Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Érdekes dolog ez a sport, akik itt vagyunk, nekünk biztos, hogy fontos, hiszen azért jöttünk el, hogy erről beszélgessünk, ugyanakkor az ülést megelőzően a médiahírekben be sem mondták, hogy ma ilyen téma lesz, mindent elvitt az adó (Dr. Apáti István: Az adó általában mindent elvisz.) és az azzal összefüggő kérdések.

De mi, akik itt vagyunk, pontosan tudjuk, hogy miért nagyon fontos erről nekünk beszélni. Az egyik az, hogy rengeteg embert érint. Milliókban lehet mérni azt, hogy hány embert érint a sport. Annak mindenki tudatában van, hogy az egészségre gyakorolt hatása milyen nagyon fontos, de talán arról kevesebben tudnak, hogy a mentális hatása is milyen fontos, és azt hiszem, hogy a közösségépítésben semmi mással nem pótolható szerepe van a sportnak.

Én magam tehát azt mondom, hogy nagyon jó, hogy beszélünk erről a kérdésről. Annak is tudatában vagyunk, hogy az, amit most fölvállalt államtitkár úr, nagyon pici szelete a sporttal kapcsolatos kérdéseknek, ügyeknek. Hát, hogy miért pont ezt a kisebb szeletét vállalta most, lehet, hogy azért van, mert jogász, mert én úgy érzékelem, hogy az, ami most ide elénk került, egyfajta, a jogi meghatározások rendbetétele címszót is viselhetné, ami, azt mondom, dicséretre méltó elképzelés, hogy ezt felvállalta államtitkár úr.

Figyelemmel kísérem a munkáját, és én több esetben azt érzékeltem, hogy jó irányban mozdul el. És hogy ezt én mondtam, nehogy hátrányára váljék! De én azt érzékeltem, hogy látok olyan törekvéseket, amelyek számomra is elfogadhatók. Ezért most sem az a célom, hogy bármilyen módon megerőszakoljam magam, vagy valamilyen módon megpróbáljam ezt az előterjesztést földbe döngölni, inkább a segítő szándék az, ami most engem vezérel.

Kevesebbet fogok azzal foglalkozni, ami az előterjesztés tartalma, és inkább többet azzal, ami kimaradt az előterjesztésből, hiszen azok is feladatok, és azt gondolom, valamilyen módon majd azokra is megoldást kell keresni; nem biztos, hogy mindenre itt a Házban, de azt gondolom, hogy azok fontos kérdések lesznek.

Hogy a bátorságot honnan veszem ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről beszéljek? Én magam így 68 évesen igazolt sportoló vagyok, és az egész felnőttéletem a sporttal volt összefüggésben, az életemnek egy korábbi szakaszában húsz évig sportegyesületi vezető voltam, elnökként, azt hiszem, megtapasztalhattam ezt a munkát belülről is.

Ezért azt kérném, hogy azokat, amiket mondok, fogadja jó szívvel és mint olyan embernek a véleményét, aki ebben az ügyben már talán sok mindent látott.

(12.30)

Ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban én azt mondanám el, hogy láthatóan ez egy nagy munka, nemcsak azért, mert 47 oldal, hanem azért, mert rendkívül aprólékosan foglalkozik az ügyekkel. Nacsa képviselőtársam már említette, hogy a Himnusszal is foglalkozik. Én csak remélni merem, hogy ez a 89 másodperces verzió az a verzió, amikor a szövegnek vége van, akkor már nincs zene, mert rendszeresen átélni azt az élményt, hogy még tart a Himnusz, de a szurkolók már egészen mással foglalkoznak, nem biztos, hogy szerencsés. Jelzem, külföldiek sem értik, hogy még szól a zene, és a magyar szurkolók pedig már miért hangoskodnak.

Felhívnám néhány hibára a figyelmet, ami az előterjesztésben van, és egy kételyemnek hangot adnék. Azt kérném, hogy nézze meg a 9. oldal 20. §-át, a 17. oldal 53. §-át  szerintem észre fogja venni, hogy mi az, ami miatt én felhívom erre a figyelmét. A kételyem az, hogy az 5. §-ban a labdás csapatsportokban, ha jól értelmezem, csak egyéves szerződést lehet kötni. Ezzel kapcsolatban vannak kételyeim.

