Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van ennek a javaslatnak egy nagyon fontos szelete, ami nem kapta meg az általános vita során a saját súlyának megfelelő figyelmet, ez pedig az ingyenes készpénzfelvételről szól és arról, ha adott esetben olyan kereskedőnél vásárolunk, amely bizonyos pénzkezelési feltételeknek megfelel, akkor a kártyás és egyéb vásárlások után készpénz-visszajuttatásról is szó lehet egy bizonyos összeghatárig.

Szeretném felszólítani önöket arra, hogy gondolják át ezeket a javaslatokat. Ha már a digitális kor kihívásairól beszélnek, ez rendben van, a javaslattal önmagában nincs baj, de értetlenül állok például az előtt, hogy van ez a 150 ezer forintos készpénzfelvételi limit. Lépjünk túl azon, hogy mennyire irritálja az embert az, hogy a saját pénzéhez való hozzáférésért fizetni kell bármilyen összeghatár fölött. A normális banki gondolkodás az lenne, hogy köszönjük szépen, hogy kezelhetjük a pénzedet, nyilván, amíg nálunk tartod, addig betesszük ide-oda, kamatoztatjuk, és igyekszünk rá vigyázni, de a saját pénzed visszaszolgáltatásáért azért nem kérünk extra költséget.

Némiképp tehát gyomorforgató tehát az a rendszer, amely nemcsak Magyarországon létezik, de itt csúcsosodik ki talán a legjobban. Tehát ha már hozzányúlnak ehhez, akkor ezt a 150 ezer forintos értékhatárt miért nem súlyozzák legalább a bevezetés óta tapasztalható inflációval? Ugyanabban a körben tehát ezt a 150 ezer forintos határt egy észszerű, életszerű felsőlimit-emeléssel közelebb lehetne vinni a valósághoz, nagyon sok magyar embernek a saját pénzét legalább költségektől mentesen oda lehetne juttatni.

És ugyanezt gondolom a 40 ezer forintos összeghatárról is. Kicsit tájidegennek érzem belerakni. Ez persze a semminél jobb, ezt fogadjuk el, de megint csak azt látjuk, hogy egy-két év múlva ehhez biztosan hozzá kell nyúlni. Lehet, hogy érdemesebb lenne egy olyan törvényt keresztülvinni, amely inflációkövető módon, legyünk szerények és a KSH alapján szolgáltatott adatok szerint minden évben ezeket a határokat emeli.

Az a különösen irritáló, hogy egy gyorskereséssel bárki megtalálhatja, hogy majdnem 11 millió bankszámlát vezettek Magyarországon, és több mint 400 ezer olyan magyar ügyfél van, aki legalább 5 ezer forintot fizet havonta számlavezetési díjra és ilyen alapkiadásokra. Nagyon-nagyon bánt engem, idegesít, sért, hogy pénzügyi szakemberek ilyenkor rendszeresen a magyar ügyfelek állítólagos tájékozatlanságára meg a pénzügyi kultúra állítólag alacsony szintjére hivatkozva mondják azt, hogy gyakorlatilag mi, ügyfelek vagyunk a nem elégséges figyelműek, amiért ezeket az indokolatlan költségeket leverik rajtunk. Én pedig azt mondom, hogy milyen esetben össze kell hasonlítani a brit, a francia, a skandináv és a magyar ugyanazon multinacionális bankhálózatok által biztosított szolgáltatásokat. És mire lelünk? Arra, hogy mondjuk, a brit pénzügyi rendszerben van valódi ingyenesen hozzáférhető bankszámlacsomag, még az átlagfizetés szintjéig is, legalábbis a korábbi években lehetett ilyet találni. Magyarországon pedig közel lehetetlen elérni ugyanezt.

