Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat vonatkozásában a vezérszónoklatomban előadottakat nem szeretném megismételni, viszont tény, hogy a törvényalkotás folyamatában azt reméltem, hogy a módosító javaslatokkal mindazokat a felvetéseket, amelyekről úgy gondolom, hogy nem jogállamiak, illetőleg nem azt a célt szolgálják, ami a preambulumban található, talán korrigálják.Valahogy úgy éreztem Orbán Balázs államtitkár úron, amikor a vezérszónoklatomat mondtam, és azt a pár teljes mértékben jogi kérdést felvetettem, tehát nem politizáltam, hanem jogászi mivoltomban próbáltam hozzátenni az én tudásomat, akkor azt érzékeltem a tekintetén, hogy talán valóban javítható ez a javaslat, legalábbis azokban a kérdésekben, amelyek, hogy úgy mondtam, szerintem nem jól sikerültek.

Kiemelném a 2006. évi LIII. törvény 11/C. §-ának (5) új bekezdését, amely arról szól, hogy ha egy nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás során azt látják, hogy a beruházás telkére egy szomszédos telekről átnyúlik építmény, akkor  arról szól az a jogszabályi javaslat  fel kell szólítani az építmény tulajdonosát vagy a földterület tulajdonosát a bontásra.

Erre vázoltam föl államtitkár úrnak, hogy azért tessék már végiggondolni, hogy lehet, hogy ott 30-40-50-80-100 éve áll az az építmény, lehet, hogy már, nem tudom, hányadik tulajdonosa van azóta, aki akár jóhiszeműen, akár rosszhiszeműen túlépített, és akkor majd hirtelen egyszer csak kap egy levelet, hogy bontani, drágám.

(18.30)

Azt mindannyian tudjuk, hogy a bontás majdnem annyiba kerül, mint az építés, és nem mindenki van arra fölkészülve, hogy egy ilyen helyzet történjen. Sőt, arról senki nem tehet, hogy a szomszédos telken éppen egy nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás van. Tulajdonképpen ez nagyobb szerencseelem, mint elmenni a kaszinóba.

Azt javasoltam államtitkár úrnak, szerintem igencsak megalapozottan és indokoltan, és biztos vagyok benne, hogy egy ilyen típusú beruházásnál már csak a tervezés szakaszában megismert tények alapján is meg lehet határozni, hogy nem nagy veszteség, ha ehhez az átnyúló építményhez egy adott földterületet átcsatolnak a másik telekhez, majd ott az értékkülönbözetről eltárgyalgatnak egymással a felek, de egy biztos, hogy nem húzódik az építkezés.

Majd megérkezett a módosító javaslat, hogy úgy mondjam, mindent vártam, csak ezt nem, amit nagyon egyszerű huszárvágással megoldott valaki. Azt remélem, hogy nem Orbán Balázs államtitkár úr, remélem, hogy nem ő (Dr. Orbán Balázs: Nem tudok megfelelni.), nem ő vágta ezt a huszárvágást, ami óriási. Ugyanis abban az esetben, ha a felek nem tudnak megállapodni, a javaslat szerint pert kell indítani a tulajdonossal szemben, hogy ez a bontás megtörténjen. Akkor mondtam, hogy bocsi, azért ez mégiscsak egy procedúra, egy hosszú eljárás is lehet. Na, huszárvágással hogy oldotta meg a kormányzat? Az elsőfokú ítéletet végre lehet hajtani fellebbezésre tekintet nélkül.

Azért van ebben egypár apró probléma, államtitkár úr. Ez pedig tudja, mi? Hogy van egy polgári perrendtartásunk is, és az első fokon fellebbezésre tekintet nélkül való végrehajthatóságot illik belerakni a polgári perrendtartásba, merthogy az az általános szabály. Ugyan tudjuk, hogy van a lex specialis, de azért én úgy érzem, hogy ezt a jogalkotást most egy kicsit cizelláltabban kellett volna megcsinálni. Azt remélem, hogy sok ilyen helyzet nem lesz, viszont azt azért hadd mondjam el, hogy bár mindig a kormányzat kikéri magának, amikor mi arrogáns, öntörvényű jogalkotással vádoljuk, de ha valami, akkor ez a jogszabályjavaslat, ez aztán az arrogáns és öntörvényű. Méghozzá azért, mert olyanfajta életviszonyokba akar belenyúlni, amit az élet hozott létre akár hosszú évtizeden, évszázadon át, és most egyszer csak így a XXI. század második évtizedében valaki úgy gondolja, hogy én ezt akkor ilyen egyszerű tollvonással meg fogom oldani. Nem fog menni. Még az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését vagy végrehajthatóságát is hiába mondják ki, akkor sem fog menni. Egyébként, ami elképesztő  azért még egybe gondoljon bele! , hogy ez teljes mértékben ellentmond a ráépítés, túlépítés szabályainak. Ugyanis amíg nincs rosszhiszeműség, addig nincs bontási kötelezettség. Tehát a polgári törvénykönyvet is kellett volna egy kicsit átalakítgatni. Mindegy, én drukkolok önöknek, hogy ez jól működjön. Tartok tőle, hogy ha ilyen szituációk adódnak, akkor egy év múlva itt megint egy törvénymódosító javaslat lesz, csak ebben a kérdésben.

