Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgy és Urak! Egy hölgy van a teremben. Szép jó napot kívánok! Új emberek és új szempontok jelennek meg a vitában, vagy legalábbis reményeim szerint megpróbáljuk ezeket az új gondolatokat itt az önök számára megfogalmazni. Én többször kezdtem már úgy hozzászólást, hogy az ember megpróbálja mindig a másik helyébe képzelni magát, és megpróbálja elgondolni azt, hogy miért ez a döntés, miért most ez a döntés, és hogyan gondolják ezt belül is megoldani, és hogyan, miképpen gondolják ezt kommunikálni.Nos, valóban fölvetődik az a kérdés, hallottam, ezt többször feszegették itt a teremben, de mégis szeretném újra az asztalra helyezni, hogy azért mégiscsak december 12. óta eltelt majdnem egy esztendő, és tulajdonképpen érdemben semmi nem történt azon túl, hogy valamennyi kommunikációs lufi fellövésre került, és az el is pukkant a levegőben. Ezek után, október 13-a után született meg az a döntés, nyilván bizonyos elemeiben az általam is vitatott Hadházy-mozgás után, hogy ezt a fajta törvényjavaslatot behozzák a karácsonyi áhítatra, a karácsonyi készülődés elején, egy meglehetősen komoly törvényhozási cunami kellős közepére. Arra számítva talán, hogy akkor ebben a csatazajban és a bejgliillat közepén ezek a dolgok el tudnak szállni a levegőbe, és talán ennek semmilyen hatása nem lesz. (A hangosítást valamilyen műszaki eszköz zavarja.)

Azt gondolom, az elmúlt tíz órában azt sikerült bebizonyítani, hogy ez biztosan nem így lesz. Bár pontosan tudjuk, hogy a parlament működése általában nem izgatja fel az embereket, mégis azt hiszem, hogy a következő időszakban sikerülni fog felmutatni azt, hogy önök milyen felfogással is állnak hozzá a parlament belső működéséhez. Nagyon sokan gondolták azt politikai elemzők, ha olvasták, hogy október 13-a után milyen taktikát választ a miniszterelnök. Mert hát ne legyünk ebből a szempontból, semmilyen szempontból megengedőek, nyilván önök ebben a kérdésben nem szuverén szereplők, itt sokkal inkább… Valami rezeg?

ELNÖK: Igen. A mobiltelefonja.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Nekem nem. Folytatom. (Helyreáll a hangosítás.) Tehát ebből a szempontból nem vagyok túlzottan megengedő. Nyilván a képviselői és a politikusi szuverenitásuk meglehetősen szűk keretek közé van korlátozva. Azt gondolom, hogy a házelnök és a miniszterelnök stratégiai gondolkodása jelentős részben meghatározza az önök gondolkodását. Miért gondolják azt, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy ez a fajta házszabályi szigor, amelyik még inkább bekorlátozza a Házban való működést, bármilyen szempontból elfedi a valós problémákkal való igazi foglalkozást? Miért gondolják azt, hogy ez a fajta technológiai döntés bármilyen szempontból kihat arra a politikai helyzetre, ami jól láthatóan eszkalálódik, jól láthatóan önök körül egyre inkább nehezedik?Megtehetném az idő húzása miatt, de tényleg ezen már túl vagyunk, hiszen 9 óra elmúlt, hogy elsorolnám, melyek azok a pontok, ahol egyre több társadalmi csoport úgy gondolja, hogy nem jó felé mennek a dolgok, és az önök döntései mégsem azok, amit egyébként nap mint nap kommunikálnak.

Tudják, én egy olyan pártnak voltam az elnöke, az elmúlt időszakban a vezetője, amelyik sokféle dolgot megélt. Pontosan tudom azt, hogy van az a pillanat, amikor szalad a szekér, az ember fogja a gyeplőt, és csak apró kis mozdulatokkal irányban tudja tartani a szekeret, és halad minden. Aztán, amikor beledöccen egy kátyúba ez a szekér, akkor nagyon nagy hiba, ha valaki elkezdi ezt ráncigálni, és megpróbál hirtelen mozdulatokkal kijönni, mert általában az nem szokott sikerülni.