Rátérnék arra, hogy mi az, ami az én megítélésem szerint kimaradt, de ha a sportról beszélünk, ezzel a kérdéskörrel mindenképpen foglalkoznunk kell.

Az egyik a sport átpolitizáltsága. Soha ilyen mértékben nem volt átpolitizált a sport, talán a Rákosi-rendszerben igen. Ez gátja, hogy igazi nemzeti üggyé váljék. Én érzékelek az utóbbi egy évben elmozdulást ebben az ügyben, és én azt gondolom, hogy az jó lenne, ha a politika megtalálná a helyét; jelenleg nincs a helyén a sporttal kapcsolatban. Én azt kérném öntől, hogy ön is erősítse azt, hogy ez egy szakma, tehát jó lenne, ha olyan emberek foglalkoznának vele, akik értenek hozzá. Egyébként pedig a túlzott átpolitizáltság árt a sport ügyének, kontraproduktívvá teszi.

A másik ilyen fontos kérdéskör, amit érinteni szeretnék, az pedig a transzparencia, az ellenőrizhetőség, az átláthatóság. Most már nemcsak mi, hanem azt hiszem, az egész magyar társadalom tudatában van annak, hogy irgalmatlan mennyiségű pénz áramlik a sportba. Többnyire azzal is tisztában vannak, hogy ezek jelentős része ellenőrizhetetlen, ellenőrizetlenül és ellenőrizhetetlenül van jelen a sportban. Ezért nem véletlenül alakult ki az a kép a magyar sportról, hogy pazarló. Tehát meggyőződésem, hogy az az irgalmatlan mennyiségű pénz, ami ide beáramlik, ennek a felhasználásáról az emberek többsége azt gondolja, hogy nem mindig van jó helyen. Én azt gondolom, hogy ha erre módja nyílik, akkor ezt valamilyen módon rendezni kell. Vonzóbbá válik, gondolom, majd az emberek számára, hogy az a rengeteg közpénz, mert hogy ezek jelentős része közpénz, jó helyen van ott, ahol van.

Biztos, hogy ön is találkozott már azzal a megfogalmazással, hogy az a rengeteg pénz, ami itt van, annak egy jelentős része külföldiekhez, nem magyar emberekhez kerül, és talán jobb helyen lenne, mondjuk, az iskolás gyerekek sportolását segíteni ebből a pénzből. Meg ha sportról beszélünk, akkor legyen ez egy tisztességes verseny, igaz ez a támogatásokra is. Biztos, hogy nincs annak jó következménye, ha csak olyanok tudnak nyerni, akik, mondjuk, a kormányhoz közel állóak. Én szeretném, ha ez is egy tiszta verseny lehetne, úgy, mint a sport.

De így összefoglalva azt gondolom, hogy az átláthatóság és az ellenőrizhetőség közpénz esetében egy elvárható történet. Ha erre sikerül megoldást vagy törekvést tapasztalni, akkor már előrébb léptünk.

A következő ilyen dolog, amire felhívnám a figyelmét, az pedig a versenyszférán kívüli százezrek, milliók helyzete, akik a sport körül mozognak. Akiket kiemelnék közülük: óvodások, iskolások; nem megoldott, szervezetlen, és pénztelenek. A legfontosabb ilyen szempontból talán az, hogy ha az óvodáskorban ez rögzül, hogy ezzel nekik foglalkozniuk kell, akkor az egy szerencsés helyzet, de az óvodák jelenleg az önkormányzatok irányítása, működtetése alatt vannak, és az önkormányzatok pedig  köznapi szóval úgy szokták mondani  rendesen ki vannak csontozva. Nem hiszem, hogy jelentős pénzösszegek maradnak arra, hogy az óvodások sportoltatásával foglalkozni tudjanak, viszont meghatározó lehetne. Én itt látom helyét és szerepét a sportirányításnak, hogy ebbe valamilyen módon beavatkozzon. Ugyanez igaz az általános iskolásokra is.

Két szót lehetne ehhez hozzáfűzni: támogatást és szakembereket az óvodákba, iskolákba, innen indul. Ha ez az indítás jó, akkor utána az ő életük az én megítélésem szerint már a sport körül fog forogni, és a támogatásnak azért lenne nagyon fontos szerepe, mert máshonnan nem fog tudni pénz jönni, csak önöktől, merthogy azoknak, akik ezt működtetik, erre nincs. A szakembert én nem magyarázom, gondolom, azt ön is érzékeli.

