Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gurmai Zita nagyon pontosan elmondta a javaslatainkat részben az előterjesztéshez, részben, azt gondolom, hogy általában, hiszen a kormány politikájában én naivan remélek egyfajta változást végre, így tíz év után, és azt gondolom, hogy ez a nap ugyan lehetne szimbolikus, ha támogatnák az előterjesztéseket, de semmiképpen nem kizárólag a mai napról beszélünk. Azt gondolom, hogy a következő évek, évtizedek politikáját meghatározó, kormányzati ciklusokon átívelő kérdésről van szó. Tehát az, hogy hogyan viszonyulunk ebben az ügyben akár egymáshoz, és mit üzenünk a magyar társadalomnak, kétségtelenül nagyon fontos, ebben elhangzottak tehát a javaslataink. Tulajdonképpen ez a helyzet számomra egy lehetőséget ad, hogy az elmúlt időszak munkája alapján végiggondoljam azt, hogy milyen helyzetben vagyunk és mi a viszonyunk a konkrét kérdéshez, illetve néhány helyi tapasztalatról is beszámoljak, hiszen a Sajó völgyében élek, Miskolcon, ahol a klímavészhelyzet, azt gondolom, az egyik legsúlyosabb kérdés lesz a következő években, évtizedekben, és már ma is az.

Sokszor voltam életemben abban a helyzetben mindenféle közösségben az élet számos területén, hogy különböző álláspontok között kellett egyfajta szinkront megtalálnom, szintetizálnom kellett, és ez számomra egy igen ambiciózus politikai munka. Egyéként a politikai munkában ennek látom a legkomolyabb szerepét: meglátni idejekorán, időben különböző álláspontok között az összhangot, megtalálni, és megvalósítani az ebből fakadó döntéseket, valódi, cselekvő politikát csinálni.

Ha a valódi, cselekvő, konszenzusos politikákat nézzük, amik az elmúlt tíz évben voltak, talán szimbolikus ügyet mondhatnánk néhányat, de az elmúlt tíz év alapján a legkevésbé sajnos a környezetvédelem ügyét és a zöldpolitikát gondolhattuk ilyennek. Azt kell mondjam, hogy annyira más volt a kormány álláspontja és a kormánypárti képviselők álláspontja a legtöbbször a környezetvédelem ügyében, mint az ellenzék képviselőinek az álláspontja  utalok itt akár az LMP-re, a Párbeszédre, az MSZP-re vagy a DK-ra, de a Jobbik padsoraiból is hangzottak el olyan álláspontok, amelyek hasonlóak voltak a mi álláspontunkhoz , hogy én ezt egy olyan törésnek láttam, mint a világ többi országában. Az, hogy mondjuk, progresszív erők mit gondolnak, mondjuk, akár az Egyesült Államokban vagy a világ bármely pontján a környezetvédelem kérdéséről, és adott esetben jobboldali, konzervatív erők mit gondolnak, akik nyilván elsősorban a gazdaság szemszögéből nézik ezt akár az Egyesült Államokban, ez nagyon-nagyon más dolog volt.

Fordulópontot élünk, én így gondolom. Fordulópontot élünk a koronavírus miatt, valóban, erre többen utaltak, ez ennek az évnek a fordulópontja. Soha nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen járvánnyal nézünk szembe, és ennek ilyen társadalmi és gazdasági hatásai vannak. De a klímavészhelyzetről most részben emiatt kevesebb szó esik. Én úgy látom, hogy a tavalyi évben történt egy fordulat a világban és részben Magyarországon is ebben az ügyben, nem feltétlenül a politikában még sajnos, hanem a társadalomban. Mi történt tavaly? Én úgy látom, hogy tavaly a társadalom túlnyomó többsége elkezdte a bőrén érezni, adott esetben a nyári időszakban, de különböző, egyéb éghajlatváltozási szituációkban és a mezőgazdasági és egyéb összefüggéseiben ennek az éghajlatváltozásnak elkezdte a társadalom a bőrén érezni, hogy baj van, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy korábban mentek, hogy valóban változik az éghajlat, és ennek nagyon komoly gazdasági és társadalmi hatásai lesznek.

Na most, hogy mitől kezd legalább látszatra picit a politikájuk változni, azt most elemezhetnénk, egy dolog biztos: önök mindig mérnek, rengeteget mérnek. Mértek az önkormányzati választás után is meg az egész tavalyi évben, és elkezdték érezni, hogy a magyar társadalom számára ez egyre fontosabb téma, sokkal fontosabb, mint akár tíz éve lehetett volna, és a magyar társadalom ezekben a kérdésekben megoldásokat vár.

Azt tudom mondani tehát, hogy ha önök ezt valóban fontos kérdésnek tartják, nemcsak a szavak szintjén, hanem valójában egy olyan kérdésnek, amiben megoldásokat szeretnének a magyar társadalomnak bemutatni, akkor vegyék azt figyelembe és vegyék tudomásul, hogy csak kormányzati ciklusokon átnyúló, szakmai megoldások érhetnek el eredményeket. Tehát tegyenek gesztust, és az szerintem egy fontos gesztus lenne, hogy ezeket az előterjesztéseket valóban érdemben megtárgyalja a Ház, a szakbizottságok valóban érdemben a módosítókat is végiggondolják, és adott esetben konszenzussal elfogadja a Ház az előterjesztéseket. Ez nyilván egy út eleje, de egy fontos lépés lenne, én úgy ítélem meg. Remélem, hogy ez nem egy naiv dolog a részemről.

