Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az az igazság, hogy úgy lobogtatják ezt a szakképzési törvényt, mintha, hogy is mondjam, feltalálták volna a… (Dr. Vinnai Győző: Spanyolviaszt!) spanyolviaszt. Pedig, hát azt már feltalálták, méghozzá nem is olyan régen, mondjuk, tíz évvel ezelőtt. Tehát most azt látom, hogy tulajdonképpen nem történik más, mint korrigálni próbálják azt az elmúlt kilenc és fél évet, ami sehova nem vezetett, csak tragédiához nagyon sok gyerek életében a szakképzésben. Hibát hibára halmoztak. Nem véletlen, hogy ez már, nem tudom, hányadik, harmadik vagy negyedik stratégia; és az sem véletlen, hogy maga az MNB tanulmányai és nagyon sok kiszivárgott tanulmány is elismerte azt, hogy nem jó irányba mentek eddig a szakképzés dolgai. Tehát most lényegében úgy viselkednek, mint hogyha tényleg feltaláltak volna valamit, pedig csak egyfajta visszatérést látunk, vagy egyfajta próbálkozást látunk a visszatérésre ahhoz a szemlélethez, ami 2010 előtt volt.Hirtelen önöknek az érettségi érték lett. Hirtelen önök is elismerik azt, hogy több közismereti óra kell, és az érettségire a szakképzésben tanuló gyerekeket is, hacsak lehet, minél többet, fel kell készíteni. Én azt kell hogy mondjam, az érettségi az új általános iskolai végzettség, ez a minimum minden gyereknek, sőt lehetőleg kéttannyelvű iskoláknak kéne csak lenniük Magyarországon.

Nem tudom, hogy mit csináltak kilenc évig! Pontosabban tudom, mert elég sok minden rosszat az oktatásban, de például az önök szájából elhangzik a tudásalapú társadalom vagy az élethosszig tartó tanulás, csak lehet, hogy ezeket mondogatták  nem olyan sűrűn , de a feltételeit nem teremtették meg.

Beismerés például az is, hogy a 18 éves korig tartó tankötelezettséget megpróbálják egy módosítón keresztül így-úgy megemlíteni, és elismerni azt, hogy egy gyereknek 18 éves koráig tanulni kellene. Lehet, hogy most ezt a szülők nyakába varrják. Hozzáteszem, addig az állam, egy állam sem és egy kormány sem kérhet a szülőktől, amíg az állam, ami egyébként a polgárok összessége, nem teszi meg a saját feladatát. Tehát nem így kellene mókolni és visszacsempészgetni ilyen módosítókon keresztül a 18 éves korig tartó tankötelezettségre való utalást, hanem generálisan kellene szabályozni ezt a kérdést. És egyébként az, hogy önök is a nap végén végiggondolták, hogy azért a fene egye meg, túl sokan morzsolódtak le az időszakunkban, mert akárhonnan nézem, növekedett ez a szám, azt is bizonyítja, hogy ennek a szakképzési tervezett 4.0 stratégiának az egyik előzményébe a 17 évet önök is beleírták, ami fájdalmunkra kimaradt most, de önök is látják azt, hogy ez a legerősebb eszköz arra, hogy a mindenkori kormánynak, legyen az jobb- vagy baloldali, de ha az a célja, hogy a gyerekek bennmaradjanak az iskolában, és aztán majd megpróbálunk olyan közoktatást csinálni, amely aztán akár ki is vezetheti a tankötelezettség korhatárának az eszközét, mert ez csak egy eszköz… Nem azért papolunk a tankötelezettség korhatárának felemeléséről, mert nekünk, szocdemeknek ez a mániánk, sőt legyen 20 éves vagy 21 éves, dehogy! Ez csak egy eszköz a mindenkori kormányok kezében arra, a legerősebb eszköz, hogy ne veszejtődjenek el gyerekek, és valamilyen szakmai végzettség nélkül ne jöjjenek ki a közoktatásból.

A kereslet-kínálati szakképzést is nagyon sokszor elmondják, mert a piac, a piaci szereplők is elmondják, hogy félanalfabéta gyerekeket ne küldjetek nekünk a műhelyekbe. A XXI. századi szakmák már sokkal komplexebb képességeket igényelnek a gyermekektől, ahogy ezt korábban a szakképzési törvény vitájában is elmondtam. Nem fogadom el azt a fideszes érvelést, mert sajnos elhangzott korábban, évekkel ezelőtt, hogy egy autószerelőnek elég egy kalapács meg egy csavarkulcs, de nem Wartburgokat meg Trabantokat szerelünk, hanem Audit meg Mercedest. Ezek a gyerekek (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból.), bizony,  és itt jön a következő kérdés  hogyan jutnak el a szakképzésbe. Egyébként a hátrányos helyzetű családok választják, mert a középosztálybeli családok gyermekei mennek a gimnáziumok felé. De mi azt szeretnénk, hogy mondjuk, a halmozottan hátrányos helyzetű családokban, ahol szakmunkás volt az édesanya, édesapa, mondjuk, jó szakma felé menjenek, de már más képességekre van szüksége, mint a szüleinek; vagy mondjuk, azok, akik nem szereztek képességet, és édesapa, édesanya közmunkán volt vagy a putriban nevelkedtek, azoknak a gyerekeiből az állam segítségével legyen valami, legyen egy jó szakmája.

