzem, a végére némileg letértünk az eredeti tárgyról, de megpróbálok röviden minden elhangzott felvetésre reflektálni. Kezdjük talán  ha már külön felszólítást kaptam  a Demeter Márta képviselő asszony észrevételeire való reflexióval. A képviselő asszonynak tisztelettel jelzem, hogy a kormány a Külgazdasági és Külügyminisztériumon keresztül ebben az évben a járvány okozta gazdasági nehézségek ellensúlyozásaként és kifejezetten a kis- és középvállalkozói szektor megsegítéseként 355 milliárd forintot mozgósított, és ebből közel ezer magyar kis- és középvállalkozás kapott lehetőséget arra, hogy a járvány okozta nehézségek ellenére tovább tudjanak lépni, bővíteni tudják a beruházásaikat, tevékenységüket, illetve el tudjanak kezdeni külföldi kapcsolatokat építeni. 355 milliárd forintról beszélünk  egymilliárd euróról, még a mostani gyenge forintárfolyamon is.

Azt gondolom, képviselő asszony, hogy a kormányra támadni azért, mert a kkv-kat nem segíti, egy ilyen szám tükrében méltánytalan, és főleg ha megnézi azt, hogy a körülöttünk lévő országok milyen intézkedéseket hoztak, akkor ebből kiderül, hogy ebben az összehasonlításban is  nem csak önértéken , azt gondolom, ez egy komoly erőfeszítés az ország részéről. Hiszen ezeket a támogatásokat a magyar adófizetők pénzéből fordítottuk arra, hogy a magyar kis- és középvállalkozásokat segítsük, célzottan a magyar kis- és középvállalkozásokat. Nyilvánvaló, hogy a külföldi tulajdonú magyarországi termelő nagyvállalatok is kapnak támogatást, ha Magyarországon munkahelyeket teremtenek, ha beruháznak, ezek közé tartozik a ThyssenKrupp is, amelyik az elmúlt években nagyon komoly beruházásokat hajtott végre Magyarországon, további beruházások végrehajtása van előkészület alatt, és folyik is már a beruházásnak a létrehozása, több száz új munkahelyet teremtve. Nem arról beszélgetünk a ThyssenKrupp-pal, hogy hány magyar munkavállalót küld el, hanem hogy hány száz új magyar munkavállalót fog alkalmazni.

Az a kérésem a képviselő asszony felé, hogy ha már ilyen kritikával illeti a kormány azon politikáját, hogy külföldi befektetőket támogat, akkor ne tévessze össze a világ egyik legnagyobb acélipari vállalatának a nemzetközi helyzetét azzal, hogy magyarországi autóipari beruházásaik milyen helyzetben vannak, és tájékozódjon a képviselő asszony, mielőtt olyasmit állít, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal, e tekintetben sem, ahogyan az előbb említettem a kkv-k támogatására vonatkozó kritikája kapcsán.

Általános megjegyzésként, visszatérve most az eredeti tárgyra, a külszolgálati törvényre, hadd jegyezzem meg tisztelettel, hogy mintha nem volna teljes konzisztencia az ellenzéki felszólalások lényegi, tartalmi elemei között. Miután az ellenzék egy monolitikus blokká olvadt össze a kormánypárttal szemben, ilyen módon hadd várjam azt el, vagy hadd reflektáljak, ha a felszólalásaik szöges ellentétben vannak egymással, akár még egyazon személy vonatkozásában is… (Balczó Zoltán: Nem vagyunk blokk!  Közbeszólás a kormánypártok soraiból: De!) Képviselő úr, nyilvánvalóan azzá váltak, de ezt majd megbeszélik maguk között.

Általános felvetésem, hogy ha egyrészt féltik a külügyminisztériumi munkavállalókat a szigorú, munkára vonatkozó szabályozásoktól, a kihelyezési, visszahívási, áthelyezési szabályozásoktól, a másik oldalon három másodperccel később pedig azt állítják, hogy a fideszes pártkatonákat küldjük diplomatának, akkor hol van ebben a logika? (Balczó Zoltán közbeszól.) Most akkor a pártpolitikai kinevezetteket féltik, vagy a kiváló magyar, nemzeti érdeket képviselő diplomatákat? Az a kérésem, hogy ezt gondolják végig, és olyan megjegyzéseket tegyenek, amelyek  hogy mondjam?  a logikai, értelmi alapkövetelményeknek megfelelnek (Közbeszólás a Jobbik soraiból.), mert nem találok ebben következetességet.

