Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.04.28.01:02:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

255. ülésnap (2017.11.06.), 262. felszólalás
Felszólaló Bányai Gábor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:13


Felszólalások:  Előző  262  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A patkóban bár most kevesen vagyunk, biztosan mindenki találkozott, találkozik és a napokban is találkozhat devizahitel-károsultakkal. Ez valószínűleg még sokáig így lesz, hisz a megoldások egy része, mert elhangzott egy-két javaslat is, kivitelezhetetlen. Emiatt óvatos lennék kedves Demeter Márta helyében is, ha ilyen ígérettel áll majd az LMP a választók elé, hogy felvállalja a kormányzat az 1800 milliárd forintnyi hiteltartozások kifizetését.

Jelzem, Hadházy Ákos nem olyan régen, szeptember végén ígérte meg, hogy 6000 milliárd forintra emelik a kutatásokra szánt forrásokat. Ez körülbelül ötször annyi, mint amennyit elköltöttünk eddig. Ez már évi 6000 milliárd, 5000 milliárd a különbség a jelenlegi forrásokhoz képest, tehát 5000 milliárd forint pluszforrást igényel, plusz az 1800 milliárd bármekkora éves bontásban is. Azért ne álljunk a Medgyessy-Gyurcsány-páros mellé! Önök ne álljanak mellé, ha esetleg kormányra kerülnek, mert ők már sikeresen bedöntötték az ország költségvetését és az ország gazdaságát. Ez óvatosságra inti önöket is a tekintetben, hogy ilyen ígéretekkel nem szabadna a választók elé állni.

Viszont tény és való ‑ ahogy azt elmondták önök, ellenzéki képviselők, illetve mi, kormánypárti képviselők is ‑, hogy tényleg felért egy világháborús katasztrófával a családjaink pénzügyi helyzetére nézve a devizakölcsönök ügye.

(19.20)

Hiszen 2003 április tájékától tilos volt támogatott forinthitelből lakásépítést támogatni, illetőleg a lakásvásárlás. Én magam még az utolsó pillanatban szerencsés voltam és fel tudtam venni, a banki tanácsadóm szerencsés emberré tett azzal, hogy lebeszélt a devizaalapú hitelről, hogy ostobaság lenne a részemről egy másik állam, illetve az Unió pénzéből hitelt felvenni, az ő pénzét használni, mikor van magyar forint és van még támogatott hitel. Igaz, hogy senki nem beszélt ma a forintban eladósodottakról, mert egyébként számukra is, ami 30 ezer forintos hitel, az most 69 ezer forint havonta plusz még a mindenfajta járulékos költségek, tehát ott is megduplázódott a törlesztőrészlet, csak valószínűleg kicsit csöndesebbek, mert nem érint annyi embert. Ne felejtsük el, hogy 250 ezer magyar ember, család vett fel, mondjuk, olyan devizaalapú hitelt, ami lakásépítésre, -vásárlásra szólt.

A többiek viszont, döbbenetes, és éppen ezért tragikus az ügy, autóra, felesleges eszközökre, plazmatévére, van, aki tengeri útra meg ilyenekre vették fel ezeket az irgalmatlan drága hiteleket. Én őket nagyon sajnálom. Ugyanúgy jártak, mint az amerikai kontinensen az Amerikai Egyesült Államok polgárai, akik szintén hasonló célokra vettek fel ingatlanalapú, jelzálogalapú hiteleket. A csőd őket is elvitte.

Itt a kérdés, nem visszamutogatva, de tény: a magyar államnak 2010. június 6-án, 7-én ‑ a dátumokat elmondták az előttem felszólaló ellenzéki képviselők, amikor is emlegették, hogy Kósa Lajos és Szijjártó Péter mit mondott a közvélemény előtt ‑, ne felejtsék el, hogy abban az időben egy kanyi vasa nem volt az új magyar kormánynak, hogy fizessen bármit.

Ne felejtsék el, hogy 2010-2015 között a magyar kormánynak, az első és a második Orbán-kormánynak évi 3000 milliárd forintot meghaladó adósságtörlesztés volt az osztályrésze. Azért az óriási pénz, amit ki kellett köhögni, ki kellett fizetni. Ezt ne felejtsék el, mert úgy beszélünk a devizacsapdába került honfitársaink ügyéről, hogy közben a kormány és a magyar állam költségvetése, a magyar állam egésze fantasztikus méreteket öltő tartalékokkal rendelkezett, amikor minden aranyból volt, kolbász volt a kerítés alapanyaga, és elfelejtik azt, hogy a csődből kormányoztuk ki közösen az országot.

