Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ez a sokadik vagy legalábbis többedik olyan javaslat, ami arról szól, hogy megpróbálják megakadályozni azt, hogy az igazságügyi alkalmazottak a botrányosan alacsony fizetésük miatt ne válasszák inkább, mondjuk, a Tescóban az árufeltöltői szerepkört és foglalkozást ahelyett, hogy megtartják a sajátjukat, merthogy ott jobban tudnak keresni.

Volt egy már egy ilyen javaslata Völner állam­titkár úrnak is, aki szintén jelen van most a vitában, de akkor még nem államtitkárként, hanem képviselőként képviselői előterjesztésben, de végül abból nem lett semmi, csak az ígéret. Most, gondolom, ezzel a javaslattal kívánják ezt az ígéretet teljesíteni, amely szerint az igazságügyi alkalmazotti szférában majd fizetésemelést kívánnak elérni és realizálni.

Az a baj, hogy ha ezeket a javaslatokat megnézem, akár az előzőt, akár ezt, akkor az a mondás jut eszembe, hogy a nem akarásnak nyögés a vége. Ugyanis azt értjük, hogy a miniszterelnök a bírói kart páriának tartja, és nem kíván semmilyen fizetésemeléshez hozzájárulni, mármint ami érdemi és nem szégyenteljes, azaz a háromszor 5 százalékoshoz. Ezért a minisztérium kénytelen különböző alternatív megoldásokban gondolkodni, olyan alternatív megoldásokban, amelyek egyébként egy dologra jók, hogy az eredményük rendkívül csekély, ezzel szemben a rendszert, ami eddig működött, a legteljesebb mértékben összekavarja. Ellentétben azzal, amit Vas Imre képviselőtársam elmondott, határozott álláspontom szerint és a bírák határozott álláspontja szerint is komoly bérfeszültségeket fog eredményezni az igazságszolgáltatás szervezetrendszerén belül.

Néhány általános megállapítást engedjenek meg. Az egyik, hogy rendkívül szépen hangzik az, amit az OBH elnöke is hangoztatott már nemegyszer, hogy az a cél, hogy a csak a legalkalmasabb emberek legyenek igazságügyi alkalmazottak. Csak szokták azt mondani erre a helyzetre, hogy egy másik mondást is mondjak, hogy fordítva ülünk a lovon, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár asszony. Nem arról van szó, hogy mi válogathatunk vagy a bírósági szervezetben a vezetők válogathatnak, hogy kik azok, akiket meg kívánnak tartani vagy föl kívánnak venni igazságügyi alkalmazottnak, hanem arról van szó, hogy körülbelül 150-200 betöltetlen álláshely van, amit nem képesek betölteni, mert nincs ember, aki vállalja ezt a munkát ennyi pénzért.

Tehát azt gondolom, hogy először is azt a fajta álszentséget kéne levetkőzni a javaslat tárgyalásakor, ami arról szól, hogy egy minőségi javítást kívánnánk elérni. Nem. Egyelőre azt szeretnénk elérni, hogy a 150-200 betöltetlen álláshelyből ne legyen majd több száz vagy több ezer a bírósági szervezetrendszeren belül az alulfizetett munkatársak miatt. Aztán, ha ezt feltöltötték, és érdemes újra ezt a munkakört választani, ezt a hivatást választani, mert azt gondolom, nemcsak a bírói, hanem ez is tud hivatás lenni, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen ösztönzőkkel tudjuk majd azt elérni, hogy valóban csak a legalkalmasabbak legyenek közülük igazságügyi alkalmazottak. Egyelőre próbáljuk meg legalább azt a 150-200 álláshelyet feltölteni, ami most nincs így.

A másik, ami az önök koncepciója, hadd fogalmazzak így, hogy az automatizmusok alkalmazása helyett a munkavállalót sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák az igazgatási vezetőtől. Önök persze nem így fogalmazzák, hanem úgy, hogy nagyobb mozgásteret adnak az igazgatási vezetőknek a bérezés, díjazás, jutalmazás, s a többi megállapításával összefüggésben. Én viszont hadd fordítsam le úgy, ahogy azt az előbb tettem, ez nem más, mint hogy az igazságügyi alkalmazottakat a bérezésükön keresztül kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák a munkaadóval, az igazgatási vezetővel szemben.

Erről egyébként nemcsak a fizetési feltételek szólnak vagy azok változásai, hanem erről szól például az azonnali hatályú felmentés lehetősége, ami eddig az igazságszolgáltatásban nem volt divat és nem volt lehetőség.