Ami a magyar külpolitika tartalmi kérdéseit illeti, nem biztos, hogy ezt ezen törvényjavaslat kapcsán kell megvitatni, de ha már több ellenzéki képviselő volt kedves erre vonatkozó megjegyzéseket tenni, akkor hadd reagáljak röviden! Kétségtelen, hogy azért áll a magyar külpolitika ilyen ellenzéki össztűz alatt, mert van mire össztüzet zúdítani, van magyar külpolitika, szemben azokkal az évekkel, évtizedekkel, amikor önök, illetve az önök szellemi és politikai elődei, az MSZMP korszaka alatt Magyarországról mindent el lehetett mondani, csak hogy önálló külpolitikája volna, azt nem.

(9.50)

Tisztelt jobbikos képviselő urak és hölgyek, tisztelt MSZP-s és DK-s képviselő hölgyek és urak, Magyarországon a második világháború utáni évtizedekben nem beszélhettünk önálló magyar külpolitikáról, és az önök rendszerváltás utáni párttársai, illetve elődei ugyanezen politika szellemében láthatatlanok voltak, láthatatlanul képviselték Magyarországot a nemzetközi színtéren. Annyira futotta nekik, hogy éppen a legmelegebb vagy legnagyobb árnyékot adó gazdatesthez soroltak be, de szuverén magyar külpolitikáról az önök által uralt időszakok alatt a legkevésbé sem beszélhettünk. Ilyen most, azt gondolom, van. S az, hogy a külügyminiszter reagál az amerikai elnökjelölt azon vádjára, hogy Magyarország egy totalitárius diktatúra, helyénvaló, és a nemzeti szuverenitás és a nemzeti büszkeség legelemibb követelményeinek felel meg. Ha ez önöknek nem tetszik, az bizony sokat elmond az önök hozzáállásáról. Önök megszokták a második világháború óta, hogy Magyarországnak az a jó, ha minél többet kap külföldről negatív értelemben, és önök valamilyen furcsa módon azt gondolják, hogy Magyarország akkor képviseli megfelelően a nemzetközi érdekeit, ha azokról teljes mértékben lemond, és hagyja, hogy gyalázzák az országot.

Tisztelt Felszólalók! Röviden a törvényjavaslatunk tartalmi elemeiről; ha megengedik, idekanyarodnék. A leghangsúlyosabb kérdés, amivel kapcsolatban több észrevétel is elhangzott, talán az, hogy szigorítanánk azt a szabályt, ami azon fogadó állambeli egykori állampolgárokra vonatkozik, akik külszolgálatot kívánnak vállalni az adott államban. Azt gondolom, hogy ez nemzetbiztonsági szempontból egy megalapozott felvetés. S az is megalapozott  Demeter Márta képviselő asszonynak mondom , hogy nem sarkítjuk le annyira a dolgot, hogy ne lehessen azon kollégák esetében kivételt tenni, akiknél nem merülnek fel azok a szempontok, amelyek adott esetben másoknál felmerülhetnek.

Tehát nem zárjuk le teljesen ezt az ajtót, nyitva hagyjuk arra az esetre, hogy ha a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterek úgy döntenek, hogy nem áll fenn olyan nemzetbiztonsági körülmény, amely akadályát képezné az illető akkreditálásának az adott országban. Ugyanakkor természetesen hajlandók vagyunk minden konstruktív kritikát megfontolni, és ha szükséges, revideálni a javaslatunkat. Azt gondolom, arról beszélgethetünk, hogy kelle konkrétan ezt a kérdést törvényi szinten kezelni. Nyitott vagyok arra, és a Külügyminisztérium nyitott arra, hogy megfontolja ennek az alacsonyabb szintű jogszabályban való rögzítését. Ugyanakkor az érdemi tartalmi módosítást nem tartom indokoltnak, de  s ezt Zsigmond képviselő úrnak is mondom  meg fogjuk fontolni a felvetést, hiszen az sokakat érint.