Éppen ezért azt a méltányosságot kérem mindenkitől, hogy azért ez nem egy olyan egyszerű történet volt, hogy a 6000 milliárdot meghaladó, a tőkerészét tekintve 6000 milliárdot meghaladó devizahitel-rendezést csak úgymond rálőcsölni a mostani kormányzatra, hogy oldja meg ezt a súlyos problémát. Ennek a megoldására a források eddig nem voltunk előttünk, és itt van szerencséje az LMP-s ígérethalmaznak, hogy most már abban lehet gondolkodni, hogy tegyük fel, ha az ország növekedési pályája nem szakad meg a következő esztendőben valami katasztrofális választási eredmény miatt, és meg lehet tenni azt, hogy esetleg gondolkodhat a következő kormány valamiféle segítségről, én magam is szívesen lennék a támogatója egy ilyen lehetőségnek. De ne felejtsük el azért, hogy a törlesztési morált, illetve az adómorált is rendkívüli módon sérteni fogja egy ilyen döntés, de próbáljuk meg. Ha volna rá pénz, én magam is megszavaznám ezt, tisztelt képviselőtársaim.

A másik, ami fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a 2008-as dátum kapcsán, talán október 8-án történt, amikor az OTP bezuhant, az OTP részvényei gyakorlatilag 22 százalékra, ha jól emlékszem, ennyire zuhantak be. Három nappal később a svájci frankos hitelünket, amit felvettünk annak idején fejlesztésre ‑ 145 forint értékben vettük fel ‑, már csak 185-ért tudtuk törleszteni, beváltani, forintosítani, mert szerencsére nekünk devizaalapú volt, a bank devizát adott a mi önkormányzatunk számára. Óriásit lehetett vele egyébként kaszálni, ha úgy vesszük, de ennek ára volt a végén, tehát ez első pillanatra látszólagosan jó volt.

De lehet, hogy akkor éppen az a döntés, ami az ország költségvetését bedöntötte gyakorlatilag, és jött a 25 milliárd dolláros uniós, világbanki és IMF-es segítség, ne felejtsük el, ez a mai napig pusztítja mindannyiunk életét és lehetőségeit. De hogy ne vegyem el a szót az államtitkár uraktól, hogy szólhassanak, Cseresnyés államtitkár úr szeretne még a vitában szólni, és kérték, hogy adjak neki időt, amikor a bíróság vagy a Kúria úgy döntött, hogy az adós a felelős, és gyakorlatilag az ő problémája az árfolyamveszteség és az árfolyamkockázat, ennél a döntésnél sok minden elúszott. Én amikor ezt meghallottam, ezt katasztrófaként éltem meg, a mai napig is, mert a Kúria, amit talán Staudt Gábor képviselő úr mondott, hogy mi befolyásoljuk a bíróságot. Bár tudtuk volna befolyásolni! Nem ezt a döntést akartuk mi sem, tisztelt képviselőtársaim.

Zárszóként: sokan azt mondják, hogy ez nem jó, tisztelt Vágó Sebestyén képviselő úr, amikor segítséget nyújtunk ahhoz, hogy magyar családok, leendő családok vállaljanak gyermekeket, hogy a mi közös jövőnket megalapozzák. Erre azt mondani, hogy nem jó ‑ korábban nem volt ilyen! (Vágó Sebestyén közbeszól.) Először is, nem volt ilyen. Kettő: azt ne várjuk el most már, pláne a devizakölcsönök után, hogy nullaszázalékos önrésszel, gyakorlatilag pénz nélkül kezdjünk hozzá bármihez. Vannak barátaim, kisemberek, nagyemberek, a mai napig fizetik a mi autónkat, a Suzuki Swiftjüket, tíz év után is, mert nem bírták még kifizetni most sem. Kétszer-háromszor fizették ki a kocsi árát, mert ilyen kölcsönt vettek fel a bankjuktól. Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  262  Következő    Ülésnap adatai