Felszólalás adatai

Az elmúlt egy-másfél évben két, korábban jó nevű takarékszövetkezet dőlt be, a Soltvadkert és a Jógazda. Ez a bedőlés a magyar Betétbiztosítási Alapnak a jelentős részét elvitte. Még egy ilyen mértékű pénzintézeti összeomlás gyakorlatilag az egész magyar Betétbiztosítási Alap lehetőségét kimeríti. Tehát a kormány nem jó dolgában és nem valamilyen hátsó szándék miatt nyúlt ehhez hozzá (Közbeszólások az MSZP soraiból.), hanem azért, mert látta azt a folyamatot, amit egyébként az önök működése is elősegített, de hozzáteszem, nem az elmúlt évek, ez az elmúlt húsz-egynéhány évnek a következménye.

A másik, amire már Puskás képviselőtársam is utalt - és ebben remélem, legalább egyetértünk -, hogy a takarékszövetkezetek a magyar vidék pénzintézeti hálózata, amelynek meghatározó szerepe kell hogy legyen részben az agrárgazdaságok pénz- és hitelellátásában, részben a túlnyomórészt vidéken működő mikro-, kis- és közepes vállalkozások gazdálkodásának financiális elősegítésében. Úgyhogy ezt a rendszert nem lehet kitenni tovább annak, hogy tovább romoljon, hogy tovább csökkenjen a létszáma, és nem lehet kitenni annak, hogy gazdasági csődökkel a meglevő tagság alapvető jogai is sérüljenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt önök érzelmileg is elkeserednek és összeomlanak, kérem, szíveskedjenek elolvasni a normaszöveget, amelyből kiderül, hogy ez a módosítás a szövetkezeti alapjogokhoz nem nyúl hozzá, a szövetkezeti tagok érdekeit, működési feltételeit nem csorbítja. Alapvetően azt szolgálja, hogy a sok év óta működő négy, egyébként az eredményt tekintve sikertelen integrációs szervezet elmaradt összefogását elősegítse.

Ami a köztársasági elnök úr észrevételeit illeti, ezt az önök előtt levő módosítás meggyőződésünk szerint kielégítette. A módosítás egyébként a köztársasági elnök úr instrukciói alapján gyorsítja az integrációt, és könnyebb feltételeket teremt a takarékszövetkezetnek akkor, amikor az úgynevezett rossz hitelek arányának a 10 százalékát átmenetileg 12 százalékra engedi felemelni. Ugyancsak könnyítést jelent a kötelező számlavezetési előírásnak a lazítása.

A további mintegy 6-8 pont valóban szóhasználati, tehát jogtechnikai kérdéseket érint, elsősorban az ugyancsak változatlan kapcsolati elemeket takaró és a polgári törvénykönyvvel összefüggésbe hozott rendelkezéseket. Úgyhogy meggyőződésem - és ha önök elolvassák, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy mást mondjanak -, hogy a módosítások kielégítik a köztársasági elnök úr instrukciói által támasztott igényeket, és ezzel a végszavazás előtti módosítóval a törvény mindenképpen alkalmassá válik mind az elfogadásra, majd azt követően a kihirdetésre.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)