Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy elöregedő országban idős honfitársaink aránya egyre nagyobb. Kulcskérdés, hogy a mindenkori hatalom hogyan viszonyul szépkorú honfitársainkhoz, és mennyire érvényesül a mindennapokban, mondjuk, a kormánypárti politikusok által a nyugdíjasnapokon oly fennen hangoztatott „Megbecsülést az időseknek! Tiszteletet az éveknek!” szlogen. Nos, az a helyzet, hogy a nersevik rezsim, a bolsevik elődjeihez hasonlóan, előszeretettel követel a Jobbik részéről is állandó elhatárolódást bizonyos általuk előrángatott, felnagyított, kiforgatott, szövegkörnyezetéből kiragadott történések okán. Most mi is egy ilyen elhatárolódást fogunk követelni a Fidesz részéről, ugyanis amit a KESMA-nak, a Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítványnak a kuratóriumi elnöke, Szánthó úr, ennek a fideszes médiaholdingnak a vezetője megengedett magának, az döbbenetes és teljes mértékben elfogadhatatlan: 2012-ben a blogján arról írt, hogy Magyarország a behergelt nyuggerhordák országa, és ezek a nyugdíjasok tulajdonképpen…  inkább nem is idézném. (Az elnök közbeszól.) Köszönöm a megértését, elnök úr. Szóval, követeljük az elhatárolódást, és követeljük azt, hogy ez az ember mondjon le erről a felelős posztról.

Több mint ötszáz sajtótermék tartozik a holding alá, és egy ilyen irtózatosan nagy fegyver, ilyen hatalom nem való egy ilyen ember kezébe, aki több mint kettőmillió szépkorú magyar honfitársunkról ilyen gyalázatos módon mer megnyilatkozni, az nem való oda, ahol van. Szégyellje magát emiatt egyébként a Fidesz, szégyellje magát a KDNP is! Amikor Vona Gábor kiragadott nyilatkozata után végighívogatták a kormánypárti képviselők a körzetük állampolgárait, és a Jobbikkal riogatták szépkorú honfitársainkat, azt hiszem, akkor nem gondolták, hogy saját csapdájukba fognak esni.

Mi a Jobbik részéről azt mondjuk, hogy azoknak az idős embereknek, akik igenis ezt az országot, mondjuk, a háború után felépítették, és igenis évtizedeket dolgoztak le ínszakasztó munkával, megjár a megbecsülés, megjár az elismerés, és a mindenkori nyugdíjas-politikát bizony azokra az alappillérekre kellene alapozni, amelyek úgy szólnak, hogy ezeknek az idős embereknek jár a megélhetés, jár az egészség, jár a biztonság, és jár nekik a méltóság.

Egy olyan országban, ahol a hatvanéves korukat elérő embereknek tulajdonképpen az 50 százaléka krónikus vagy súlyos betegséggel küszködik, és a férfiemberek közül ötből, mondjuk, három meg sem éri azt, hogy nyugdíjas lehessen, nem éri meg egyszerűen azt, hogy az unokákkal foglalkozhasson, a hobbijának áldozhassa magát, egészségről beszélni, azt hiszem, hogy illúzió sajnos. És megélhetésről is illúzió beszélni, amikor egy átlagos magyar nyugdíjas a kormánypártok által olyannyira felmagasztalt emelés után átlagosan napi 121 forint nyugdíjemelésben részesül, megtaposva, meggyalázva azokat az alapelveket, amelyek úgy szólnának, hogy Magyarországon igenis szükség lenne differenciált nyugdíjemelésre, mert mégsem járja az, hogy a többmilliós nyugdíjban részesülő nersevik elvtársak adott esetben több ezer vagy több tízezer forintos emelésben részesüljenek naponta, miközben sok magyar honfitársunknak az össznyugdíja nem éri el ezt a szintet.

Nem lehet beszélni megélhetésről akkor, amikor az Unió átlaga úgy néz ki, hogy 13 százalékot fordítanak GDP-arányosan nyugdíjra, Magyarországon ez 9 százalék, és 2010 óta, tehát az elmúlt kilenc évben megduplázódott a nyugdíjasszegénység Magyarországon. Nem lehet beszélni egészségről akkor, amikor háromszor-négyszer akkora arányban vágják le cukorbeteg, zömmel idős honfitársaink lábát, merthogy ez olcsóbb, és nem lehet beszélni méltóságról akkor sem, meg biztonságról, amikor több tízezres várólisták alakultak ki, és egész egyszerűen lehetetlen bejutni szociális gondozó intézményekbe.

Nem lehet beszélni méltóságról akkor sem, amikor, mondjuk, február 9-én a magyar Nyugdíjas Parlament nem tarthatta itt, az ország házában az ülését, mert a narancsos urak mindenféle indokkal ezt lehetetlenné tették, és máshol kellett hogy megtartsa az a négyszáz küldött azt a nagyon fontos konferenciát, amelyen beszámoltak arról, hogy mégis mire lenne szüksége a magyar idős társadalomnak. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Mi ezt szem előtt tartjuk, sajnos a kormány nem, pedig ideje lenne és illő lenne meghallani idős honfitársaink hangját. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)