Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar költségvetés a munkából élőké, a hazai vállalkozóké és a segítségre szorulóké kellene hogy legyen, de nem az. Nincs valódi, teljes körű béremelés, nem oldja meg a bérválságot, néhány helyen ad csak emelést. Továbbra is csak azokat támogatja, akik maguktól is boldogulnának, és azokat terheli, akiknek segítségre lenne szükségük. A magyar kisvállalkozások helyett elsősorban a külföldi nagyvállalatokat részesíti előnyben, őket támogatja, a magyar családok helyett maximum a Fidesz-közeliek családjai léphetnek előre.

A 2010-2013. év közötti megszorítások továbbra is bele vannak építve a költségvetésbe. Az oktatás és az egészségügy forrásainak elvonása, a szociális kiadások csökkentése, a környezetvédelem vagy más, a társadalom egészsége szempontjából kulcsfontosságú területek leépültek. A hazai gazdaság sem erősödött az utóbbi években, a kormány minden érve ellenére. Az államra pedig rátelepedett egy feneketlen gyomrú polip, és szívja el, magánosítja a közpénzeket minden csatornán, pedig ezekből a közpénzekből kellene megerősíteni a dolgozók és a hazai vállalkozások helyzetét, hogy a költségvetés valóban a munkából élőké lehessen, és ne csak néhány kivételezett emberé és csoporté.

A magyar gazdaság, sőt a közszféra is évek óta ugyanúgy néhány külső forrástól függ, ezek a források belátható időn belül kimerülnek. A legfőbb forrás az EU-s pénzek beáramlása. A GDP 3-5 százalékát kitevő EU-s pénzek felhasználását még rövidlátó módon fel is gyorsítja a kormány.

A másik fő külső forrás a nálunk megtelepedett multinacionális vállalatok exportja, ez azonban bizonytalan és válságérzékeny ‑ gondolom, ezt önök sem vitatják ‑, ráadásul rengeteg közpénzt von el. A kormány kedvez nekik stratégiai partnerségekkel, tízmilliárdos beruházási és úgynevezett munkahelyteremtő támogatásokkal, a munka törvénykönyvének szigorításával, a szakszervezetek és a kizsákmányolt dolgozók elnyomásával, adócsökkentésekkel.

A harmadik külső forrás a külföldön dolgozó magyarok hazautalásai. E forrás jelentősége növekedni fog, ám ennek nincs miért örülni. A külföldön dolgozók munkája, kreativitása, hozzáadott értéke nagyon hiányzik itthon, Magyarországon. A 2015-ben hazautalt ezermilliárd forint a GDP majdnem 3 százaléka, lassan az európai uniós pénzek jelentőségével vetekszik.

A 2018-as költségvetés tervezete alapján azt látjuk, hogy a kormány ezen függések csökkentésére nem tesz semmit, pedig 2018 talán az utolsó év, amikor még lehetne valamit tenni. Lenne forrás arra, hogy pozitív változásokat kezdjünk el, ezek közül is az első a béremelés, ami az egész hazai gazdaságot és a társadalom egészét élhetőbbé és hatékonyabbá tenné.

A szükséges változásokhoz azonban a költségvetés jelentős átrendezésére van szükség. Az LMP idén is úgy javasol átrendezést, hogy mindennek megmutatja a fedezetét a költségvetésben, vagyis felelős javaslatokat teszünk. Az adórendszeri módosítások alapja, mint már sokszor elmondtuk, de még el fogjuk mondani jó néhányszor, az igazságtalan, egykulcsos adó eltörlése. Ehelyett egy olyan progresszív jövedelemadózást vezetne be az LMP, ami az alsóbb jövedelmi kategóriákban csökkentené az adóterhelést, és így az adózók 90 százaléka jól járna.

A progresszivitás szükséges ahhoz, hogy a társadalom ne szakadjon szét, mert azt látjuk nap mint nap, hogy a társadalom egy gyorsuló ütemben szakad szét egyre kevesebb gazdagra és egyre több szegényre. A progresszivitás szükséges ahhoz, hogy a társadalom szétszakadása összébb húzódjon. A minimálbérig mindenki jövedelme adómentes lenne, onnan az átlagbérig, bruttó 300 ezer forintig 12 százalékos adó, az átlagbér feletti jövedelmekre vonatkozna a 24 százalékos adókulcs, ehhez társulna a munkavállalók egészségügyi járulékának 4 százalékos csökkentése. Mindezek eredményeképp a minimálbér nettója 26 ezer forinttal, az átlagbér nettója 38 ezer forinttal nőne, és még a dupla átlagbéré is 23 ezer forinttal növekedne. Fedezetül meg kell szüntetni a káros és fölösleges költségeket, és el kell zárni a pénzcsapokat.

Az LMP visszaállítaná a társasági adó felső kulcsát, vagyis újra többkulcsossá tennénk. Megszüntetnénk a sportcélú taokedvezményt, a bankadót illetően is, emelnénk a bányajáradékot, a környezetterhelési díjat, a termékdíjat és a játékadót. Az áfából is több bevételre számítunk a korábban ezermilliárdra becsült csalások visszaszorításával. Megszüntetnénk a propagandaminisztériumot, a Magyar Művészeti Akadémia, az Eximbank, a Külügyminisztérium beruházási kalandorságait, a Hungaroring Zrt. támogatását. A közmédiánál csak annyit hagynánk, amennyire közfeladatokat látnak el. És természetesen a fölösleges beruházásokat leállítanánk; ezek közé soroljuk a Paks II.-t, a „Liget Budapest II.” projektet, a Puskás Stadiont, a Várba költözést, a Budapest-Belgrád-vasútvonalat, a Ludovika Campust, a „Modern városok” program egy részét; akad bőven.

A túlzott CSOK egy része helyett állami bérlakásokat építenénk, és a túlzó autópálya-építések helyett a vidéki alsóbbrendű úthálózatra csoportosítanánk át százmilliárd forintot. A közmunka egy része helyett a szakképzést és a felnőttképzést fejlesztenénk, Paks II. helyett pedig zöldberuházási alapot hoznánk létre, ami a lakossági energiahatékonyságot és a megújulóenergia-termelést támogatná. Mindezek az intézkedések mintegy 2300 milliárd forintos forrást teremtenének arra, hogy sokkal fontosabb közcélokat valósítsunk meg, így: a társadalmi szintű béremelést, 300 milliárd forintos bérfejlesztést és életpályákat a közszférában, felsőoktatási ösztöndíjakat, a vidéki főiskolák támogatását, a régóta stagnáló családi pótlék és gyes emelését, a nemzeti parkok rendes fenntartását, a háziorvosok és mentősök béremelését, és még sorolhatnám tovább.

Bíztunk abban vagy reméltük, hogy jó néhány jó javaslatot a kormánytöbbség elfogad, de hasonló történt, mint az elmúlt években: a kormánytöbbség egyetlenegy javaslatunkat nem fogadott be. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)