Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szőlészetről és borászatról szóló törvény előkészítése immáron közel egy éve tart, amely szakmai fórumokon, társadalmi vitákon és nem utolsósorban az Országgyűlésben is már a harmadik hónapját éli.

(20.00)

Kékkői Zoltán felszólalását nagy megelégedéssel hallgattam egyébként, mert szakmailag nagyon sok olyan dolog van, amihez majd én is szeretnék csatlakozni. Egyet hiányolok: azon a fórumon, amelyet Balatonfüreden rendeztünk, és a képviselő úr mint előadó szerepelt volna, nem vett részt. Azért sajnálom - Font Sándor úrral tartottuk a frontot, és a mezőgazdasági bizottság elnöke, Magda Sándor ugyancsak megtisztelt bennünket -, mert azok a problémák, amelyekről ön szólt, ott a borászok széles körével lettek megvitatva. Most szeretnék azokra a gondolatokra reflektálni, amelyek az ön, illetve az ön képviseletében megjelenő véleményeket alátámasztják, és van olyan, amely ugyan az aggodalmát megjeleníti, de a megoldására vagy már most a törvényben, vagy a végrehajtási rendeletben látnak lehetőséget az illetékesek.

Azt szögezzük le, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa ezen a fórumon úgy nyilatkozott, hogy a törvénnyel alapvető problémájuk nincs. Így nyilatkozott a Borakadémia főtitkára, aki előadást is tartott. Az összes borász részéről egyetlenegy komoly ellenvélemény volt, aminek egyébként Font úrral picit örültünk is. A forgalmazók köréből nehezményezték, hogy az Országgyűlés egy olyan törvényt fogadott el a jövedéki törvény kapcsán, amely a standolást előírja, és a bor vonatkozásában ez mint napi előírás és mint napi teendő megjelenik, borzasztó adminisztratív terheket jelentve így a forgalmazóknak, illetve a vendéglátó egységek dolgozóinak.

Mi ezt a véleményt meghallgattuk, de annyira nagyon nem hatotta meg sem Font Sándor urat, sem engem, sem Magda Sándor urat, mert hisz a standolásnak bizonyos termékkörben igenis helye van. Hogy aztán ennek az egyszerűsítése vagy a gördülékenyebbé tétele mit jelent, az egy más dolog. De nem tudom elképzelni, hogy van olyan vendéglátó-ipari egység, ahol 150 fajta bor van egyszerre felbontva. Mert ilyenre is hivatkoztak, hogy 150-et tart. Rendben van de mindegyik fel van bontva minden este, és mind a százötvenet… - nem tudom. Egy ilyen jó helyen, ahol 150 bort tartanak, általában nem decivel szokták kérni, hanem palackkal, és az a palack már elszámolásra kerül, ha megissza a vendég, ha nem. Nyilván kifizeti, és a kifizetett bort nem illik már később kancsóba öntögetni, annak megvan a megfelelő helye, hogy hol kell tárolni. Tehát itt volt némi konfliktus, de magával a törvénnyel szemben nem.

Említi a képviselő úr a fajtakiválasztásnál az Európai Unióban elismert fajták szabad telepítésének lehetőségét. Ez egy törvényi lehetőség. A döntés kinek a kezében van? A hegyközségek kezében van. A hegybíró adja ki az adott területre, hogy mit lehet ott telepíteni. Ha ők saját maguk… Én értem az aggályt, hogy minősítés, OMEMI s a többi, ez ad egy pluszgaranciát, de nem hiszem, hogy van olyan hegyközség, amely a saját érdekeivel szemben olyan fajták telepítésére ad neki engedélyt, ami a korábbi presztízsüket, az ott kialakított fajtákat vagy esetlegesen a piacaikat veszélyeztetné. Értem, de ezzel, hogy a helyi döntési kompetencia megkérdőjelezhetetlen, nem tartom olyan nagy problémának.

Ugyancsak az eredetigazolásnál az eredetigazolás és a származási bizonylatok kiadása azon a láncon megy keresztül, amely az adott borforgalmazásban az érdekeltek körét is jelenti. Itt megjegyzem, hogy több helyről érkezett olyan felvetés, hogy a minősítést, már a borminősítést is esetlegesen lehetne decentralizálni borvidékekre, vagy regionálisan borvidéki akkreditált laborokra, amelyek felett a felügyelet, nyilván az OBI eddigi állami jogosítványainak nem megkurtításával, hanem annak teljes fenntartásával érvényesülne, de ezeknek az akkreditált laboroknak az elérhetősége, azok működése, tekintettel, hogy kötődnek a borrégióhoz vagy az adott borvidékhez, már mindenféleképpen kezelhető.

