Felszólalás adatai

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző felszólalásokból jól láthattuk azt a folyamatot, ami ezt a törvényjavaslatot megelőzte. Jól érzékelhettük azt, hogy amiben négy párt között kevésszer van egyezség, az itt megvalósulni látszott, bár sajnos nem teljes módon. Megvalósulni látszott az, hogy a parlament az ellenőrző szerepét gyakorolva, több kérdésben a kormány ellenében foglalt egységesen állást.

(11.30)

Úgy hiszem, ezek jó jelek lehetnek. Sajnos, a végkifejlet nem lett olyan, mint amilyent az európai integrációs bizottság ülésén gondoltunk, amikor a két előterjesztést illetően a kormányt és Szájer Józsefet még együtt hallgattuk meg, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Salamon és Szájer képviselő uraknak van egy beadott javaslata e tárgykörben, egy kicsit korábban is született, mint a kormány javaslata. Ha csak ennyi szerepe volt, hogy megerősítette ennek a törvényjavaslatnak a parlament elé kerülését, akkor már volt értelme ennek a javaslatnak. Én azonban jobban bízom abban, hogy a vezérszónok által elmondott javaslatok bekerülnek majd a törvénybe is, erre van némi esély, hiszen a kétharmadosság erre kötelezi a kormánypártokat, és megszülethet az az egyezség, amit fontosnak gondolok.

Nem minden vezérszónoknál hallottam kiemelni, de a legfontosabbnak azt gondolom, hogy ez a törvény a mindenkori parlament és a mindenkori kormány viszonyát rendezi. Tehát amikor valaki felkapja a fejét azzal kapcsolatban, amikor azt mondjuk, hogy márpedig a kormányt ellenőrizni kell, az nemcsak a mostani kormánynak szól, hanem az összes többinek szeretnénk ellenőrizni a munkáját, szeretnénk odafigyelni rá.

Azért fontos ez a kérdés, mert hiszen nagyon sok minden tőlünk több ezer kilométerre derül ki, a tájékoztatás nem megfelelő. Ezt láthattuk abból az egy évből is, ami gyakorlatilag a népszavazás után eltelt. A népszavazást megelőzően olyan felvilágosító kampányt kellett volna csinálni, amellyel az emberek képbe kerülnek. Mi történik most? Nekiindulunk az európai parlamenti választásoknak, és a leggyakoribb kérdések olyan jellegűek, amelyek az emberek tájékozatlanságát árulják el. Ez nem az ő hibájuk, a kormányzat felelőssége volt a tájékoztatás megadása az elmúlt egy évben és most már lassan két évben. Sajnos, ez sok kérdésben nem történt meg, így az emberek bizonytalanságban élve, bizonytalanul mennek az Unió felé. Kérdéses, hogy ezt a bizonytalanságot sikerül-e megszüntetnünk vagy csökkentenünk, és így mind nagyobb részvételre bírni az embereket, hogy június 13-án elmenjenek szavazni; az már mindegy, hogy ki mellett - nyilván nem mindegy -, de ebből a szempontból ez nem érdekes.

Tehát érdekeltté kell tennünk az embereket abban, hogy odafigyeljenek mindarra, ami a magyar parlamentben történik, odafigyeljenek arra, ami a magyar parlament szerepének az erősítését jelentheti az európai uniós tagság esetén. Ezért különösen fontosnak gondolom, hogy lehetőleg minél nagyobb szinten megtörténjen ez az ellenőrzés, bár ez nyilván kényelmetlenségeket is jelent. Amikor a szakértőkkel egyeztettünk, volt egy olyan javaslat, amely azt mondta, hogy lehetőleg kapjon meg minden tájékoztatást a parlament. Ekkor az a megoldás született, hogy ez egy kicsit sok lenne, hiszen gyakorlatilag információdömping érné a képviselőket, nem tudnának mit kezdeni vele.

Számomra ez a javaslat egy kicsit megfoghatatlan, bár a miniszter úr itt említést tett arról, miért nem szerepelnek benne időpontok. Ezt, ha nehezen is, el tudom fogadni. Amikor a kormány az Országgyűlés részére a kézhezvételt követően haladéktalanul megküld minden uniós jogszabálytervezetet, vajon mit jelent a “haladéktalanul megküldö. Mennyi időt jelent? Nyolc napot vagy hány napot jelent? Ezekre találhatunk némi utalást, ugyanis az internetes hozzáférésben leolvasott törvényjavaslatban benne maradtak azok a megjegyzések, amelyek mutatják az előző változatot is. Bizony, nagyon sok helyen még március 22-i dátummal szerepel, hogy nyolc napon belül, tizenöt napon belül kellene ezt megadni.

Tehát a “haladéktalanul megküldö vajon mire vonatkozik? Milyen kötelezettségeket jelent a kormány számára? Ha már az Országgyűlésnek küldi, akkor az Országgyűlés egyes képviselőinek milyen jogai vannak? Milyen joga lesz annak a képviselőnek, aki mindenkori ellenzékként ül majd a parlament padsoraiban, és valamilyen dokumentumra szüksége lesz? Megkapja-e ezzel kapcsolatban azokat a jogosítványokat, amelyek egészében érinthetik ezeket a tervezeteket?