Olvastam az interneten egy cikket ma reggel egyébként, amikor részben készültem a felszólalásaimra a mai nap folyamán  ez is megdöbbentő , 2050-ről beszélünk sokat, és hogy milyen célokat lehetne akkorra elérni; egy kutatás szerint 2050-re nyáron nem lesz jég a Jeges-tengeren. Milyen érdekes, hogy a nevével ellentétesen fog létezni egy nagyon komoly, hatalmas tenger a Földön, ha nem történik semmi.

Tehát nagyon sok feladat van, s lehet, hogy mi azt mondhatjuk, hogy ez távol van tőlünk, és nem érint minket, az óceánok vagy a tengerek vízszintjének a változása nem érint minket, de konkrétan Magyarországot érintően is drasztikus hatásai vannak ennek a melegedésnek, hiszen itt konkrétan az elsivatagosodás, a víz mennyiségének, a csapadék mennyiségének jelentős csökkenése lehet egy olyan eredménye ennek a klímaváltozásnak, ha nem teszünk valamit, ami élhetetlenközeli hellyé teheti a Kárpát-medencét 30-40 éves távlatokban, akár a mi életünkben, de a gyermekeink, unokáink életében mindenképpen.

Ezt nekünk meg kell akadályozni, és azt, amit meg lehet tenni ebben az ügyben  igen, ez egy globális kérdés, hogy mit lehet tenni, de amit itt meg lehet tenni , azt álláspontom szerint meg kell tenni. Ebben néhány dolgot hadd említsek meg!

Egyrészt elhangzott az élelmiszer-termelés. Ez az ország legalább a kétszeresét képes előállítani az itt szükséges élelmiszernek. Ennek a teljesítményének az akadályát képező dolgokat el kell hárítani, valóban a családi gazdaságokat kell támogatni, és nem a nagy oligarchákat, a föld ügyében sem. Itt utalnék egy két héttel ezelőtti agrárvitára, amikor igenis azt láttuk, hogy ismét a nagyobb gazdaságoknak kedveznek, egyébként a földtörvényben megfogalmazott alapelvekkel ellentétben. Ez a vidék eltartóképességének a kérdése. Tehát ha a magyar élelmiszer-termelést összekötjük a vidék eltartóképességével, akkor nem kiürülő falvakat fogunk látni, ez egy fontos alapkérdés, a jövő alapkérdése.

A vízgazdálkodás kérdése. Nagyon sokat hallhattunk az elmúlt tíz évben önöktől arról, hogy mennyi víz folyik át hazánkon, és ez mekkora érték. Hogyan tudjuk ezt a vizet megfogni? Hogyan tudunk nemcsak elméletileg az öntözéses gazdálkodásban előrelépni vagy adott esetben egy fenntartható vízgazdálkodás irányába komoly lépéseket tenni előre?

Az erdősítés folyamata lehet egy olyan kérdés, amely munkahelyeket teremthet Magyarországon, ha ezt komolyan vesszük, nagyon sokat egyébként, és egyben a szén-dioxid- és a porszennyezés megkötésében is komoly szerepe volna, nagyon komoly lehetőségek és tartalékok vannak tehát ebben is.

A hulladékgazdálkodásban az elmúlt 30 évben, ha őszinték vagyunk, akkor nagyon komoly adósságok vannak. Még 15-20 éve is olyan típusú lerakók jöttek létre Magyarország több területén, amelyek nem megfelelően szelektálva teszik lehetővé a deponálást.

Nagyon sok tartalék van ebben is, és ez egy komoly iparág is. Tehát azt gondolom, hogy a hulladékgazdálkodás újragondolása, fenntarthatóvá tétele is egy komoly előrelépést igénylő folyamat. Sok helyen visszalépést láttunk ebben az elmúlt tíz évben, gondolhatnék itt a kukaholdingtól kezdve nagyon sok olyan, jól működő vidéki rendszernek az újragondolásán át sok mindenre, ami felesleges volt, én úgy látom, több vidéki nagyvárosban visszalépés van akár a szelektív hulladékgyűjtésben is.

Barnamezős rehabilitáció. Itt hadd térjek ki egy miskolci ügyre, amit itt javasoltam számtalanszor, és elment a fülek mellett. Több olyan ipari terület van Miskolcon és Borsod megyében is, amely önmagában a létezésénél fogva komoly porszennyezést okoz, rehabilitációra szorul adott esetben ott a talaj, és semmi nem történik ebben olyan időszakban, amikor a kohéziós alapból nagyon sok forrást el lehetett volna költeni arra, hogy ne csak zöldmezős iparterületek létrehozatalában gondolkodjunk adott esetben, hanem barnamezős rehabilitációban is.

