Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BODÓ SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban így van, a 2010-es kormányváltást követően számtalan olyan intézkedés történt az országban, ami láthatóan pozitív irányba indította el a gazdasági folyamatokat, és ebben a sorban igen előkelő helyet foglal el az az intézkedéscsomag, amely a munkaerőpiacot szabályozta. Ennek hatásait látjuk, láthatjuk a mindennapok során is, de valóban van talán kettő-három olyan legfontosabb statisztikai adat, amelyet mindenki ismer.

(16.00)

Az egyik nyilvánvalóan arról szól, hogy több mint négy és fél millióan dolgoznak most Magyarországon, és ez egyértelműen stabilitást ad az országnak. Természetesen stabilitást ad a munkaerőnek is, annak a magánszemélynek, aki el tudott helyezkedni, meg tudta tartani a munkahelyét, az ő családjának. Nyilván segíti a vállalkozást, ahol ő tevékenykedik, de ahogy említettem, az országnak is egy stabilitást ad.

Ebben a helyzetben azt is látni kell, hogy 3,4 valóban a munkanélküliségi ráta, ami európai uniós viszonylatban is igen jó számadatnak tűnik.

De természetesen ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy hátradőljünk, és azt mondjuk, hogy nincs tovább feladatunk.

Látnunk kell azt is, hogy hogyan, miképpen alakulnak bizonyos nem túl ismert, de háttérstatisztikai adatok, és ebből egyet engedelmével elmondanék, nevezetesen azt, hogy a 20-64 év közötti állampolgárok, munkavállalók, vagyis a legaktívabb korosztály foglalkoztatási rátája eléri a 75 százalékot.

Ez mindenképpen egy nagyon komoly, nagyon jelentőségteljes számadat. Látnunk kell, hogy ezeknek a háttéradatoknak az ismeretében tudunk továbbhaladni.

Kérdezte, hogy hogyan és miképpen is haladhatunk tovább, hol vannak még tartalékok. Amit korábban politikai ellenfeleinktől nagyon gyakran hallottunk, hogy azért nő a foglalkoztatási mutatószám, merthogy a közfoglalkoztatás, ez kategorikusan nem így van. Kategorikusan nem így van, hiszen a közfoglalkoztatottak száma folyamatosan csökken, három és fél év alatt több mint 125 ezer fővel csökkent, és egyértelmű, hogy ezek a munkavállalók a versenyszférában helyezkedtek el.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a versenyszférában hogyan és miképpen alakul az ágazatok közötti foglalkoztatás. Azt mondhatom, és ez megint csak a stabilitásra utal, hogy szinte valamennyi ágazatban nőtt a foglalkoztatás, és ebben a helyzetben az építőipar, az élelmiszer-feldolgozó ipar, de nyugodtan mondhatom az adminisztratív ágazatokat is, informatikai ágazat, illetve maga az ipari teljesítmény is jelentősen növekedett.

Ez is hozzájárul a stabilitáshoz. Európai uniós viszonylatban is helytálló tehát ez a növekedés, és meghaladja az európai uniós átlagot, valahol a foglalkoztatási ráta, illetve a munkanélküliségi ráta az európai uniós élmezőnyben szerepel.

Természetesen vannak még további feladataink, hogyne lennének, hiszen akár egy munkavállaló van, addig is van teendőnk, pontosabban: olyan, aki még nem tudott elhelyezkedni. Itt különösen föl kell kutatnunk azokat a csoportokat, ahol még tartalék lehet, és bizony ilyenek a kismamák, mindazok, akik esetleg még elvégezték a főiskolát, akár más iskolai végzettséggel bírnak, de még nem helyezkedtek el a munkaerőpiacon.

Gondolnunk kell azokra az aktív, fiatal nyugdíjasokra, akik még szívesen vállalnának tevékenységet, ha nem is teljes munkaidőben, de a kedvező foglalkoztatási forma mellett. Tehát bőven van még teendő.

Az is kétségtelen tény, hogy az országos egyenlőtlenség létezik, csakúgy, mint akár Németországban, akár Olaszországban, és ennek érdekében a Pénzügyminisztérium egy munkaerőpiaci reformprogramot indított el, aminek az a lényege, hogy egy kicsit hatékonyabban, intenzívebben kutassa fel a munkaerő-tartalékot, és majd még hatékonyabban tudjon kiközvetíteni munkavállalókat a munkaadók felé.

Köszönöm kérdését. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)