Nagyon sok problémát felvet, hogy mi lesz a melléktermékkel, a törköllyel és a borsöprűvel, és mi van a lepárlással, lehet-e lepárolni, nem lehet lepárolni, mikor lehet lepárolni, és mit lehet lepárolni. Majdnem minden kormány megküzd azzal, hogy amikor eladatlan borkészletek vannak - hogy ennek mi az oka, az több összetevőből is áll, nem mindig csak a piac beszűkülése, hanem esetlegesen máshonnan megjelenő borok vagy bornak látszó termékek piacrontó hatása -, hogy és milyen feltételekkel ad ki lepárlási engedélyt vagy esetleg lepárlási támogatást. Ezt nem nagyon javasolnám egyik kormánynak sem, a mostaninak sem, hogy a lepárlást támogassa, illetve úgy vonjon ki bort a piacról, hogy ezt lepároltatja. Mert mi tudjuk, ez az egyik lehetősége annak, hogy bizonyos borkészletek más irányba mozduljanak meg, mintsem az eredeti rendeltetésük lett volna. Azok a kisebb borászatok és borászati tevékenységet folytatók, akik most nem látják biztosítottnak, hogy az ő borsöprűjük és a törkölyük hogyan kerül elszámolásra...

Ki lesz jelölve három vagy négy hely az országban, ahova szállítani kell, vagy meglesz hegyvidékenként bizonyos nagysághoz, illetve melléktermékhez kötött mennyiség alapján az a rendszer, amely a helybeli megsemmisítést ellenőrzött körülmények között igazolni tudná. Erre ígéret van a minisztériumtól, hogy ezt rendeletileg szabályozzák. Én nem tartanám rossznak, ha már a törvény tartalmazna erre utalásokat, nyilván nem a hely kijelölésével, hanem a mennyiség, a megsemmisítés, illetve a feldolgozónak történő átadás tekintetében; mert ez már felveti ugyanazt a problémát, amit a képviselő úr az árutermelő szőlő és az árutermelő borászat kapcsán említ. Igen, itt valóban hiányzik az árutermelés megfogalmazása, mert az árutermelő szőlő az 500 négyzetméter feletti területtel borzasztó nagy differenciára enged következtetni. Itt az is árutermelőnek számít, aki mondjuk egy holdon, 6000 négyzetméteren gazdálkodik, és van neki, mondjuk, három- vagy négyhektónyi értékesítése egy évben. Őrá ugyanazok a szabályok vonatkoznak eleve. Itt nem az eredetigazolásról van szó, ott mindenki egyforma, nem lehet kivételt tenni. De azoknál a szabályoknál, amelyek az adóraktárra, a szakképzettségre, illetve a pincészet működésére vonatkoznak, bizony meg kell tenni, még úgy is, hogy ezek esetlegesen, ha az enyhébb szabályozás irányába megyünk, bizonyos mentességet kapjanak, vagy ha meg akarjuk tartani a rendszerben a szakképzettséghez kötést, akkor itt a hegyközségek egy bizonyos területnagysági vagy értékesítési mennyiségig közösen egy ilyen alkalmazott foglalkoztatásával ezt a problémát meg tudják oldani. De erre is egzakt és egyértelmű szabályok kellenek nyilvánvalóan, nem csak utalás.

Probléma volt Balatonfüreden - és ez volt az egyik legélesebb -, hogy a borvidékek száma sok, kevés, kicsi, nagy, mennyiben lehet ezt kezelni úgy, hogy borrégiókat hozunk létre, és ebbe különböző integrációs tevékenységek összekapcsolásával bevonunk borvidékeket. Font úr hozta a kunsági borvidék példáját, teljesen jogosan, mint az ország egyik huszonhétezer-egynéhányszáz hektáros borvidékét, amely a szavazati jogát nem tudja érvényesíteni megfelelően a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában, mert a képviseleti jogosítványa nem több mint… - most nem mondok példát, bizony van olyan, ami 650 hektárnyi nagyságú borvidék. Természetes, hogy valamennyi borvidék védi az érdekeit, és azt mondja, hogy neki a piacon való megjelenésre feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy önállóan, törvénnyel garantáltan megjelenjen. Azon azonban tényleg el kellene gondolkodni… Kivéve a védetteket, tehát ez a történet nem szól sem Szekszárdról, sem Tokajról, sem pedig az egri borvidékről, ez nem. Tehát ez a törvényben kiemelten nagyon helyesen kezel. Az összes többinél valami ésszerűsítés vagy egy olyan rugalmas szabályozás szükséges, amely a képviseletet, a döntésekbe történő beleszólást is területnagyság vagy árutermelési mennyiség alapján úgy szabályozza, hogy ebben bizonyos instrukciót ad a nemzeti tanács felé, hogy az a saját szabályzatában milyen elveket legyen köteles majd követni.