(14.10)

Amit egyébként államtitkár asszony elmondott, ezt a fajta szemléletet, megmondom őszintén, hogy csak elutasítani tudom, legalábbis, ami arra vonatkozik, hogy az állami tisztviselőkkel hasonlítjuk össze az igazságügyi alkalmazottakat és a rájuk vonatkozó szabályokat. Nem tudom, hogy mikor érti már a kormány meg végre, hogy a bíróság egy önálló hatalmi ág, és nem a közigazgatási rendszer része. Önálló hatalmi ág önálló szabályokkal, önálló struktúrákkal, speciális szabályokkal, nem a közigazgatás része. Nemcsak a bírák nem azok, az igazságügyi alkalmazottak sem azok, akiknek egy részéből egyébként később bíró válik. Sőt, egy részük, ahogy államtitkár asszony helyesen mondta, már most bírói feladatokat lát el, bírói szerepkört tölt be.

Szóval bírástul és alkalmazottastul nem részei a közigazgatási rendszernek, éppen ezért sem a fizetés mértékét, sem a besorolásokat, sem a jutalmazás rendjét, sem a pótlékok megállapításának a módját nem lehet és nem szabad a közigazgatási rendszerhez igazítani. Nem szabad azért, mert itt sokkal inkább kellene, hogy érvényesüljenek, ahogy egyébként ez eddig volt, az automatizmusok, és sokkal kevésbé a vezetői kegy, ha úgy tetszik, vagy a vezetői önálló szuverén döntések.

Hadd mondjak erre egy példát! Egyelőre bírákról van szó, de nyilvánvalóan az alkalmazottak körében, ha a bíráknál így van, akkor ott meg aztán még inkább így lesz. Mikor kapott egy bíró mostanság jutalmat például? Akkor, ha az elvárt mértékű volt a befejezéseinek a száma. Tudjuk ma már, mert közkézen kerengett egy bírói utasítás, bírósági vezetői utasítás, hogy az elvárt a havonta tíz befejezett ügy. Mindegy az, hogy valaki komoly és szerteágazó ügyeket tárgyal több ezer, tíz- vagy százezer oldalakkal, vagy éppenséggel csak valamilyen tyúkpert, a lényeg az, hogy a tíz, az tíz. Legyen tíz befejezése, megkapja a jutalmat.

Államtitkár asszony, tudja mi lett ennek az eredménye? És kúriai bírók mondják azt ‑ és az okozati összefüggés megvan, és nemcsak a statisztikai számok ‑, hogy az elmúlt évben a Kúrián háromszor annyi ügyet helyeztek hatályon kívül. Háromszor annyi ügyet, mint az azt megelőző három évben. Ez azt jelenti, azért, hogy a bírók a megfelelési vágy vagy a jutalom reményében legalábbis néhányan teljesítsék ezt a havi tízet, egyszerűen fogták és összecsapták az ügyeket. A kúriai bírák kifejezetten azt mondják, hogy a két éven túli összecsapott és sebtében befejezett ügyeknek köszönhető az, hogy ezek azt a szakmai színvonalat nem állják ki, ami mondjuk, egy hatályban tartáshoz szükséges, hanem hatályon kívül helyezik. Magyarán, az ügyek semmivel nem gyorsulnak, mert ezeket újra kell majd tárgyalni. Ezzel szemben viszont ez a fajta elvárás, ez a fajta szemlélet pontosan idevezet. Az OBH-elnök által meghirdetett termelési verseny, ahol gyakorlatilag Sztahanov az, aki egységnyi idő alatt több ügyet, ráadásul, ha lehet, két évnél régebbi ügyet befejez, ez idevezet, háromszoros hatályon kívül helyezéshez.

Az a problémám, hogy ha a bírák megpróbálnak, úgy tűnik, már ehhez a rendszerhez így alkalmazkodni, akkor mi lesz majd az igazságügyi alkalmazottaknál? Hogyan fog ez működni, és nemcsak a leíróra gondolok, mondjuk, hanem egy bírósági fogalmazóra vagy egy bírósági titkárra, nem feltétlenül azokra, akik kijelölt titkárok, hanem úgy általában egy bírósági titkárra. Én ezt szemléletmódját tekintve rendkívüli módon elhibázottnak tartom, és pontosan ezek azok a lépések és ez az a szemléletmód, ami a bírói függetlenséget rendkívüli módon sérti.

A másik, és ez ugyanehhez a témához koncepcionálisan kapcsolódik, hogy ez a javaslat leválasztja a bírák fizetéséről az alkalmazotti fizetéseket. (Jelzésre:) De ha ezt rosszul tudom, államtitkár asszony, akkor rendben van, ha ez így van, akkor azt fogom csinálni, hogy megvárom, amíg államtitkár asszony erre válaszol, akkor erre nem térek ki, csak utána. Mert, még egyszer mondom, ha ez így van, akkor az valóban komoly bérfeszültségeket fog okozni. (Dr. Vízkelety Mariann: Nem igaz.) Jó, akkor lépjünk ezen túl!