Van az a pillanat, amikor ugyanazok a mondatok, amiket önök elmondanak, működnek, működőképesek és hatnak, döcögősek lesznek, sántítani fognak, és nagyon-nagyon másképp fognak hangzani, mint ahogy egyébként önök most gondolják.

A demokráciafelfogásról szeretnék egy rövid gondolatsort megfogalmazni. Nekem nagyon sokat elmond az, hogy önöknek az első reakciójuk október 13-a és a Hadházy-tábla után ez volt. Annyi mindent lehetett volna csinálni még előtte. Lehetett volna, mondjuk, egy hétpárti tárgyalást kezdeni. Lehetett volna az, amit itt jobbikos képviselőtársam elmondott, hogy azt mondjuk, hogy a frakciókon átnyúló, nem a közjogi hatalmasságokhoz köthető módon megpróbálunk valamilyenfajta kommunikációt arról, hogy hogyan, miképpen lehetne ezt a célt, amit mindannyian megfogalmazunk, elérni. Hogyan, miképpen lehetne a saját értelmiségünket bevonni abba a munkába, hogy tényleg esetlegesen néhány képviselő, vagy néhány olyan stílusbéli dolog, amivel nem mindig értünk mi is egyet, ne rontsák le az egyébként is a parlamentarizmus, a parlamenti munka és a parlamenti képviselők tekintélyét?

Önök nem ezt az utat választották. Önök azonnal, amikor benyúltak a fiókba és ott volt a cukorka és a korbács, akkor önök gondolkodás nélkül a korbácshoz nyúltak. Ezt értsék meg, mi ezt próbáljuk önöknek valamilyen formában elmondani, elmagyarázni. Ugye, helyi politikus voltam nagyon sokáig, ott az a mondás járta, hogy a benyújtott szmsz mutatja azt, hogy az új vezetés mit gondol az önkormányzatiságról, a demokráciáról, a költségvetés pedig azt, hogy mit gondol a településről, mit szeretne tenni a településért.

Nos, ha ezt így átfordítjuk ide, akkor azt mondom, hogy a házszabály benyújtása mutatja, hogy mit gondolnak önök a politikai kultúráról, mit gondolnak önök a demokráciáról. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy több helyen hallom most, ahol elvesztették a választást, ott szmsz-módosításokat nyújtanak be. Olyan módosításokat nyújtanak be, amiket a Mérce meg a K-monitor készített az elmúlt hónapokban a kampányban, hogy hogyan kell majd működnie, hogyan lenne helyes működnie, hogy szinte szóról szóra, például nálunk, Újbudán ez megtörtént, egy KDNP-s képviselő benyújtja azt a módosító indítványt, ami egyébként a kampányban bizonyos szempontból a mi értelmiségünk körében elhangzott.

Milyen érdekes világ ez! Mire számítanak önök hosszú távon ebből a szempontból? Mit gondolnak majd adott esetben, legyünk megengedőek, néhány év vagy néhány ciklus után változik a dolog, mit gondolnak visszakapni mindebből a dologból, amit önök most itt tesznek?

A külföldi példákkal kapcsolatban hadd mondjak valamit, kicsit oldva itt a feszültséget, van az a klasszikus vicc, amikor az orosz meg az angol beszélget egymással, és megkérdezi az orosz, hogy nálatok miért ilyen zöld a fű. Azért, mert mindennap locsoljuk  mondja az angol. De hát, mondja az orosz, mi is mindennap locsoljuk. Igen, igen, de mi már kétszáz éve, mondja az angol. Nem akartam az egész viccet hosszasan végig mondani.

Az a probléma, hogy tényleg lehet hozni ide bizonyos példákat, de vannak kialakult szabályok, jogrendek. Ugye tudják azt, hogy az angol parlamentben miért nem lépik át azt a vonalat? Mert a kardtávolságot nem lehet átlépni. Hol vannak ezek a típusú hagyományok, szabályok a mi parlamentarizmusunkban? Ott, azt gondolom, helyénvaló az. Sajnos fájó szívvel mondom itt, közel 30 esztendővel a rendszerváltás után, még mindig azt gondolom, hogy most próbáljuk meg kialakítani a saját magunk játékszabályait.