Ami az indoklás nélküli megszüntetést és az áthelyezés beleegyezés nélküli lehetővé tételét illeti, szeretném elmondani  s ez kapcsolódik azokhoz a felvetésekhez, amelyek a Külügyminisztérium elmúlt években megnőtt feladatkörét és hálózatát érintik , hogy 2014 óta jelentős növekedésen ment át a Külügyminisztérium, illetve a külügyi hálózat. Ez számszerűen talán leginkább abban fejezhető ki, hogy a Külügyminisztérium költségvetése 2014 magasságában nem érte el a 100 milliárd forintot, ma pedig közelít a 400 milliárd forinthoz. Ebből is kiolvasható, hogy jelentős többletfeladat és hatáskör jelentkezett a külügynél, és ennek megfelelően bővítettük a külügyi, külgazdasági hálózatunkat és a külképviseleteink számát. Erre is hangoztak el számok. Én itt nagyságrendet szeretnék mondani. Ha beleszámolom ebbe a konzuli irodákat, amiket most sorra nyitunk a világ számos pontján, akkor nagyjából megállapíthatjuk, hogy a 2014-es állapothoz képest mintegy kétszer annyi külképviseletünk szolgálja Magyarország érdekeinek a képviseletét a világban, mint hat évvel ezelőtt.

Szintén idetartozik az, hogy 2014 óta a Külügyminisztérium személyi állománya jelentős részben cserélődött, mintegy háromnegyed részben új kollégákkal dolgozunk, akik 2014 előtt nem voltak a ház munkatársai. Mindezen körülmények indokolják azt, hogy mára hozzá kelljen nyúlni a kihelyezés, áthelyezés, hazahívás viszonylag megengedő szabályaihoz, és a szigorítás irányába elmozdulni, hiszen minél nagyobb a rendszer, annál több nemzetbiztonsági kérdésre, körülményre kell tekintettel lennünk. Elsősorban ezek indokolják azt, hogy adott esetben indoklás nélküli áthelyezésre vagy indoklás nélküli hazahívásra is sor tudjon kerülni. Ezt a kérdést itt talán ennyivel lezárhatjuk.

S még egyszer visszakanyarodnék oda, az a kérésem, döntsék el, hogy azzal vádolnake bennünket, hogy pártkatonákat alkalmazunk szerte a világban, akik kizárólag a Fidesz érdekeit és nem az országét képviselik, vagy pedig aggódnak a Külügyminisztérium munkavállalóinak a sorsáért, mert nem konzisztens a két felvetést egyszerre megtenni. (Nunkovics Tibor: Az egyes pártoknak más a véleményük.) Képviselő úr nem volt itt, egyazon párt részéről is elhangoztak ellentmondó vélemények. Szeretném hangsúlyozni, hogy a hozzászólásokat akkor tudjuk komolyan venni, ha azokban a logika legalább nyomokban jelen van.

Egyáltalán miért volt szükség erre a törvényre? Azért volt szükség még 2016-ban erre a törvényre, mert korábban ilyen nem volt, és azt gondoltuk, hogy törvényi szabályozást érdemelnek azok a kérdések, amelyek itt rendezésre kerültek. 2016-ban született meg a külszolgálati törvény, azóta ezt valóban több ízben módosítottuk, de azt gondolom, hogy jobb módosítani a törvényt, részben a dinamikus többletfeladatok jelentkezése, a változó világ okán és bizony korrekciók okán, mint nem hozzányúlni, és adott esetben elavult vagy a korkövetelményekkel lépést nem tartó szabályokat abban meghagyni. Én vállalom annak az ódiumát, hogy többször is hozzányúltunk, és lehet, hogy még ezután is hozzá fogunk nyúlni. Ez egy új szabályozási rendszer, amely finomhangolást igényel. Azt remélem, hogy a jövőben egyre kevesebb alkalommal kell megnyitni ezt a kérdéskört, most hogy ezeket a korábban kimaradt, de hangsúlyos kérdéseket megpróbáljuk elrendezni a módosítások által.

Technikai kérdéseket én itt most nem említenék, viszont szeretnék reflektálni a jobbikos képviselő úrnak azon felvetésére, hogy a vendégoktatásra vonatkozó korábbi törvénymódosítás milyen módon történik. Meg fogom vizsgálni ezt a kérdést. Nyilvánvalóan nem az egész törvényt helyezzük hatályon kívül, hanem a vonatkozó passzust. Ha korrigálnunk kell a szövegben, ezt természetesen meg fogjuk tenni. Ezt tekintsük egy technikai kérdésnek.