Nagyon egyetértek a védett eredetű boroknál a helyben történő palackozással, teljesen egyetértek. Sőt, már azt is nagy előrelépésnek tartom, hogy ez a törvény végre odáig eljutott, hogy az asztali bor kivételével már azt mondja, hogy palackozni kell.

(20.10)

Most ezt mondhatom úgy is mint környezetvédelmi államtitkár, levonva azt, hogy a palackozott bor mit jelent garanciájában, és mit jelent, mondjuk, a kannás vagy egyszer használatos műanyag flakonba töltött bor. Én azt szeretném, ha Magyarországon a borforgalmazás a teljes árukészlet vonatkozásában palackos bor lenne, és az asztali bornál az úgynevezett hordós kiszerelésben, ami már Európában remekül működik, zárjegy rátehető, nem tölthető újra, hasonló technológia, mint ez a söröshordó-rendszer, ebben nincs probléma, nem lehet utántölteni, nem lehet visszapakolni, és a tulajdonos nem tart a kocsmában három darab 25 literes műanyag kannát félig felbontva, mondván, hogy neki ez a háromfajta folyóbora van, és mindegyikből megbontott kannával rendelkezik. Ezt vissza kell szorítani, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy Magyarországon az eredetvédelemnél megjelenhessen úgy a bor, hogy az kiszolgálásban, kiszerelésben, ízben, zamattartalomban és ellenőrizhetőségben ne csak az európai uniós előírásoknak feleljen meg, hanem a jó ízlés és a tisztességes üzlet követelményeinek is, mert ez valamennyiünk érdeke, nemcsak a bortermelőké, hanem az egész nemzetgazdaságé.

Még egy dolog feljött ott Balatonfüreden, és ez is nagyon hasznos: eredményként könyveli el Magyarországon 1996 után kivágott szőlők újratelepítési lehetőségét, magyarul, azt a kvótát, amit az elmúlt nyolc évben elveszítettünk, még európai uniós szabályozás szerint is az újratelepítésben nem korlátozza. Elgondolkodtató, hogy erre az újratelepítésre mennyire lehetne felhasználni azokat a mostani technológiákat, amelyek az öko-tájgazdálkodás irányába mozdítják el, annak érdekében, hogy ne csak a speciális ültetvény-fenntartási támogatások jelenhessenek meg. Ami most a kormányzat szándéka szerint megjelenik, tehát bevették a területalapú támogatásba a szőlőt és a gyümölcsöst, ez egy örvendetes dolog, de sokkal szerencsésebb lenne az ültetvényen belül a szőlőnél a környezetgazdálkodásnak, a környezetvédelemnek, az ökogazdálkodásnak megfelelő ültetvényekre azt a támogatási forrást megszerezni az Európai Uniótól, ami 80 százalékos, amely - a 20 százalékos magyar erőhöz viszonyítva - sokkal magasabb hektáronkénti támogatási értéket tudna realizálni, mint a jelenlegi normatív támogatási rendszerben valaha is fog. Ebben - a borászati szakemberek véleménye szerint - a kezdeményezések, úgy tűnik, megvannak, és már olyan körzeteket a védőtávolsággal együtt megpróbálnak kialakítani, amely referencia jelleggel mutatná be ennek a területnek a művelését és a működtetését.

Tehát összességében a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény szabályozási iránya jó, céljai megfelelőek, azonban a részletszabályokban, amelyek nagyon fontosak lehetnek, és ebből utaltam három-négyre, ami egybehangzik Kékkői Zoltán véleményével is, szükséges a módosítás. Azt gondolom, ebben a Házban ilyen jellegű módosítások tekintetében nem politikai érzelmek vagy hovatartozás lesz a meghatározó, hanem a szakma és a magyar borászat érdeke, ami valamennyiünk szíve vágya, hogy egy olyan törvénnyel teljesedjen ki, amelyben a lehetőségeken túl a magyar bor európai megmérettetése és védelme valós, és nagyon kemény piaci verseny közepette legalább a hazai törvényi és gazdasági védelmet megkapja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)