Kiugróan magasak a bankszámlához kapcsolódó költségek, megkockáztatom, hogy európai szinten a top 3-ban vagyunk ebben, egy olyan országban, ahol a bankok kényére-kedvére a mindenkori kormányok  legyünk korrektek, nem csak a mostani  mindent megtettek. Banki ágazati különadó, emlékszünk? Át lehetett hárítani? A nagy többségét át lehetett hárítani. Pénzügyi tranzakciós illeték, emlékszünk? Több mint 200 milliárdos tétel. Át lehet hárítani? Az utolsó forintig, még a vállalkozókra is, beismerő vallomás van a bankok részéről papíron ez ügyben, és a jogalkotó mégsem tett semmit. Tehát itt aztán önök tényleg megtettek mindent a bankok kedvéért: EBRD-paktum, a Bankszövetséggel történő megegyezés, a devizahiteles átváltásnál piaci árfolyam alkalmazása, ami a bankoknak jó, az ügyfeleknek baromi rossz volt, ebben legyenek őszinték. Mindent megtettek tehát azért, hogy ez a pénzügyi rendszer jól érezze magát Magyarországon.

Ezzel szemben odajutunk, hogy valami elképesztő tranzakciós és kártyához, számlához kapcsolódó díjtétel-emelkedések következtek be az utóbbi években. Nagyon gyorsan le lehet keresni azt is, hogy míg 2010-ben átlagosan 4250 forint volt egy átlagos bankkártyadíj, 2021-ben ez már 6270 forint. Tehát van, ahol az infláció szintjével növekedtek a banki költségek, van, ahol annak többszörösével.

De ha már a költségek tudnak inflációkövetők lenni, akkor az ingyenes készpénzfelvételi limit miért nem tudja követni az inflációt? Akkor a magyar embereknek miért kell fizetni azért, hogy a saját pénzükhöz hozzájutnak? Egészen elképesztő tehát, hogy egy átlagos ügyfél számára is legalább havi 1600 forintos kiadást jelent csak a bankszámlája, de mondom, sok százezer olyan honfitársunk van, akinél ez az összeg nagyságrendileg ennek a háromszorosa. Ezzel kapcsolatban én jobbikos képviselőként már évekkel ezelőtt letettem egy nagyon komoly konzervatív családvédő javaslatot, ez pedig a tehermentesített bankszámla konstrukciója. Ennek az az alapelve, hogy átlagfizetésig érjük el azt, hogy az alapműveletek legyenek ingyenesek mindenki számára. Itt nyilván nem komoly tőzsdei és befektetési ügyekről beszélek, az alapműveletekről átlagfizetésig, és átlagfizetésig a pénzkezelés, tehát a bankszámla költsége vagy nulla, vagy egy nagyon-nagyon tolerálható mértékű legyen.

Úgy gondolom, hogy rengeteg pénzünket használja ez a bankrendszer, néha csalárd módon, néha tisztességes módon, de a világ minden normálisan működő gazdaságában a bankok alapvetően nem a számlához kötődő számladíjakból, tranzakciós díjakból próbálják fenntartani magukat, hanem abból, hogy tisztességesen állnak az ügyfelekhez, elkérik használni az ügyfél pénzét, ezt megfelelően forgatják, adott esetben befektetik szabályozott, biztonságos körülmények között, köszönik szépen, de nem kívánnak pluszköltségeket leverni az ügyfeleken.

Magyarországon ez nincs így, felháborító, hogy nincs így, éppen ezért a tehermentesített bankszámla konstrukcióját ajánlom figyelmükbe. Ezzel együtt természetesen be fogom nyújtani az ezt illető határozati javaslatot, hogy szélesebb körben is meg tudjuk tárgyalni azt, hogyan lehet segíteni nem csak ügyfeleknek. Nem csak fogyasztókról van itt szó, minden egyes érintett, magyar ember olyan családtag és egy családnak egy olyan tagja, aki esetében felmerülhet az, hogy többszörösen adóztatják őket így, mert egy háromtagú család esetében és három bankszámlával számolva bizony nagyon-nagyon komoly havi költségek jönnek ki. Szabadítsuk meg ettől a magyar embereket! Köszönöm a figyelmet.

(12.40)