A másik ilyen nagy csoport, teljesen megdöbbentett engem, hogy ez mekkora csoport, a valamilyen fogyatékkal élő emberek csoportja. Nemrég olvastam, hogy másfél millióan vannak a hozzátartozóikkal együtt, akik valamilyen módon ebben a közegben érintettek. El kellene gondolkodni, hogy az ő helyzetük hogyan és miképp lehetne olyan, hogy ezt érezhessék is.

A következő ilyen nagyobb embercsoport az idősek. Időseknél az a probléma, hogy ők már csak úgy tudnak sportolni, ha valamilyen sportszolgáltatást megvásárolnak. Hát, itt én meg azt érzékelem, hogy arra nem nagyon van lehetőségük. Tehát ha önök elgondolkodnak azon, hogy hogyan és miképp lehet lehetőségeket teremteni az idősek számára, hogy még sportoljanak, akkor biztos, hogy tudnak megoldásokat találni. Akár szívesen segítek is. Számtalan önkormányzatnál látok erre egyébként jó példákat, hogy hogyan lehet őket megmozdítani ebben az ügyben. Új értelmet adhat az életüknek, akik így idősebb korban találnak rá a sportra.

Az utolsó ilyen csoport, amellyel foglalkoznék most, azt úgy foglaltam össze, hogy futnak, úsznak, gyúrnak, akik teljesen csak úgy maguktól nekiállnak ennek, és megpróbálják ezt valamilyen módon maguktól űzni. Ez egy nagyon nagy közösség, és meg lehetne találni őket is. Ők elkötelezettek a sport mellett, és a saját maguk elhatározásából állnak neki mindenféle szakmai útmutatás nélkül, mert fontosnak érzik, hogy ezzel foglalkoznak. De én azt gondolom, hogy a sportvezetésnek ezen a területen lehetne szerepe.

Az infrastruktúra a következő ilyen kérdéskör. Nem részletezném, mert én azt gondolom, hogy aki itt ül, mindenki tisztában van azzal, hogy hol vannak itt a hiányosságaink. Szóval, az, ha üresen lát az ember megépített intézményeket, annál borzasztóbb nincs. Én azt gondolom, hogy nem lenne baj, ha ezt újragondolnák két kérdés mentén: a mit és a hova. Azt gondolom, ez a meghatározó, ezt a kettőt el kell találni, és akkor működőképes lehet. Legutóbb Pécsett jártam, hát, az borzasztó volt, két uszoda, és mind a kettő zárva van, vagy nem lehet hozzáférni.

Utoljára hagytam, mert az idő is elszaladt: amivel én magam is rendszeresen meg kell hogy küzdjek évente többször is, ez pedig a sportorvosi rendszer. Államtitkár úr, ez nem megoldott ma Magyarországon.

(12.40)

Erre biztos, hogy össze kell hívni valamilyen konferenciát, amin ott kell hogy legyenek azok, akik ebben az ügyben érintettek, sportvezetők, egészségügyi szakemberek, s mindenki, akinek ebben szerepe van, mert ami jelenleg van, hosszú távon nem alkalmas arra, hogy valóban a sportolóké legyen. Itt is azt írtam össze, hogy mi az, amire választ kéne találnunk: kinek, mit, mikor, hol, meddig és ki. Ha ezeket megtaláljuk, akkor szerintem lesz normális sportorvosi rendszer. Mondok egy példát: a saját példámat fogom elmondani, mert így nem bántok meg senkit. 65 év fölötti vagyok, ezért nekem félévente kell mennem sportorvoshoz, de fél éven belül nem kapok időpontot bármilyen vizsgálat elvégzésére. Mondjuk, ha sportlövő vagyok, az egy statikus sportág, és valaki el tudjae nekem magyarázni, hogy miért van ott szükség a teljes vérképre, vizelet-, szemészeti, kardiológiai és tüdőszűrő-vizsgálatokra…  ilyet egy ketrecharcosnak sem kell elvégezni! Nem vagyok benne biztos, hogy ez a helyén van.

Azt hiszem, hogy az időm is lassan lejár, de én is a végére értem. Államtitkár úr, én úgy érzékelem, hogy az az út, ami ön előtt áll, hosszú, sok feladattal van tele, és ehhez én jó egészséget kívánok önnek.