Magam is elmerengenék azon, hogy mi minősül függelemsértésnek, mi minősül rossz gondolatnak. Ugye, itt már mindenki elmondta, hogy mióta van itt a Házban. Én ’94-ben jutottam be először a parlamentbe, és azóta mindig egyéni körzetben, csak szeretném jelezni, bármilyen színű is a hatalom ebben az országban; csak hogy mindenki a saját fényezését is tegye meg egy adott pillanatban. Volt egy óriási pillanata ennek a parlamentarizmusnak. Volt egy idősebb képviselőtársunk, itt ült valahol. Nem felejtem el, éppen Németh Zsolt képviselő hozzászólt valamilyen rendkívül fontos napirendhez. A levezető elnök akkor nem Hiller István volt, hanem Kóródi Mária, ha még emlékszik valaki erre a névre, amikor is a képviselőtársam szájából valamilyen elképesztő mondat kapcsán kiszaladt az félhangosan, bocsánat, most fogok egy szót mondani, hogy „te hülye, te”. Ez pont egy olyan pillanatban volt, amikor teljes csönd volt a teremben, és ez így beszállt középre. Németh Zsolt egy pillanatra megállt, de rutinos politikusként folytatta tovább. Leült, felpattant Kövér László, aki a teremben volt, és azt mondta, hogy most azonnal az ülést be kell rekeszteni. Az újkori demokrácia legsúlyosabb dolga következett itt be, itt a parlamentarizmus súlyos megsértése van, ezért kéri a levezető elnököt, a Ház alelnökét, hogy most azonnal a Házbizottságot hívja össze, állítsák le az ülést, zárják le a Házat, itt most nagyon-nagyon súlyos probléma van.

(10.00)

Kóródi Mária odafordult a két jegyzőhöz, konzultálgatott, beszélgetett, majd visszafordult, és azt mondta, hogy innen, a pulpitusról ez úgy hallatszott, hogy „te ülj le, te”. És mivel a képviselő állva beszélt, ezért vélelmezi, hogy ez nem minősül függelemsértésnek, hiszen az álló képviselőt leülésre biztatni nem minősül semmilyen szempontból házszabályellenesnek. Csak akarom mondani ezzel  megtörtént, itt ültem, végigéltem ezt a dolgot , hogy azért onnan meg innen nézvést a világ nagyon-nagyon más tud lenni.

Meg, ha már itt tartunk, és megpróbálom kicsit tényleg oldani a hangulatot, hogy onnan nézvést hogyan nézhetünk ki mi, erre hallottunk itt az éjszaka során elég sok példát, és innen nézvést hogyan és miképpen látszódnak önök. Van egy nagyon egyszerű kínai tanmese, amelyik arról szól, hogy egy parasztembernek eltűnik a baltája, keresi mindenhol, de nem találja. Ránéz a szomszéd gyerekre, és azt mondja, hogy ez a szomszéd gyerek vihette el valószínűleg a baltáját, és azt mondja: ez a gyerek pont úgy jár, mint egy tolvaj, biztos ő volt az, ez pont úgy beszél, mint egy tolvaj, pont úgy viselkedik, mint egy tolvaj. Majd egyszer csak, néhány nap múlva megtalálja a baltát becsúszva a sublót mögé. Ránéz ugyanarra a gyerekre, és azt mondja, hogy ez egy teljesen normális gyerek.

Az a probléma, ha egy picit az előítéleteinket néha át tudnánk rendezni, félre tudnánk tenni, akkor talán kiderülne, hogy azért mindenhol és minden helyzetben vannak normális emberek, akik normálisan gondolkodnak. Most az a kérdés, tudom azt pontosan, hogy a politika olyan, mint az ablakpucolás, a mocsok mindig a másik oldalon van, de mégis azt a költői kérdést teszem fel, vane bármi esélyünk arra, hogy önök ezen változtatnak. Mi hisszük azt, ha majd ezt a 10 órát végig fogják elemezni, hogy valamilyenfajta mozgást ebben az ügyben fogunk tudni talán találni. 46 paragrafusból áll, tehát engedtek a ’48-ból, viszont 57 oldal, tehát túlléptek ’56-on  gondolkodjanak el ezen a következő időszakban! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)