Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés az igazságszolgáltatás reformja kapcsán az elmúlt években több feladatot is megszabott a kormánynak. A feladatok egyike az volt, hogy a kormány vizsgálja meg a polgári jogi jogviták bíróságon kívüli rendezésének további lehetőségét, különös tekintettel a szerződési kikötésen alapuló permegelőző egyeztetések fórumainak kialakítására, és a vizsgálat eredményének megfelelően dolgozza ki az erre vonatkozó jogi szabályozást.

A jogviták bíróságon kívüli rendezésének szabályozása elsősorban azért került előtérbe, mert az az érdekelt felek ügyére, ha erre irányuló szándékuk megmutatkozik, sokkal gyorsabb és olcsóbb megoldással szolgálhat. Az intézmény másik oldalról egyben a túlterhelt bíróságok tehermentesítését is jelentheti, és hosszabb távon hozzájárulhat egy új típusú konfliktuskezelő kultúra hazai megszilárdításához. Jogrendszerünkben az ilyen jellegű spontán tevékenységen kívül a kifejezetten mediációs típusú eljárás, a közvetítés önálló törvényi szabályozására először az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvény megalkotásával került sor. Ez a törvény, illetve a végrehajtására szolgáló rendelet szabályozza az egészségügyi szolgáltató és a beteg között az egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben keletkezett jogvita peren kívüli egyezséggel történő rendezését, azaz mediációját. Az igazságügyi tárca az ismertetett célok és elvárások alapján kezdte meg a kodifikációs tevékenységet e tárgykörben, az eredményeként született törvényjavaslatot már az előző Országgyűlés bizottságai is tárgyalták.

A kormány minden eszközzel elő kívánja segíteni azt, hogy az igazságszolgáltatás megfelelően működjön. Ehhez azonban nemcsak annak követelménye tartozik hozzá, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok megfelelően végezzék munkájukat, de az is, hogy minél több lehetőség álljon azok rendelkezésére, akik perindítás nélkül szeretnék jogvitáikat megnyugtatótan megoldani. Ehhez járulhat hozzá a közvetítés intézménye, hasonlóan a világ számos országában működő, komoly szakmai múlttal rendelkező közvetítői hálózatokhoz.

A tárca kiterjedt háttérmunkát követően, a nemzetközi tapasztalatokat, valamint a hazánkban az ügyek szűk körében már működő békéltető közvetítő testületek munkáját és annak hatékonyságát is tanulmányozva készítette el a közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslatot. Őszintén reméljük, hogy a javaslat szerinti közvetítői tevékenység a bírósági eljárást elkerülendő valóban elősegítheti a vitában érintett felek közötti megállapodás létrejöttét, a vitában nem érintett pártatlan harmadik személy, a közvetítő bevonásával.

A közvetítői eljárás bevezetésénél így tehát elsődleges szempontként annak perelhárító jellegét emelném ki. A javaslat permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárásra vonatkozó alapvető rendelkezéseivel elősegíthető a természetes személyek, szervezetek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerülő valamennyi polgárijog-vita rendezése, néhány kivétellel, hiszen nem lehet helye közvetítésnek olyan ügyekben, amelyekben a felek rendelkezési jogát egyébként törvény korlátozza. Nem terjed ki a szabályozás továbbá azokra az ügyekre sem, amelyekben külön törvény más közvetítői vagy békéltetői eljárás lefolytatását írja elő, illetve a választottbírósági eljárás során lefolytatandó közvetítésre sem.

A közvetítés tehát olyan eljárás, amelynek célja a felek kölcsönös megegyezése alapján a vita rendezésének megoldását tartalmazó megállapodás létrehozása. Nagyon fontos kiemelni azt, hogy a közvetítéssel létrejött megállapodás eltérő jogokat és kötelezettségeket is megállapíthat azoktól, amelyek a feleket egy bírósági eljárás során egyébként megilletnék, illetve kötnék. Ez a közvetítés lényegéből következik, hiszen az nem jogszolgáltatás, a jogvita elbírálása vagy az igény jogosságának megítélése, hanem csak és kizárólag a felek érdekeinek feltárása és ezek lehetőség szerinti összeegyeztetése.

A csupán néhány alapelvet rögzítő eljárási szabályok mellett a javaslat szervezeti rendelkezéseket is tartalmaz annak érdekében, hogy a jogkeresők lehetőség szerint egységes alapon szervezett közvetítői hálózattal és ennek eredményeképpen egy egységes szakmai minőséget mutató szolgáltatói réteggel találkozhassanak. Ennek érdekében rögzíti többek között a törvény a közvetítői névjegyzék vezetésének szabályait, azt, hogy milyen feltételek mellett kérhető abba a bejegyzés. A törvényben foglalt feltételeknek megfelelő természetes személyek és jogi személyek bejegyzése mellett egyébként a törvény biztosítja annak a lehetőségét is, hogy a közjegyzők és az ügyvédek is folytassanak közvetítői tevékenységet.

