Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. A Parlament falain belül ott van Bibó Istvánnak az az emléktáblája  szerintem szimbolikus módon konzervatív politikai közösségünk frakcióirodájától nem messze (Rétvári Bence: Melyik az?!) , ahol az áll, hogy itt állt Bibó István 1956-ban utolsó felelős kormánytisztviselőként, a törvényes magyar kormány képviselőjeként.

Politikusaink szerte az országban megemlékeztek és fejet hajtottak az ’56-os szabadságharcosok előtt, jómagam a sopronkőhidai rabtemetőben tettem meg ezt, amit néhány héttel korábban egyébként teljesen áldatlan viszonyokból a mi tagjaink és szimpatizánsaink tettek rendbe, hogy méltóképpen lehessen ezt az emlékezést megtenni.

Azt gondolom, hogy az elmúlt hétvégéről két olyan eseményt szeretnék itt a tisztelt Ház falai között is felemlegetni, ami szerintem nagyon jól mutatja azt a kontrasztot, amelyet október 23-án a fideszes egypárti túlhatalom képviselői és a szabad és polgári Magyarország képviselői megéltek. (Rétvári Bence: Gyurcsány Ferenc a szabad Magyarország képviselője!)

Az egyik egy kissé szürreális eset volt, ami engem arra emlékeztetett, amikor a kommunista egypártrendszerben, ha többen csoportosultak, mint hárman  akik nagyjából olyan korúak, mint én, talán még emlékeznek erre az időszakra , azokat igazoltatta a rendőr, esetenként be is vittek minket. Na most, a Szabadság téri szovjet emlékműnél Lukács László frakcióvezető úrral egy videófelvételt készítettünk néhány szimpatizánsunkkal, előtte ezt a rendőrökkel, a járőrrel közöltük. Ehhez képest, miután mi jeleztük azt, fennen hordva az ’56-osok lyukas zászlaját és a „Ruszkik, haza!” jelszót, és jelezzük itt is, a Parlament falai között is, hogy benyújtottuk azt a határozati javaslatot, amely szerint a Szabadság téren semmi keresnivalója nincs a szovjet-orosz megszállást szimbolizáló emlékműnek, ezek után hirtelen ott termett 12 rendőr, és mindenkit igazoltattak.

(13.40)

Na most, ennyire reszketni méltóztatnak, most komolyan? Tehát vidéken nincs közbiztonság, mert nincs elég rendőr, de amikor országgyűlési képviselők  előtte leegyeztetve a rendőrjárőrrel  teszik a dolgukat, akkor hirtelen igazoltatás forog fenn, elvtársak, ugye? Szóval, szégyen és gyalázat, hogy 2022-ben, október 23-án ilyet kell megélnünk.

Hogy mekkora kontraszt volt abban a több tízezres tömegben  hogy ez pontosan mennyi volt, én Rákay Philip fideszes számlálóbiztosra bíznám annak az eldöntését, hogy ez most 50 ezer volt, 80 ezer vagy több. Ebben a tömegben bizony én ugyanazokat az arcokat láttam, akik annak idején ’56-ot kezdték: az ELTE és a Műegyetem diákjait ugyanis, mégpedig azért, mert ők belátják, amit mi is vallunk, hogy a XXI. században, a tudás és az információ évszázadában tanár nélkül nincs jövő, tudás nélkül pedig a magyar polgároknak nem jut a XXI. századi jólétből és szabadságból.

Ezért is támogatjuk azt felelős konzervatív erőként és hívunk össze oktatási kerekasztalt, elfogadva a tüntető diákszervezetek öt pontját, hogy végre közösen vitassuk meg, ahogy azt egy kiegyensúlyozott polgári demokráciában egyébként tennünk kéne, hogy mik azok a rendkívül sürgető lépések, amelyek kapcsán nincs mire várnunk.

Tisztelt Fideszes Képviselőtársaim! Álságos és cinikus az az érvelés, amelyben a pedagógusok azonnali 50 százalékos béremelését önök az európai uniós forrásokhoz kötik. Nem! Mi klebelsbergi fordulatot kívánunk az oktatásban, és a nemzeti összterméknek nem 6, hanem 8 százalékát kell költeni egy válságos időszakban az oktatásra. Mindenre futná; és nem a diplomás-minimálbér 85 százalékáig kívánunk elérni három év alatt, ahogy azt Gulyás miniszter úr javasolta, hozzákötve az egészet az EU-forrásokhoz, hanem a diplomás-minimálbért kellene a mi véleményünk szerint természetesen a pedagóguskollégáknak odaadni, mert tanár nélkül nincs szebb jövő. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd padsoraiból.)