Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nemcsak a jövőről beszélgetünk a mai nap, mai este, mai éjszaka, mai hajnal, mai reggel  és így tovább  folyamán, hanem a múltat is visszaidézzük. Azt gondolom, hogy nem haszontalan ez a vita, mert ha előkerül 2006, muszáj néhány dolgot rendbe tenni. 2006 őszén puccskísérlet zajlott a törvényesen és demokratikusan megválasztott kormány ellen. Az egymás után második választási vereségét elviselni már végképp nem tudó Orbán Viktor azzal szembesült 2006 nyarán, hogy a Fidesz kongresszusán a küldöttek mindössze kétharmada vett már csak részt. Kósa Lajos pedig arról nyilatkozott az egyik baloldali újságnak, hogy Orbán legfeljebb sámánnak jó, de vezetőnek nem. Ebben a helyzetben egyszer csak megérkezett 2006 ősze, amiről egyébként ők most úgy beszélnek, mintha a rendőrök atrocitása lett volna ez ügyben a mérvadó. Szeretném jelezni, hogy több rendőr sérült meg, mint civil állampolgár. Arról önök nem szeretnek beszélni, hogy az önök egyik képviselőtársa, bizonyos Nyitray András éles lőszerrel akart belelövetni a tömegbe. Ezt rögzítsük a jegyzőkönyv számára! Tényleg ez történt, Böröcz úr, hiába csodálkozik rajta. Én elhiszem, hogy önt ez megrázza most, mert most szembesül ezzel az eseménnyel (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mert nem igaz!), de ettől még így van. Ő volt a Bács-Kiskun megyei közgyűlés alelnöke, és az történt, hogy az ostrom másnapján a honvédelmi és nemzetbiztonsági bizottság együttes zárt ülésén érvelt az éles lőszer használata mellett  írja a sajtó. Az ülés jegyzőkönyvének titkosítását feloldották, ebben az szerepel, hogy a képviselő szerint  idézőjel  „Isteni szerencse, hogy ott nem halt meg egy-két rendőr, meg egy-két nem rendőr is.

Hozzáteszem, mert ott összevissza hajigáltak köveket. Ha ez nem elég ok arra, hogy valaki használja a fegyverét, akkor itt nagy baj van.” Hoppá! Idézőjel bezárva. A hoppá előtt van az idézőjel bezárva, nem utána. Tehát az önök képviselőtársa, bizonyos Nyitray, akit utána eltakarítottak innen a parlamentből, azt mondta, hogy a rendőrségnek éles lőszert kellett volna használni.

Tehát maguk itt szemkilövetőznek szakmányban, miközben önök halottakat akartak a pesti utcán. (Bányai Gábor: Hagyjuk már ezt!) De ez az igazság! Tisztázzuk akkor ezt a problémát! Az önök ilyen furcsa virtuális valóságában felépült ez a szemkilövetés, meg a rendőrök bántották szegény civileket, miközben egyébként hidat zártak le, kirakatokat zúztak be (Böröcz László: De kilőtték a szemét!), autókat törtek össze és kocsikat gyújtottak fel.

A rendőrség igyekezett a körülményekhez képest rendet tenni, a huligánokkal egyébként így szoktak bánni, hogy rendet tesznek az utcán, például ha angol futballszurkolók botrányt csinálnak. Magyar futballszurkolók is jártak már így külföldön és el is vitték őket. Az önök képviselőtársa, bizonyos Nyitray  felolvastam az imént, Böröcz úr, elhiszem, hogy önt most ez megrázta, ön fiatal ember és 2006-ban még nyilván gyermekéveit taposta  éles lőszert akart, bele akart lövetni a tömegbe. Tudja, halálos áldozatok (A géppisztoly hangját utánozza.), sok ember meghal.

Ezt akarta az ön Nyitray András nevű képviselőtársa. Ezt rögzítsük a parlamenti jegyzőkönyv kedvéért. (Böröcz László közbeszól.) Mi a probléma? (Böröcz László közbeszól.) Nyomjon gombot, képviselőtársam! Idéztem a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésének jegyzőkönyvét

ELNÖK: Képviselő úr, a Fideszből!

GRÉCZY ZSOLT (DK): Szó szerint idéztem. Most végre benne lesz a parlamenti jegyzőkönyvben is, hogy önök bele akartak lövetni a tömegbe.A másik probléma pedig az, hogy az idézetek is bizony csalókák tudnak lenni. Mindjárt mutatok is idézetet, ezt Boldog képviselőtársam figyelmébe fogom ajánlani, merthogy természetesen Szolzsenyicinnek megvan a maga igazsága, hogy mit művelt a kommunista sztálini rendszer. Pontosan értem, hogy ez elfogadhatatlan és gyalázatos. Nagyon nagy szerencse, hogy Szolzsenyicin ezt túlélte és megírta az emlékirataiban. De ha valaki csak ezt az egy szempontot veszi maga elé, és úgy gondolja, hogy ezt idézi, akkor viszont kénytelen vagyok egy önök számára is rendkívül fontos író emlékirataira hivatkozni, bizonyos Márai Sándorra, akit polgári írónak szokás nevezni. Az idézet a következő:

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, „mint keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban egyszerűen azért, mert ő „keresztény magyar úri ember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „kereszténymagyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. …baksist kérni államtól, társadalomtól… S ez a fajta nem tanul”  írja Márai -: Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett  ezt ’43-ban írja a naplójában , reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rendszer előtt  mert Márai már érezte, hogy jönnek az oroszok -; de szíve mélyén örökké visszasírja a „jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett „előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncél-inggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak saját becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.