Tisztelt Országgyűlés! A közvetítői eljárásra vonatkozóan legnagyobbrészt diszpozitív szabályokat tartalmaz a javaslat, úgynevezett eljárási szabályokat értelemszerűen nem találunk a javaslatban, hiszen a cél az, hogy a közvetítői eljárás a felek és a közvetítő által közösen kialakított szabályok szerint kerüljön lefolytatásra. A javaslatban található néhány rendelkezés leginkább a közvetítés kezdeményezésére, az annak során megegyezéssel rendezendő kérdésekre vonatkozik. Az utóbbit illetően csak jelzem, olyan alapelvekről van szó, mint a közvetítő titoktartási kötelezettsége, vagy az, hogy a közvetítő tájékoztathatja a feleket az ügyhöz kapcsolódó joganyagról, szakmai tényekről, ismeretekről, de a feleknek pártatlan pozícióját veszélyeztető jogi tanácsot nem adhat. A távolságtartás, de egyben a közvetítő által megteremtett bizalomteli légkör szükséges ugyanis elsősorban ahhoz, hogy a felek őszintén feltárják valódi érdekeiket, szükségleteiket, felszínre kerülhessenek az igazán fontos, addig gyakran elhallgatott vagy eltorzított információk, tehát hogy a felek kezdő pozíciójukból kimozdulva fokozatosan egy integratív, érdek alapú tárgyalási formára váltsanak.

A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy igen sok olyan ügy került és kerül ma is bíróság elé, amelyek azért jutnak el a perlés stádiumába, mert a felek között már annyira elmérgesedett a viszony, hogy higgadtan, megfontoltan és érzelemmentesen nem tudják a közöttük fennálló vitás kérdést rendezni. A felek közötti meg nem értés, a másik véleményének semmibevétele ugyanakkor nagyon sok esetben teremthet még olyan helyzetet is, amelyben a vita tárgya is egyszerűen értelmetlenné válik.

(9.40)

Egy közvetítői megbeszélés egyik legfontosabb mozgatórugója, hogy mindkét fél előadhatja akár a másik fél távollétében is a konfliktus általa lényegesnek tartott elemeit. Ehhez képest a közvetítő feladata annak elősegítése, hogy a felek egymással újra kommunikálni tudjanak, a fennálló érdekellentét ne a helyzet további kiélezéséhez, hanem lehetőség szerint a megoldás kidolgozásához, a vita megállapodással történő rendezéséhez vezessen, azaz a feleket szükség esetén megbékítve, az érdemben történő vitára rávegye.

A közvetítői eljárásnak nem az a lényege, hogy az anyagi jogokat mérlegre tegye és elbírálja, így fogalmilag kizárt a közvetítői eljárásban létrejött megállapodáshoz hatósági kényszert kapcsolni. A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás így nem érinti a feleknek azt a jogát sem, hogy a vitás ügyben utóbb bírósághoz forduljanak, a későbbi bírósági eljárásban ugyanakkor több szempontból sem lényegtelen, hogy az ügyben korábban közvetítettek-e. Ma még ugyan nem jutottunk el oda, hogy egy perlés előfeltétele a közvetítés, de hosszabb távon akár ez is megtörténhet, és ezt sem szabad teljes mértékben elvetni.

A javaslat egyelőre azt az alapvetést próbálja megvalósítani, hogy a közvetítés ne zárja ki a bírósági jogérvényesítést, ám egyben legyen súlya a közvetítés során kötött egyezségnek, ne legyen érdemes azt utóbb felrúgni. Az említettek szellemében ezért a felek megállapodásától függ, hogy a közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági eljárásban a közvetítői eljárásban elhangzottakat hogyan használják fel. Ha köztük erre vonatkozóan nincs megállapodás, nem hivatkozhatnak a közvetítés során kifejtett álláspontra vagy elismerő joglemondó nyilatkozatra sem. A bíróság előtt a felek ugyanis nem a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás bírósági felülvizsgálatát kérik, hanem a vitás ügy rendezésének egy másik útját választják, így irreleváns a perben annak bizonyítása, hogy a közvetítés során a felek a megállapodás létrehozása érdekében, amelynek tartalma a felek döntése alapján lényegesen eltérhet a bírósági eljárásban megállapítandó tényállás alapján meghozandó döntéstől, milyen ígéreteket tettek egymásnak. Annak ténye ugyanakkor, hogy a később pert indító felperes pernyertességétől függetlenül marasztalandó a perköltségben, alapos megfontolásra késztetheti a korábban egyezséget kötő felet arra nézve, hogy igénybe vegyen-e még egy utat az ügyben.

Összességében elmondható: az e törvényjavaslatban megalkotásra kerülő szabályozás reményeink szerint elő fogja segíteni, hogy a jövőben az állampolgárok ügyeik minél nagyobb részében a bírósági eljárás igénybevétele helyett a közvetítői permegelőző fórumon rendezzék vitájukat, és így minél gyorsabban és hatékonyabban érvényesíthessék jogaikat, egyidejűleg csökkentve a bírósági eljárások számát is. Ezzel olyan terhet vehetünk le az igazságszolgáltató hatóságokról, amely ma lényegében indokolatlanul nehezedik a rendszerre, és azt hiszem, ez a tehermentesítés sokszorosan kamatoztatható mindannyiunk számára azokban az esetekben, amikor valóban kénytelenek vagyunk bírósághoz fordulni.

A kormány a törvény hatálybalépését követő két év elteltével egy hatásvizsgálat alapján fogja áttekinteni azt, hogy ez a tehermentesítés mennyiben valósult meg, illetve milyen irányba kell esetlegesen továbbfejlesztenünk a jogviták megoldására alternatív megoldást nyújtó intézményrendszert ahhoz, hogy kellő mértékben megvalósuljon.

Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot a konstruktív vitát követően támogatni szíveskedjen. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)