Amit még hallottam, láttam, vagy amiről, mond­jam úgy, legjobb tudomásom van, hogy az OBH ‑ mert­hogy államtitkár asszony erre egyébként tett utalást, hogy volt ilyen egyeztetés, igaz, valóban volt ‑, rendkívül komoly kritikákat fogalmazott meg az OBH a javaslattal kapcsolatban, és ugyanezt tette a Bírói Egyesület is. Hogy néhányat említsek ezek­ből. Az OBH szerint az igazságügyi alkalmazottakat hátrányosabb helyzetbe hozza ez a javaslat, aminek a bírói működés láthatja kárát, és generálhatja a fluktuációt, még a mostaninál is további fluktuációt, és a rendszert kritikus helyzetbe hozhatja. A javaslat egyébként szerintük több helyen alaptörvény-ellenes. Egy helyet én is megtaláltam, arra ki fogok térni.

A másik, hogy az OBH-nak volt egy hatás­vizs­gá­la­ta, ha én ezt jól tudom, márpedig azt gondolom, hogy jól tudom, amely után azt írták, hogy teljesen megalapozatlan az a kijelentés, hogy az ügyintézők és a tisztségviselők fizetése 20-30 százalékkal ma­ga­sabb lesz, ahogy ezt a tervezet írja. Azt is mondja az OBH, és a Bírói Egyesület is tudomásom szerint egyetért ezzel, hogy a javaslat nem biztosítja, hogy a többletkötelezettségekhez pluszjuttatások járjanak, mint az állami tisztségviselőknél, és itt általánosan merül föl az a kritika, hogy a tervezet nem képes megteremteni sem az igazságügyi alkalmazottak illetményemelkedését, a valódit, sem pedig az állami tisztségviselői illetményrendszerrel való összhangját nem képes biztosítani a bírósági rendszernek, már az anyagi rendszerre gondolok természetesen. Nos, ha ez így van, és ha ezek igazak, akkor kíváncsi lennék, hogy erről mi a minisztérium álláspontja, legalábbis a bíráké tudomásom szerint ez.

Amiről még mindenképpen szót ejtenék a ve­zér­szónoki fölszólalásban, ez a cafetéria eltörlése. A ma­gam részéről itt találtam meg azt a pontot, ahol kifejezetten alkotmányellenes vagy alaptörvény-elle­nes a javaslat. Ugyanis nemes egyszerűséggel önök az igazságügyi alkalmazottaknál eltörlik, megszün­te­tik a cafetériát, és arra hivatkoznak, az Iasz.-ban ke­rül­nek ezek a rendelkezések rögzítésre, ami termé­sze­te­sen nem kétharmados, nem sarkalatos törvény. Igen ám, tisztelt államtitkár asszony, csak az igaz­ság­ügyi alkalmazottak cafetériajuttatásának a jogalapját nem az Iasz. teremti meg. A részletszabályok valóban ott kapnak helyet, például az OBH elnökének a lehetőségei, jogosítványai annak a meghatározására, de maga a juttatás jogalapja nem onnan származik, hanem a Bszi.-ből, méghozzá a 76. § (3) bekezdés f) pontjából, és ha ez így van, a Bszi. egy kétharmados, egy sarkalatos törvény.

Márpedig, ha a jogalap ott rögzül, akkor ezt egy feles törvénnyel nem lehet felülírni. Az tehát, hogy a cafetéria jár az igazságügyi alkalmazottaknak, egy kétharmados törvényben került rögzítésre, ennek az eltörlését akkor lehetne megtenni, ha a kétharmad ehhez az Országgyűlésben hozzájárul, és a Bszi.-ből ezt a rendelkezést kivesszük. Szeretném mondani a jövőre nézve csak, hogy e tekintetben egyeztetés a mi részünkről biztos, hogy nem szükséges, mert nem járulunk hozzá semmilyen módon sem a cafetéria eltörléséhez. Azt javasolnám, hogy legalább ezt a szabályt érdemes kivenni ebből a törvényből, hiszen legalább alkotmánysértő ne legyen a jogszabály.

Minthogy az idő véges, majd a vita további részében beszélünk kicsit akkor erről a bírói fize­tés­ről való leválasztásról, mert ezek szerint én ezt rosszul értelmeztem, de úgy látom, hogy önmagában azt a célt, amit egyébként elérni szándékoznak vele, nevezetesen, hogy növekedjen az illetményalap 20‑30 százalékkal, úgy tűnik, hogy ez a javaslat nem fogja tudni megoldani. A másik, amit elérni szán­dé­koz­nak vele, hogy hasonló legyen a szabályozás, mint ami az állami tisztviselőkre vonatkozik, azzal a ré­szé­vel meg egyetérteni nem tudok az általam elmon­dottak alapján.

Éppen ezért, mivel rengeteg probléma, elvi és egyébként gyakorlati kifogás és probléma merül föl a javaslattal kapcsolatban, mi ezt támogatni nem fog­juk tudni, mindazonáltal, hogy ha vannak olyan ja­vas­latok, amelyek jobbá teszik a rendszert, meg­gondoljuk azoknak a támogatását. Köszönöm szépen a szót.

(14.20)