Felszólalás adatai

Amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, akkor valójában egy nagyon fontos kérdésről beszélünk. Arról, hogy Magyarországon nagyobb szerepet kapjanak a takarékszövetkezetek a hitelezésben, hiszen ha Európára tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy Európa számos országában a szövetkezetek, a takarékszövetkezetek jóval nagyobb szeletet hasítanak maguknak abból a piacból, amely a hitelezést jelenti, és nyilvánvalóan Magyarországnak az az érdeke, hogy a szövetkezetek nálunk se csak 5 százalékkal részesedjenek ebből, hanem lehetőleg ennek a többszöröse belátható időn belül megtörténjen.

Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, nagyon helyes irányba indulunk el ezzel a törvénnyel, hiszen az integráció többfajta célt is szolgál, és ezeket a célokat kívánja elérni. Az integráció először is nyilvánvalóan a betétesek érdekeit szolgálja. Amikor azt a kérdést valaki felveti, hogy ez a törvényjavaslat, illetve ennek az elfogadása kockázatot jelentene a betétesek számára, akkor az nettó nem mond igazat, hiszen nyilvánvalóan éppen az a 100 milliárd, amellyel az állam hozzá kíván járulni a betétesek biztonságához, ahhoz, hogy mindenki számára érthető legyen ennek az összegnek a mértéke, azt jelenti, hogy minden betétjének a biztonságához az állam 100 ezer forinttal járul hozzá. És hogy ennek bizony jelentősége van, azzal kapcsolatban érdemes visszatekintenünk két takarékszövetkezet csődjére és arra, hogy az ottani betétesek betétbiztosítása gyakorlatilag igénybe vette annak a Betétbiztosítási Alapnak a 40 százalékát, amelyet létrehoztak a szövetkezetek.

Ha tehát innen tekintünk erre a kérdésre, akkor nyilvánvalóan nem lehet bagatellnek tekinteni azt az óriási állami szerepvállalást ebben az esetben, amely éppen a betétesek biztonságát garantálja. De az integráció nem csak ezért fontos. Az integráció azért is fontos, hogy pontosan a legkisebb településeken is jelen lévő takarékszövetkezeti fiókok olyan szolgáltatást olyan szakmai színvonalon és olyan környezetben, és ami a legfontosabb, olyan pénzügyi szolgáltatásokat tudjanak nyújtani, amit nyilvánvalóan saját erőből ezek a kis takarékszövetkezetek nem lesznek képesek megteremteni. Ez éppenséggel a betétesek biztonságát, éppenséggel a betétesek szolgáltatáshoz való hozzájutásának a lehetőségét szolgálja, és legfőképpen azt jelenti, hogy a legkisebb településeken is ezt lehetővé teszi.

Nos tehát, amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, akkor egyértelműen tisztázzuk azt, hogy ez a takarékszövetkezetek érdekét szolgálja, a takarékszövetkezetek fejlesztési lehetőségeit szolgálja, a takarékszövetkezetek nagyobb piaci részesedésének lehetőségét nyitja meg, tehát a betétesek érdekeit és a szövetkezeti tagok érdekeit szolgálja.

A köztársasági elnök úr észrevételeivel kapcsolatban: nyilvánvalóan fontosak, megszívlelendőek, ezek a módosítások, amelyek előttünk vannak, ezekre felelnek. A takarékszövetkezeteknek olyan lehetőségeket, olyan időbeli lehetőségeket ad ez a törvényjavaslat, ami erősebb, nagyobb felkészülési lehetőséget nyújt számukra, másrészt például azzal kapcsolatban, hogy milyen megfelelést kell elérniük a rossz hiteleikkel kapcsolatban, ebben is engedményt tesz a mostani módosítás.

(9.10)

Tehát e tekintetben is éppen a működőképességüket szolgálja. De egyértelmű az, hogy az integráció egyébként egy olyan európai uniós törekvés és egy olyan preferált európai uniós törekvés, amely éppenséggel a bázeli elvárásokban is megfogalmazódik, és ez is azt mutatja, hogy az integráció nem valamiféle magyar találmány, az nem valamiféle magyar akarat, állami akarat, kormányakarat, hanem éppenséggel az európai szándékokkal, azokkal az európai piaci meggondolásokkal vág egybe, amelyek a magyar takarékszövetkezeteknek a jövőjét garantálják.

Ezért azt tudom képviselőtársaimnak jó szívvel ajánlani, hogy a törvényjavaslatot támogassák, és ezzel támogassák a betétesek biztonságát, a tulajdonosok biztonságát és a szövetkezeti szféra fejlődését.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)