(13.40)

Egy nagyon pici jelzésnek látom ezt az 5 százalékos lakásáfát a rozsdaövezetekben, de itt is nagyon sok mindent kéne még tenni, mert egyébként elhúzódnak majd az engedélyeztetések, két év legalább egy ilyen történetet végigverni, sokkal nagyobb költség, egyéb ösztönzők is kellenek ebben a történetben, hogy valóban, a rozsdaövezetek, illetve barnamezős iparterületek száma csökkenjen a hazánkban.

A Sajó völgyéről még mindenképpen meg kell említenem, hogy szóba hozták az energetikai pályázatokat, hogy egyébként milyen eredmények vannak ebben a tekintetben. Nem nagyon értem én ezt. Miskolcon az iparosított technológiával épült lakóépületeken lévő lakások egyharmada újult meg 2002-10 között. Tehát a teljes állomány egyharmada került energetikai korszerűsítés alá, csökkentve a fűtésszámlákat, a kibocsátást, egyébként a családok rezsiköltségét, és én úgy láttam, hogy ez a munka megállt 2010 után, vagy legalábbis egy időre megállt, vagy nagyon lassú újraindulását figyelhettük meg ennek. Gondoljanak bele, hogy ebben a tekintetben, ha csak a korábbi ütemet folytatták volna, akkor ma már Miskolcon a lakások 75 százaléka megújulhatott volna, ha csak azt folytatják. Most már látszik, hogy a fenntartható rezsicsökkentéshez valójában ez kell, és ez egy hatalmas hiba volt, de ha tényleg most változtatnak a politikájukon, akkor ezt újra kell indítani. Erre európai uniós forrásokat kell szánni, és egyébként a családi házak tekintetében is komolyabb forrásokat.

Korszerű fűtési rendszerekről is hallhattunk, a porszennyezés legalább 80 százalékáért, tehát a PM10-szennyezés legalább 80 százalékáért felel a korszerűtlen fűtés. A legszennyezettebb levegő évről évre a kritikus időszakokban a Sajó völgyében van egyébként. Putnokot, Kazincbarcikát sokszor, Sajószentpétert hallhatják rengeteget és Miskolcot. Ezen a területen 300 ezer ember él legalább még a mai napig, hiszen nagyon sokan elvándoroltak itt az elmúlt 30 évben negatív társadalmi és gazdasági hatások miatt. Tegyük ezt a környezetet az itt élők számára, az itt maradók számára egészségessé! Lépjünk ebben előre, és valóban szánjanak forrást, sokat, a fűtési rendszerek korszerűsítésére!

Itt kiemelkedően magas egészségügyi károkat okoz egyébként ez a helyzet. Daganatos megbetegedések és egyéb komoly megbetegedések oka közvetve egyébként ez a szörnyű levegő. Megjegyzem, hogy a koronavírusnál is egyébként a légszennyezést összefüggésbe hozták olasz kutatók a megbetegedésekkel, tehát semmiképpen nem egy olyan helyzet, aminek a felszámolásáért ne kellene haladéktalanul mindannyiunknak küzdeni. Örülök, hogy ennyi év után végre meghallják ezt a hangot, cselekedjenek is akkor, ebben a támogatásunkra is számíthatnak, ha valóban lépnek.

Fontos egyébként még egy irányt kiemelve, hogy a tömegközlekedés, a gépkocsi-közlekedés korszerűtlen és kibocsátásban nagyon rossz volta is befolyásolja a levegőszennyezést. Lehet, hogy nem olyan mértékben, mint a fűtés a fűtési szezonban, de mindenképpen a széles néprétegek által elérhető elektromosautó-program és az elektromos meghajtás behozatala a tömegközlekedésbe tömegével, nagy számosságában, az rendkívül fontos volna. Erre kellene szánni az európai uniós forrásokat, csakúgy, mint a napelemprogramra, amely pedig nagyon sok háztartásnak megtakarítást is jelentene, és nemcsak kamatmentes hitel formájában kellene, hanem effektív támogatni kellene az ilyen típusú beruházásokat.

Összességében véve, abban a hitben fogom segíteni a magam részéről a következő években is ezt a munkát  lehet, hogy naiv hit, de én még mindig hiszek benne , hogy ebben lehet konszenzust teremteni, és valójában fognak tenni ezért végre, hiszen azzal kezdték, hogy felszámolták a környezetvédelmi minisztériumot, hogy egy alacsony polcra helyezték ezt az ügyet. Tehát nagyon bízom, hogy a kormánypárti képviselők és a kormány is belátja, hogy ez milyen fontos, és ha valóban tudunk lépni, akkor a kitűzött időpontokra a Sajó völgye és Miskolc karbonsemleges, klímasemleges terület tud lenni, amely számomra így is az ország  és eddig is ez volt  legszebb területe, de abban bízom, hogy ha lépéseket teszünk, akkor hosszú évszázadokra sok százezer magyar családnak adhat otthont és élhető otthont. Ezért vágok én magam is bele ebbe a küzdelembe, és nagyon bízom benne, hogy végre változtatnak a politikájukon. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)