Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Igazán örülök annak, hogy egy olyan vita végére kerül lassan pont, amelyben nagy valószínűséggel megjósolhatjuk, hogy talán a kormánypártok és az ellenzéki pártok egyaránt egyformán tudnak majd szavazni annak idején itt a Házban. Ennek azért is örülök, mert itt kétharmados törvényről van szó, és nyilván ez egyben a törvényjavaslat sorsát is érinti.

Azt kicsit sajnálom, hogy ezt a vitát igazából megspórolhattuk volna talán magunknak kölcsönösen, ha abban a korábbi törvényjavaslatban, amelyben egyébként tartalmilag ez az indítvány szerepelt, és amely az ítélőtáblák felállításával összefüggő módosításokat tartalmazta a bírósági szervezeti törvényben, illetve az ügyészségi törvényben, az ellenzék el tudta volna fogadni. Időközben történtek dolgok körülöttünk, például elkészült az Európai Unió országjelentése, amelyet október 9-én kézhez vehettünk. Az országjelentés már igazából szinte tényként kezeli e kezdeményezés elfogadását; remélem, esetleg ez is motiválta az ellenzéket abban, hogy részben módosítson az álláspontján. Örülök annak, hogy ez megtörtént. Úgy gondolom, hogy kompromisszum jött létre, amely azt jelenti, hogy mindkét fél engedett abból az álláspontjából, amelyet eredetileg képviselt. Azok a módosító javaslatok, amelyekről itt a legutóbbi körben Avarkeszi és Répássy képviselő urak szót ejtettek, ezt a kompromisszumot jelzik, azaz elhárult az akadálya annak, hogy úgy szavazzon a Ház, hogy mind a négy frakció támogatása vélelmezhető a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Ez valóban azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság törvényben rögzített jogához hasonlóan ezt követően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is önállóan terjesztheti elő majd a költségvetési javaslatát, igényét, ami természetesen nem érinti az Országgyűlés egyik legalapvetőbb jogát, hogy a magyar állam, az ország költségvetését megállapítsa, meghatározza, és esetleg módosító javaslatokkal bármilyen tekintetben is érintse. Ez a jövőben nyilván új gyakorlatot kíván majd meg, erre vonatkozóan fel kell készülnie mind az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, mind pedig a Pénzügyminisztériumnak, a kormánynak és az Országgyűlésnek, hogy más technikával fogadja be a költségvetésre vonatkozó elképzelését, mondjuk, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak.

Ez természetesen minden bizonnyal változtatási kötelezettséget jelent majd a szemléletmódban az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál is, hiszen az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak megnő a felelőssége azzal, hogy a saját elképzelését közvetlenül a képviselők elé tárhatják; ebből az is következik, hogy egyfajta szűrő megszűnik ezzel a javaslattal kapcsolatban. Nyilván ebből az is következik, hogy nagyon alaposan végig kell gondolnia az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, kellő felelősséggel, hogy az ország anyagi teherbíró képességét figyelembe véve, adott évben milyen tartalmú költségvetést célszerű benyújtania. De azt az előnyt is jelenti, hogy ebből a költségvetési elképzelésből az Országgyűlés számára világosabb kép keletkezik arra vonatkozóan, hogy az OIT milyen fejlesztési, technikai, bér- és egyéb fejlesztési elképzeléseket, milyen prioritásokat tart fontosnak a következő év büdzséjének megállapítása kapcsán.

Az elején azt említettem, hogy kár, hogy ez a vita idáig húzódott, hiszen egy korábbi javaslat kapcsán elfogadhattunk volna egy hasonló tartalmú változatot; azt gondolom, nem érdemes a múlton különösebben sajnálkoznunk. Én őszintén örülök annak, hogy egyetértés mutatkozik, és immár többedik törvényjavaslatot terjeszthettük úgy a Ház elé, hogy végeredményben az ellenzéki és a kormánypárti frakciók támogatottságát élvezheti a törvényjavaslat; remélem, nem kiabáltam el a dolgot, nyilván majd a szavazáskor kiderül, de én természetesen nem vonom kétségbe az ellenzék ígéretét. És még egyszer köszönöm a konstruktív hozzáállást, és bízom benne, hogy mielőbb hatályossá válhat a törvény.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)