Felszólalás adatai

Kétségtelen tény, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr kodifikációs remekműnek minősítette ezt az egyházi törvényt, de ha ezzel a véleménnyel - tiszteletben tartva a véleménynyilvánítás szabadságát - nem ért egyet, akkor hadd idézzem John Uptont, a Baptista Világszövetség elnökét, aki a magyar egyházi törvényt példaértékűnek tartotta, mégpedig többek között azért - és most tessék figyelni -, mert abban a Belgiumban, Brüsszelben, ahol a parlament jegyzi be az egyházakat, nincs egyházként bejegyezve a Baptista Egyház - holott például az amerikai kongresszus több mint 50 százaléka baptistának vallja magát -, szemben Magyarországgal, ahol megkapta ezt a státust. A Baptista Világszövetség elnöke, aki mégiscsak rendelkezik valamifajta tudással és világlátással, többek között azt állítja, hogy azért példaértékű a magyar egyházi törvény, mert helyesen értelmezi az állam és az egyház szétválasztását, nemcsak a szétválasztás tételét mondja ki, hanem egyben az állam és a társadalmi szervek, továbbá az egyházak együttműködését is szabályozza. Ezt tartja példaértékűnek és olyan elemnek a magyar egyházi törvényben, amely elem más országok számára is példával szolgálhat.

Tisztelt Képviselő Asszony! A felszólalása után meg kell állapítanom, hogy önök könnyen felejtenek és nehezen tanulnak. Könnyen elfelejtik azt, hogy önök egy ateista párt utódpártja, jogi értelemben mindenképpen, szociológiai értelemben pedig bizonyíthatóan. Másrészt hadd mondjam meg önnek azt is, hogy nehezen tanulnak, mert a Velencei Bizottság jelentése azzal a mondattal kezdődik, hogy Magyarországon vallásszabadság van. Én ezt már többször elmondtam önnek, és még sokszor el is fogom mondani, hátha egyszer megjegyzi. Tehát azzal a mondattal kezdődik, hogy Magyarországon vallásszabadság van. Innentől kezdve minden olyan kritika és megjegyzés, ami ezt követi, nem a vallásszabadság kérdéséhez tartozik.

Végül pedig hadd jegyezzem meg nagy tisztelettel, képviselő asszony, hogy ha a bizottsági ülésen megjelent volna, akkor meg tudtuk volna mondani azt, ahogy a parlamenti munka nem azonos a végrehajtó hatalommal. A parlamenti munka egy közös felelősség. Az a hiba, amit kétségtelenül elkövettünk, egy technikai hiba. Azért fogalmazok többes szám első személyben, mert a parlamenti műfajhoz többek között az is hozzátartozna, hogy önök is elolvassák a törvényt, és akkor talán önök is észrevehették volna ezt a technikai hibát. Tudja, itt van az a közös felelősség, amely közös felelősségből önök nem kívánnak részt vállalni, ezzel szemben az utódpárti jellegüket továbbra is próbálják erősíteni a jelen vitában is.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.)