Egyébiránt azt gondolom, hogy bár bürokráciacsökkentésről szól a célja ennek a javaslatnak, én inkább bürokrácianövekedést érzek belőle. Például, amikor a 400 négyzetméteren felüli vendéglátó egységek kérdéséről beszélünk, olyan szinten elhúzza az engedélyeztetést nemcsak a 75 nappal, hanem azzal is, hogy nem tartozik bele ebbe a 75 napba mindenféle megkeresett hatóság meg különböző hozzájárulások, meg nem tudom, miknek az ideje, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen, ha egy vaskalaposabb ügyintézőcsapattal találkozik szembe egy vállalkozó, akkor bizony soha az életben nem fogja tudni azt a vendéglátó egységet megépíteni vagy létrehozni, vagy funkciót váltani. Azt gondolom, hogy ez olyanfajta erőteljes beavatkozás a vállalkozás szabadságába, amit semmiképpen nem tudnék támogatni.

Azt érzékelem ebből a javaslatból, bár ahogy elmondtam a vezérszónoklatban, van egypár jó elem benne, de nagyon olyan érzésem van, hogy a közigazgatás egy uralmi pozíciót kíván betölteni. Azt gondolom, hogy egy demokráciában ezt az uralmi pozíciót még látszatra sem szabad fenntartani. Tehát ha arról beszélünk, hogy élni és élni hagyni, mert hiszen azért a demokráciának ez egy alapvető elve, azzal együtt természetesen, hogy mindenki tartsa be a jogszabályokat, jogkövetően éljen, működjön, és tartsa tiszteletben mások jogait, de amikor a polgár azt érzi, hogy egy ilyen ernyőként rátelepedik a kormányzat, minden egyes életviszonyban iszonyú mennyiségű jogszabályt alkot, olyanokban is, ami teljesen felesleges, mert a mindennapi erkölcsi alapértékek és természeti törvények úgyis meghatározzák, kinek hogyan kell viselkedni, de egy ilyen ernyő alakul ki az emberek felett, egy ilyen közigazgatási uralmi ernyő, és az egyszerű ember már úgy érzi, hogy nem tud alóla kimenni, összenyomja. És tulajdonképpen igazából már azt mondja, hogy bele sem kezdek semmibe. Bele sem kezdek semmibe, mert ha nincs egy jó haveri kapcsolatom hatósági intézményekben, akkor úgysem fogja a kutya sem elintézni az én dolgomat; egyébként már a jogszabályok tengerében el sem igazodom. Tehát egy általános ismerettel, tájékozottsággal bíró magyar ember ma a legegyszerűbb eljárásokban sem tudna magától eligazodni abban, hogy neki milyen jogai és kötelezettségei vannak.

Úgyhogy nagy tisztelettel azt kérem, biztos, hogy nemmel fogunk erre a javaslatra a korábban is és most elmondott kifogások miatt válaszolni, de azt kérem államtitkár úrtól, nem tudom, mennyire van befolyása ezekben a kérdésekben a kormányzatra, de ha valóban az a célja, amit minden áldott nap itt az ülésteremben elmond, és egy polgárközpontú közigazgatásról beszél, akkor ne csak általánosságban, a részletekben is nyilatkozzanak meg. Nem érzem azt, hogy ez a túlzott törvényalkotás, ez a rendkívül bonyolult jogszabályi rendszer, amely már a közigazgatást jellemzi, nem hiszem, hogy a jogkövetést segíti, inkább a zűrzavart. És amikor egyszer csak a polgár azt mondja, hogy a szabályrendszerek erdejében már úgysem tudok eligazodni, úgyis eltévedek, higgye el, államtitkár úr, keres más megoldást. Az meg már általában a jogszerűtlenség talaján történik. Ne legyen nekünk célunk a társadalmat egy kényszerhelyzet okán a fekete, szürke utakon elindítani, és akár egyébként a közösségünk érdekét is sértő megoldások vagy engedélyek birtokába jutni.

Ezt szerettem volna erről a javaslatról elmondani, és még mindig bízom abban  ebben a konkrétan felvetett javaslatrészben , hogy hátha mégis meggondolja a kormányzat magát, és egy jogharmonizációs szempontból és az élet által diktált helyzetek szempontjából egy egészségesebb megoldást választ. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)