Azt a vitát, hogy a Külügyminisztérium  s akkor megint csak visszatérnék a tartalmi külpolitikai kérdésekre  mennyiért vásárolt lélegeztetőgépeket a tavasszal, nem feltétlenül itt kell lefolytatni, de az biztos nem állja meg a helyét, hogy a nyugati országok átlagosan ötvenszer olcsóbban jutottak lélegeztetőgépekhez, mint mi. Vettünk gépet olcsón, vettünk gépet drágán, éppen ahogyan hozzá lehetett férni abban a rendkívül tumultuózus piaci környezetben és feltételrendszerben. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a kollégák helytálltak, és egyetlen olyan szerződést sem kötött a Külügyminisztérium, amelynek a teljesítésével utána komoly gondok lettek volna. Úgyhogy nem veszett el adófizetői pénz, ezt itt le tudom szögezni.

Még egyszer, összefoglalásképpen: miután rendkívüli módon megnőtt az elmúlt években a Külgazdasági és Külügyminisztérium feladatköre, ennek megfelelően rendkívüli módon bővült a külügyi hálózatunk, egy hatalmas személyi átalakuláson ment keresztül a tárca. Mindez indokol egy feszesebb hivatali és irányítási rendet. Általában a külügyek speciális körülményei indokolták azt, hogy a kihelyezés, hazahívás, áthelyezés szabályaihoz a szigorítás irányába nyúljunk hozzá.

(10.00)

Higgyék el, hogy elsősorban és kizárólag a nemzeti érdekek hatékonyabb képviseletének követelménye és alapelve vezérel bennünket, amikor ilyen módosításokat javasolunk. Azt gondolom, hogy aki külszolgálati pályára lép, aki Magyarországot a külvilág felé képviseli, az nagy felelősséget hordoz, annak hivatástudattal kell rendelkeznie, egy olyan félkatonai rendbe kell betagozódnia, amilyen hagyományosan a külügyi világ is, így elbírják ezeket a szigorú szabályokat, és mindenki megértése és belátása szerint a nemzeti érdeket szolgálják.

Balczó képviselő úrnak még egy fontos felvetésére hadd reflektáljak az Információs Hivatal kapcsán. Úgy hangzik, tisztelt képviselő úr, az idézett tétel, hogy „Lehetővé válik, hogy a KKM-ben dolgozó, illetve korábban a Magyarország Európai Unió melletti állandó képviseletén szolgálatot teljesítő kormánytisztviselő az Információs Hivatal állományába kerüljön anélkül, hogy a küldő szervnél fennálló jogviszonyát meg kellene szüntetni.” Tehát nyilvánvalóan a hazai viszonyokra vonatkozik ez, tehát aki a Bem rakparton teljesít szolgálatot, az miért ne lehetne jogviszonyban (Balczó Zoltán: Oké!) az Információs Hivatallal is. Ezt fontosnak tartottam tisztázni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Megpróbáltam legjobb tudásom szerint választ adni a felmerült kérdésekre. A magyar külpolitika tartalmát érintő vitát csak részben érintettem, részben reflektáltam az elhangzottakra. Azt gondolom, megvan annak a fóruma, amikor ezeket a kérdéseket meg kell vitatni, egy ilyen alapvetően technikai törvénymódosítás alkalma nem biztos, hogy a legmegfelelőbb időpont ennek a lefolytatására. Természetesen minden egyes olyan hozzászólást, amelybe a konstruktivitás belelátható, feljegyeztünk, ezeket meg fogjuk vizsgálni, ahol kell, készek vagyunk a törvény szövegén módosítani, és készen állunk a további vitákra is a törvénytervezet kapcsán.

Remélem, hogy a következő másfél évben már nem kell hozzányúlnunk a külszolgálati törvényhez. Nyilvánvalóan nem hobbiból csináljuk, hanem azért, mert javító szándék vezérel bennünket, amit felvállalunk, de azt gondolom, hogy ezzel ez a téma nagyjából le van kerekítve, és a 2022-es választásokig már nem kell megnyitni. Még egyszer: egy harmincéves restanciát rendeztünk a külszolgálati törvénnyel, amikor 2016-ban a Ház azt elfogadta, és annak a finomhangolásának egy, reményeim szerint utolsó vagy egyik utolsó lépését végezzük el a mostani módosítással. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)