Egyébként maga az integráció is erről szól. Mellettem az általános iskolában Kiskunmajsán nyolc év alatt egy cigány lány ült az osztályban. Én középosztálybeli, alsó középosztálybeli vidéki családból származom, és láttuk, láttam a saját példámon, hogy azokból a gyerekekből, akik velünk jártak, abból a három-négy cigány gyermekből, főnővér lett a kórházban, vállalkozók tudtak lenni, és ma már a gyerekeik közül az egyik el is jutott főiskolára. Szóval, a középosztálytól tanulnak a legerősebben, a gyerekek egymástól tanulnak leginkább. Már nem a tanár a tudás elsődleges forrása, és ahogy bonyolódik a technológia, fejlődik a világ, ez egyre inkább így van. A tanárnak egyfajta menedzserszerepe van, és a humánum mindenek feletti képviselete, az összetartó társadalom képének a kialakítása a legfontosabb ebből a szempontból.

Visszakanyarodva a szakképzéshez. Nem látom tehát, hogy a Dobbantó-program… És most nem is tudom megmondani, hogy a Híd-programok egyébként kivezetésre kerülnek-e… (Dr. Vinnai Győző: Igen.) Ugye, akkor megszűnnek a Híd-programok, és helyettük lesz a Dobbantó. (Dr. Vinnai Győző közbeszólása.) Itt nem látok mélyreható garanciákat arra, hogy nagyobb erőfeszítést tenne a kormány azért, hogy a leghátrányosabb helyzetű gyerekekből is adófizető polgárok válhassanak  a polgárok nagybetűvel írandóak, ha még ez a szó mond önöknek valamit a regnálásuk miatt.

Nagy hibának tartjuk továbbá azt is, hogy elszakították a közoktatástól a szakképzést. Ott a helye. Az egyik képviselőtársuk, akivel beszélgettem, fideszes kolléga, négyszemközt azt mondta nekem, mert világosan látszódott, hogy ebben nincs egyetértés, de azt mondta: Ágnes, ha a szakképzés szempontjai érvényesülni fognak  ez akkor volt, amikor áttették a minisztériumból, elvitték onnan , akkor viszont nem baj az, ha a gazdaság szerepe fontosabb, de a közoktatás szempontjai érvényesülni fognak.

Ezt most látom először egyébként az elmúlt években, hogy esetleg ez irányba ellépnének, de ez egy kerettanterv… (Derültség.) Nem kerettanterv, hanem kerettörvény, és majd a rendeletekben  az ördög a részletekben rejlik  fogjuk meglátni azt, hogy valójában lesze elég közismereti óra, lesze ehhez megfelelő mennyiségű, minőségű képzés, idő, ráfordítás és energia.

(18.20)

És hát a közalkalmazotti státusz elvétele számunkra egy nagyon fájdalmas dolog. Egyetértek jobbikos képviselőtársammal, nem is ismételném meg, szerintem meg tudta volna oldani a kormányzat egy speciális szakképzési pótlékon keresztül, hogy ne vegyék el a közalkalmazotti státuszt, ellenben emeljenek bért azért, hogy sokan a pályán maradjanak, és ne alacsony bérért dolgozzanak ezek a tanárok. Általában ennyit erről. Ezt megbeszéltük egyébként a törvény általános vitájában. Reméljük, hogy egy picivel jobb lesz, mint amit az elmúlt kilenc évben láttunk.

Amire a maradék hátralévő időmben rá szeretnék térni, az a magániskolák helyzete. Azt mondja a szabály, hogy a magán köznevelési intézmény akkor vehető nyilvántartásba, és a nyilvántartásba vétele akkor módosítható, ha az oktatásért felelős miniszter szakvéleménye alapján alkalmas a köznevelési alapfeladat-ellátás megszervezésére. S itt egyfajta egyszerűsítésről beszél államtitkár úr a bonyolult bürokratikus szabályok miatt. Énszerintem a legegyszerűbb nem adni, akkor aztán azzal nincs semmi probléma.

Szóval, ha csak a miniszter dönti el, hogy ki kaphat engedélyt és ki nem, az szerintünk nem jó, mert az bizony alkalmat ad arra, hogy egy személy tudása, még csak nem is a jóindulatáról vagy a rosszindulatáról van szó, hogy a miniszter akare valamelyik magániskolának adni valamilyen engedélyt, hanem nem jó soha az, hogy ha egyetlenegy személy tudása vagy képessége dönti azt el, hogy fölismeri, hogy mire van szükség vagy mire nem. Arról meg már nem is beszélve, hogy mazsolázni fognak a hazai magánintézmények. Ez módot és lehetőséget ad arra, hogy mazsolázzanak, és csak a nekik kedves, esetleg politikailag megfelelő magánintézmények kapjanak lehetőséget a további működésre.

