Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a nap nemcsak azért csodálatos, mert megszületett Demeter Márta képviselőtársunk kisfiú gyermeke (Taps.), hanem azért is, mert e napon született 241 évvel ezelőtt Takács Éva első női jogi publicista, aki  talán nem sokan hallották a nevét  1779. március 10-én látta meg a napvilágot. Amikor a női jogokról, feminizmusról beszélünk, akkor erősen inkább az 1800-as évek jutnak eszünkbe, annak is a második fele, de bizony volt egy csodálatos teremtés, Takács Éva, aki a XVIII. század szülöttje volt. Apja nemes Takács Ádám református lelkész volt, édesanyja pedig Bessenyey Éva úrnő. A családban a nagyszülőkből is kettő református lelkész volt, ezért rendkívül széles körű tudományos és műveltséggel megáldott közeg vette körül.

Viszont 17 éves korában elhunytak a szülei. Így hát, miután ő volt a családban a legnagyobb gyermek, neki kellett munkát vállalni azért, hogy a testvéreit eltartsa és taníttassa. Ez bizony olyan élettapasztalatot adott neki, amely óhatatlanul hozta azt, hogy bizony a női jogok, a női élet, a női intellektus előremenetelének első igazán nagy szószólója volt hazánkban.

Amikor 17 évesen munkát kellett vállalnia, hímezni tanított úrilányokat, kenyeret sütött, napi 20-30 veknit, megérezte azt, hogy mi a kétkezi munka az úri család nevelése után.

1802-ben kötött házasságot Karacs Ferenc rézmetszővel. Pesten volt házuk, amelyben egy úgynevezett Karacs Tusculanum működött, egy olyan úri értelmiségi szalon, amely találkozóhelyévé vált a korabeli értelmiségnek és művészvilágnak.

(16.40)

Hat gyermekük született. Ebben a szalonban, az ő úri, művelt házukban gyakran fordult meg Kisfaludy Károly, Laborfalvi Róza, Fáy András, Virág Benedek, sőt bizonyos ideig még Katona József is lakott náluk.

Barátai biztatták Takács Évát arra, hogy ne csak szavakban mondja el kritikáit, észrevételeit a társadalmi problémákról, hanem akár gondolatait vesse is papírra. Az első ilyen felkérése az volt, amikor is arra biztatta az egyik barátja, hogy egy bizonyos Sebestyén Gábor színdarabjáról írjon kritikát. Hát, ezt a kérést nem kellett volna megtenni, mert innentől kezdve bizony Takács Éva igencsak vitriolos és egyértelmű kritikát írt erről a színdarabról, fércműnek titulálva, merthogy a műben a szerző a nőket ostobának, erkölcstelennek állította be, és rendkívüli módon visszautasította Takács Éva azt, hogy egyáltalán nőkről ilyen módon még a közbeszédben is beszélni lehessen. Olyan nagy visszhangja volt ennek a kritikának, hogy öt egész évig tartó vitát generált különböző lapok hasábjain.

Ő volt az első magyar asszony, aki nyilvánosan hirdette a nők és férfiak intellektuális egyenértékűségét. 1822-ben jelent meg A leánykák házi neveléséről, 1823-ban A házasságban lévő asszonyok kötelességeikről, 1824-ben a Barátságos beszélgetés a földmívelő nép állapotjáról, 1825-ben és 1826-ban pedig Egy barátnémhoz írt két levelem nemünk érdekében című két tudományos publicisztikája jelent meg a Tudományos Gyűjtemény első számában. 1828-ban jelent meg a Feleletek a Szent Gellért hegye mellől című műve, 1829-ben jelentek meg a Gondolatok a nap alatt és az Eredeti elbeszélések című művei, és bizony 1935-ben kiadták az Egyetemi Nyomda gondozásában a Magyar irodalmi ritkaságok sorozatban az összes művét.

Takács Éva szerint a rendileg vegyes oktatást kell megvalósítani, mert akkor a sors forgandóságának gondolatához szoknak a leányok, és széles társadalmi tapasztalatot tudnak szerezni ebben a körben. Szorgalmazta, hogy a növendékek ne csupán a háziasszonyi teendőket sajátítsák el, hanem minden olyan készséget, amellyel adott esetben később kenyeret tudnak keresni.

Egy olyan nagyszerű gyermeket is örökül hagyott a művei mellett, Karacs Terézt, aki 1846-ban elsőként alapította meg Miskolcon leánynevelő intézetét, amelyben először Magyarországon polgárleányok nevelésére is sor kerülhetett. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)