Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor gyakran mondjuk az elhazudott rendszerváltást, akkor annak egy nagyon fontos eleme a pártállami múlt feltárása, illetőleg az abban a rendszerben részt vett olyan személyek közéletből való eltávolítása, ami nálunk nem történt meg. Megtörtént viszont számtalan volt kommunista országban, éppen azért, mert érezték azt, hogy ha a közélet nem tisztul meg, és azok az emberek, akik azt a rendszert tartották fönn, az új rendszerben is gazdasági, politikai, közéleti pozíciókat kapnak, az bizony azt jelenti, hogy nem változott semmi. Nem volt olyan év az elmúlt 29 évben, hogy ne nyújtotta volna be valamely parlamenti frakció vagy valamely képviselő ennek a kezdeményezését. Hogy ez mennyiben más, mint esetleg a korábbiak, az az, hogy a lengyel lusztrációs törvény került a magyar jogi környezetbe adaptálásra, és ezt nyújtotta be Mirkóczki Ádám képviselőtársunk. A lengyel népet folyamatosan mint testvéreket üdvözöljük, és a március 15-i ünnepségünkön lassan már többen vannak, mint a magyar lakosság. De ez nem jelenti azt, hogy őket csak díszletnek kellene használni. A lengyel népet, a lengyel kormányzatot és a lengyel jogalkotást ebben a kérdésben mindenképpen mintapéldánynak kellene tekintenünk. Egy olyan koherens javaslatot tettek ők le a saját népük asztalára, amely alapján bizony senki nem nyerhet el olyan közjogi tisztséget, amelyet a lusztrációs törvényük kizár, és ez a javaslat is erről szólna.

Mindig megemlékezünk arról, hogy 1991 májusában a Zétényi-Takács-féle lusztrációs törvényjavaslatot a parlament közel kétharmaddal fogadta el, majd az Alkotmánybíróság, fel nem ismerve azt, hogy a korábbi rendszert azzal tudjuk lezárni, ha elismerjük, hogy az a rendszer jogállamon kívüli rendszer volt, az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy a jogbiztonság elvét sérti, ha visszamenőleges hatállyal jogszabályokat alkotunk. Sajnos nem ismerték fel az akkori döntéshozók, hogy ennek a törvénynek a társadalmi haszna és a valódi jogállam kiépüléséhez szolgáló haszna sokkal több annál, mintsem úgy tekintsük, mint egy átlagos jogszabályt, amely esetlegesen visszamenő hatályú. Bár hangsúlyozom, a javaslat nem az lett volna, egyszerűen rendezte volna azt, hogy mindazok a bűnök, amelyeket elkövettek, megtoroltassanak, és azokat a felelősöket ki tudjuk zárni a közéletből.

Ez a javaslat azt szolgálná, hogy mindazok az emberek, akik abban a rendszerben szerepet vállaltak, fontos politikai, közéleti szerepet, ne lehessenek polgármesterek, ne lehessenek komoly közintézmények vezetői, ne lehessenek országgyűlési képviselők, ne lehessenek államtitkárok, ne lehessenek a kormányban fontos beosztásban.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy Lengyelországban nem Nemzeti Emlékezet Bizottsága, hanem Nemzeti Emlékezet Intézménye van, amelynek külön ügyészsége van. Ha bármely tisztviselő, akinek a megbízhatósága feltétel a tisztség betöltéséhez, úgy nyilatkozik, hogy a pártállami rendszerben nem volt olyan beosztása, amely kizárná, hogy ő ezt a közéleti tisztséget elfoglalja, azonnal elkezdődik ebben az intézményben a vizsgálat, hogy ez a nyilatkozat valós volt-e. Ez lenne a minimum egy olyan rendszer után, amelyben Magyarország 45 vagy 43 éven át volt. Ez lett volna a minimum, hogy megtegyük a jövő nemzedéke számára, hogy igenis, ne térhessenek vissza a kommunista, majd szocialista rendszer fenntartói ezekbe a fontos közjogi tisztségekbe.

Persze mondhatja bárki, különösen a kormánypárti sorokban, hogy már hányszor beszéltünk róla, már hány javaslat került beterjesztésre, már hányszor megcsócsáltuk azt, hogy erre van-e igénye a társadalomnak, illetőleg van-e felelőssége a demokratikus parlament képviselőinek abban, hogy erre még nem került sor. Igenis van. Amíg leszünk, amíg élünk, ez a felelősség mindannyiunkat terhel. Rendkívüli módon csodálkozom azon, hogy a kormánypártok képviselői ezt az elmúlt kilenc évben is rendre elutasították, bár az is igaz, néha látva a soraikat, hogy nem idegen tőlük az, hogy a régi rendszer fenntartóit a közösségükben tudják. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)