És úgy folytatódik, hogy az alternatív kerettanterv szerint működő köznevelési intézmény fenntartója később 2020. április 1-jéig kezdeményezi a szakképzési törvény 9. § (8) bekezdése szerinti eljárást, ennek elmulasztása esetén a köznevelési intézmény működési engedélye 2020. augusztus 31-én hatályát veszi. Tehát mindenkinek újra kell engedélyeztetni. Ez bizony szelektálásra is módot ad, és ezt nem tartjuk jónak. Még egyszer mondom, egyszerűbb nem adni. Tehát amikor egyszerűsítésre tetszik hivatkozni, az szerintem nagyon veszélyes.

S itt beszélni kell arról, hogy az alapítványi és magániskolák túlnyomó többsége Magyarországon azokat a feladatokat látta és látja el, amelyekre az állam nem tud vagy nem akar gondot fordítani. A speciális módszereket igénylő gyerekeket a szüleik azért íratták be ezekbe az iskolákba, mert az állami iskolarendszer esetükben valami miatt csődöt mondott.

Ezek a gyerekek sajátos tanmenet kialakításával igenis fejleszthetők lennének, és nagyon sok szülőben felmerül az, hogy mi lesz akkor, ha a gyermekeik alól kihúzzák ezeket az iskolákat. Merthogy most ki lehet húzni. Azért is felháborító ezeknek az iskoláknak a vegzálása, mert látjuk, hogy eközben az állam adóforintokból folyamatosan magániskolákat alapít. Ebben az a legszomorúbb, legcinikusabb és legfelháborítóbb, hogy miközben a politikai elit, a fideszes jobboldal látja azt, hogy az állami iskolákban sokszor nem képződik annyi mennyiségű és minőségű tudás, mint a magánintézményekben, kiviszik a saját gyerekeiket is, sőt állami adóforintokból magánintézményeket hoznak létre; elég, ha csak Debrecent említem.

Tehát önök tudják és tisztában vannak azzal, hogy az nincs. De más van. S majd megvárom én, hogy lesz-e, mondjuk, magánszakképző. (Dr. Vinnai Győző: Biztos lesz.) Bár a gazdag gyerekek nem a szakiskolákba mennek, ezt korábban mondtam, tehát itt nem éri meg megcsinálni. Tehát lehet ilyet bekiabálni, képviselőtársam, csak azt lássuk be, hogy önök valójában tudják, és az elit tudja, hogy mi kell egy gyereknek a XXI. században, milyen képességeket kellene fejleszteni. De ott tartunk, hogy ha van pénzed, kapsz normális egészségügyet, ha nincs, nem kapsz, ha van pénzed, el tudod a gyerekedet vinni normális oktatási intézménybe, ha nincs, akkor meg imádkozzál érte, hogy megtanul írni, olvasni meg szöveget értelmezni. Ez nem a helyes államfelfogás. Ezzel mi egyenes gerinccel, de szemben állunk, mert szerintünk nem ez az állam feladata.

S azt is látni kell, hogy az elmúlt években a közoktatási innováció túlnyomó többsége ezekben a magánintézményekben  csúnya szóval  képződött meg vagy jött létre. Ezekre figyelni kellene, és sok jó módszert inkább általában az állami iskoláknak is át kellene tőlük venni. Nem lehet azt mondani, amit Rétvári államtitkár úr mondott, hogy egy meghatározott protokoll szerint fogják ezek után a gyerekeket oktatni. Ezt ugyan a hatéves iskoláztatásra mondta, de ugyanilyen protokoll szerint tekintenek önök a gyerekekre. A gyerekek sokfélék. Gazdag gyerek és gazdag gyerek között is van különbség. Én a II. kerületben voltam önkormányzati képviselő, és láttam, hogy néha nagyon sok problémával küzdenek, és nagyon kellenek a speciális intézmények, mert a hiperaktivitástól egyéb más problémákig sok minden jelen van. És nem pénz kérdése. Akkor mekkora különbség van, mondjuk, egy II. kerületben született gyerek meg a putriban született gyerek között? És az államnak kell tudnia mit kezdeni ezzel, és lehetőleg úgy, hogy ne az legyen a cél, hogy ezeket a gyerekeket egybetereljük, külön rakjuk, mert szegény a szegénytől nem tud fejlődni. A nyomor nyomort szül, egymást kell segíteni.

Azt látom ebben a szakképzési törvényben is, és ma már az önök hozzászólásai abba az irányba mutatnak számomra, hogy amit én itt elmondtam az elmúlt 14 perc 11 másodpercben, önök azt tudják, és tisztában vannak vele, még ha az elmúlt években nem is ezeket a szólamokat mondták. De világosan tudják, mert 1998 és 2002 között nem ezt csinálták, és az sokkal jobb volt. Én csalódtam szocdemként, szocialistaként, mert azt hittem, hogy ekkora felhatalmazással önök majd sokkal jobb dolgokat fognak tenni legalább ezen a területen. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)