Ezért úgy gondolom, a 2. §-ban érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy mi lesz a végső megoldás. Ez nyilván majd a szavazáson dől el, de a kormány ne csak az Országgyűlés kérésére, hanem az Országgyűlés bármely képviselője részére küldjön meg olyan anyagokat, amelyek az adott kérdés tárgyalásához szükségesek, vagy amelyeket a képviselő szükségesnek talál. Tehát az egyes képviselők jogait próbálná ez a javaslat jobban megjeleníteni.

Nyilvánvalóan egy ilyen törvényjavaslat során sok vita történik, én azonban fontosnak gondolom, amikor a kormány az európai uniós döntéshozatal során képviselendő álláspontját az Országgyűlés előzetes állásfoglalása alapján próbálja meghozni, ott minél erősebb, minél pontosabb legyen a megfogalmazás, ezért az “alapul vételévelö szót még megfontolásra javasolom. Itt erősebb jogosítványt adnék a parlamentnek, természetesen a tárgyalási lehetőségeket meghagyva.

Ami parlamenti képviselőként, az integrációs bizottság tagjaként az egyik legfontosabb kérdés számomra, a 7. §, azaz a második bizottság létrehozása. Úgy hiszem, az elmúlt évek, az elmúlt tíz év bebizonyította a magyar parlamentben azt, hogy az integrációs bizottságnak létjogosultsága van, meg tud tárgyalni olyan kérdéseket, amelyek az Európai Unióval összefüggően kerülnek a magyar parlament elé. Bár itt már több felszólalásom kapcsán szoktam hiányosságokat is említeni, hogy olyan törvények jönnek be, amelyek az európai uniós jogharmonizációra hivatkoznak, de nem kerülnek a bizottság elé, mégis azt gondolom, hogy az elkövetkezendő időben ennek még nagyobb szerepe lesz.

Ezért úgy hiszem, az a helyes megoldás, ha az európai integrációs állandó bizottság szerepét megerősítjük. Ha bármilyen tágabb körben szeretnénk megtárgyalni kérdéseket, akkor a tágabb körben az integrációs bizottságot bővítsük, és így hívjuk meg oda esetlegesen az albizottságok képviselőit, a frakcióvezetőket, tehát ez már döntés kérdése. A stratégiai kérdés az, hogy egy bizottság vagy két bizottság; megtiszteljük-e az integrációs bizottság tagjait, akik éveken keresztül vállalták ezt a munkát, hogy az ő bizottságukon keresztül tárgyalunk, vagy amikor következik az Európai Tanács ülése, előtte az integrációs bizottságot kihagyva tárgyal meg a parlament egy kérdést; tájékoztatja-e a miniszterelnök a parlamentet.

Úgy hiszem, az a helyes megoldás, ha komolyan vesszük a parlamentet, és azt mondjuk, azért hozta létre az integrációs bizottságot, mert az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseket ott akarja megtárgyalni. Ezért fontos, hogy legyen ez az egy bizottság, esetlegesen adott kérdésben ennek a bizottságnak az összetételét bővítsük.

Amikor az Európai Tanács ülése lezajlik, úgy hiszem, minden képviselőnek joga van ahhoz, hogy tájékozódjon, és közvetlenül a miniszterelnöktől tájékozódjon, ezért legrosszabb esetben félévente egyszer a miniszterelnök beszámolhat az Országgyűlésnek, és ennek során nem helyettesíthető. Véleményem szerint ne legyen helyettesíthető. A miniszterelnök félévente egyszer tegye meg, hogy a parlament képviselői elé jön és beszámol. Még egyszer mondom, nem a mostani miniszterelnökről beszélek, a mindenkori miniszterelnökről beszélek.

Talán a legfontosabbat zárásképpen említeném: fenn kellene tartani azt a hagyományt, hogy mindig ellenőrizzük Magyarország helyzetét az Európai Unióban, amelyre az Európai Bizottság jó gyakorlatot mutatott, éves országjelentést tett mindig közzé. Érdemes lenne ezt a magyar, a nemzeti kereteken belül is megvalósítani, azaz a kormány évente tájékoztassa országjelentésben az európai integrációs helyzetről a magyar parlamentet, ezen keresztül a magyar embereket. Úgy hiszem, ekkor lehetőségünk nyílik arra, hogy az Európai Unióban, a parlament ülésein jól tájékozott nemzeti képviselőként foglalhassunk helyet hetente, kéthetente, háromhetente. A háromhetest jobb megoldásnak találtam, ezt minden parlamenti képviselő igazolni szokta, amikor a munka dandárját nézzük.

Hölgyeim és Uraim! Úgy hiszem, a Fidesz olyan javaslatokat ad be ehhez a törvényhez, amelyek méltányolhatók, és az elkövetkezendő években pontosan meghatározzák az Országgyűlés viszonyát a kormányhoz, így pedig az ellenőrző szerepet méltóan tudja a parlament gyakorolni, azon keresztül a választott képviselő is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(11.40)