Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy örömömre szolgál, hogy számtalan lakhatási kérdés került szóba ma a parlamentben, hiszen helyesen hangzott el a szülőföldön boldogulás ígérete is. Sajnos, az elmúlt 30 évben mindez csak ígéret maradt, pedig a Jobbik 2010-ben a parlamentbe kerülve ezt már a programja gerinceként kezelte; és azt látjuk, hogy számtalan jobbító, pozitív irányú javaslatot tettünk azóta, a kormányzat mégiscsak a saját véleménybuborékába záródva, kilökve, kihagyva onnan több teljes társadalmi csoportot, próbált valamit megvalósítani ezen a területen, de bizony nemhogy a jeles bizonyítványhoz kevés mindez, de az elégségeshez is.

Éppen az előbb beszélgettünk Varga Mihály pénzügyminiszter úrral a CSOK különböző hatásairól, de önmagában az a szám, ami 192 ezer megkötött CSOK-szerződés képében megjelenik, elenyésző töredéke a rászorulók számának.

Azt látjuk, hogy amikor a csúcson 800 ezer panellakásban lakó 2 millió honfitársunkért szólalok fel, akkor könnyű belátni, hogy azok a támogatott programok, amelyek adott esetben 10 vagy 15 perc alatt kifutnak, hiszen a keretösszegük csak ennyi polgártársunk számára elég, nem nyújtanak rendszerszintű megoldást. Márpedig azért egészen brutális a helyzet, ami a demográfiai viszonyok következményeit illeti, mintha most lepődne meg az ország azon, amit a szakma 15-20 éve mesélt, miszerint az egészségügyben nem lesz elegendő dolgozó.

Szörnyen reagál egyébként a kormány a mezőgazdaságban, de a gyárak tekintetében is a problémára, hiszen a mezőgazdaságban vietnámi, távol-keleti és számtalan egzotikus helyről érkező dolgozó helyettesíti a magyar munkáskezet. És azt is látjuk, hogy a multicégek mellett rendre olyan konténervárosok tűnnek fel, amihez kísértetiesen hasonló konténervárosokban magyar kitelepült dolgozók máshol építenek hasonló telepeket. Teljesen beteges, megfordult, eltorzult logika alapján történik mindez. És mi az eredménye, mondjuk, az idegen munkások megjelenések, a vendégmunkások idejöttének? Két dolog biztos: letörik az amúgy is alacsony bérszínvonalat, és segítenek  idézőjelben  rákényszeríteni még nehezebb munkakörülményeket az itt élő dolgozókra is.

Eközben a lakhatási káosz további költségeket teremt, faluhelyen a nem megfelelően korszerű energetikai rendszerek miatt, de a panellakásokra ugyanúgy igaz mindez. És azt látjuk, hogy mivel 2011-ben felfüggesztették az utolsó nagyszabású panelprogramot, a fővárosban még csak-csak mutatkozik annyi mobilitási esély, hogy valaki nagy szerencsével ki tud törni egy panellakásból, és talán a szerencsésebbek családi adakozással, segítséggel ki tudtak szabadulni egy használt lakóparki lakásba.

(18.40)

De azt látjuk, hogy miközben Budapesten 29 százalék a panellakások aránya, az egykori nehézipari központokban van, ahol 40 százalék. Egy ilyen egykori nehézipari központban, ahol adott esetben a gyár is bezárt, a lakosok színe-java, fiatalok, tehetségesek, elvándoroltak a fővárosba vagy külföldre, annak az esélye, hogy valaki ki tudjon törni ebből a közegből, és méltó lakhatásra tegyen szert, a nulla felé közelít. Mi ezen is segíteni szeretnénk. Azt látjuk ugyanis, hogy lennének egyrészt európai uniós források, másrészt a költségvetésben meglévő piramisépítések egy részének a leállításával igenis átirányítható százmilliárdos nagyságrendű forrástömeg is lenne kimondottan arra, hogy honfitársaink panellakásainak felújításához hozzájáruljon.

Én biztos vagyok abban, hogy ha azt mondjuk egy panelben lakó fiatalnak, hogy korszerűsítünk, felújítunk, ugyanannyi marad az energiaszámlád, mint eddig, viszont a megspórolt energia ára tudja finanszírozni azokat a beruházásokat, amelyek alapján kicserélhető a nyílászáró, felújítható az egész épület energetikai rendszere, adott esetben kiépíthető egy tetőterasz, egy pihenőhely, a gyermekek számára beszerelhető egy mini játszótér, akkor azt mondom, hogy előre tudtunk lépni életminőség tekintetében is, mert nagyon sok európai országban elfelejtik, hogy a lakhatás megfelelő klímája nem merül ki abban, hogy lakásokat újítunk fel. Olyan közösségi terekre, olyan szolgáltatóközpontokra, olyan bölcsődékre, óvodákra és rugalmas munkaerőpiaci lehetőségekre van szükség, amelyek támogatni tudják a gyermekvállalást minden egyes olyan esetben, ahol ezek a gyermekvállalási tervek megvannak, viszont valamilyen objektív hiányosság miatt eddig nem tudtak realizálódni.

A szülőföldön boldogulás érdekében tehát azt kell segítenünk, hogy minden vágyott gyermek világra jöhessen. Ennek viszont az alacsony bérek felfelé tolása mellett a másik alapfeltétele az, hogy a lakhatási káoszt, kataklizmát meg kell szüntetni bérlakásépítésekkel, panelprogrammal és az üresen álló ingatlanállomány egy részének felújításával, bérlakásként hasznosításával. Lenne lehetőség, lenne költségvetési forrás, mi hozzuk az akaratot is hozzá, éppen ezért nagyon remélem, hogy rövidesen fordulat következik be ezen a területen. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a DK soraiból.)