Felszólalás adatai

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Az 53. és az 54. ajánlási pontban szereplő módosító javaslataimhoz szeretnék hozzászólni. Ezek végeredményben a közérdekű bejelentések és panaszok kérdésével foglalkoznak. Egyet lehet érteni az előterjesztővel, hogy a régi, 1977. évi I. törvény ma már kevésbé alkalmas, mindenképpen indokolt az átdolgozása, és végeredményben ezt tették meg néhány paragrafusban.

A magam részéről - bár ehhez nem nyújtottam be indítványt - fontosnak tartottam volna legalább címként utalni ezek előtt a paragrafusok előtt, hogy a közérdekű bejelentések és panaszok szabályozásáról van szó. Legalább ennyiben a törvény helyét jobban lehetett volna talán kezelni és megtalálni.

Az 53. ajánlási pontban arra tettem javaslatot, hogy a panasszal és közérdekű bejelentéssel szóban is lehessen fordulni bárkihez, és a szóbeli bejelentést az eljárásra jogosult szerv köteles írásba foglalni.

Úgy látom, hogy a törvénytervezet előterjesztője korszerűen gondolkozik, mert a korábbi törvényből kihagyta ezt a megfogalmazást, hogy szóban is meg lehet ezt tenni: írásban vagy elektronikus úton teszi ezt lehetővé. Kétségtelen, hogy az elektronikus út sok személy számára könnyebbséget jelent és elérhető, ugyanakkor mégis azt látom, hogy az emberek egy része nemhogy elektronikus úton nem tudja ezt megtenni, hanem még az írásban való megjelenítése is gondot okoz. Ezért tettem javaslatot, hogy a korábbi törvényből a szóbeli panasztétel is benne maradjon.

Úgy látom, hogy a bizottságok támogatták ezt a javaslatot, a foglalkoztatási bizottság kivételével, az előterjesztő pedig, a foglalkoztatási bizottság kivételével, szintén támogatta, és úgy tájékozódtam, hogy támogatni fogja összességében a kormány is. Tehát akkor ez a javaslat gyakorlatilag így meg fog élni, és szóban is lehet panaszt tenni.

Nem támogatja viszont sem a kormány, sem a bizottságok az 54. ajánlási pontban szereplő javaslatomat, amiben azt indítványoztam, hogy az előterjesztőnél mégiscsak próbáljuk meg jobban megvédeni a bejelentést tevő embereket. Magam sem vitatom, hogy vannak notórius bejelentők, és olyanok, akik rendszeresen nem a valóságnak megfelelően terjesztenek elő panaszokat, és ezzel sok munkát és gondot okoznak, de mégis, az alaplehetőséget nagyon fontosnak tartom, igenis, van helye ezeknek a bejelentéseknek. De amennyiben az a megjelenés benne lesz, mint ahogy itt összegezték, a törvényben, hogy aki rosszhiszeműen jár el, vagy bűncselekményt, szabálysértést követ el, kárt okoz, vagy egyéb jogsérelmet okoz, annak átadják az adatát.

Nem vitatom a rosszhiszeműséget, a bűncselekményt sem, de nem teljesen értek egyet a károkozás kérdésével. A magam részéről úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű panaszok, amelyekkel engem és más képviselőket megkeresnek, azok általában olyanok, hogy ha valaki panaszt tesz egy ügyben, elsősorban az ő problémáját másokhoz viszonyítja. Mondok egy konkrét példát az egyszerűség kedvéért: például valakit nem százalékolnak le, egészségügyileg nem ítélik úgy, hogy rokkant, akkor ez a személy elmondja, hogy de az ő szomszédja bezzeg le van százalékolva, mint aki mozgássérült, tolókocsihoz kötött, és a múltkor például futóversenyt nyert.

Ilyen összefüggésben tesznek általában az emberek panaszt, és az ilyen vizsgálatok alkalmával bizony kiderülnek különböző mulasztások vagy szabálytalanságok. Én, megmondom őszintén, nem tartom jó megoldásnak, ha az ilyen értelemben panaszt tevő ember odáig jut, hogy nem adnak neki igazat, de el fogják mondani, hogy a szomszédja, ismerőse vagy a településen lakó másik ember neki köszönheti, hogy tőle megvonták a támogatást, eljárást indítottak ellene vagy a körzeti orvos ellen. Ezért nem biztos, hogy az egész részt törölni kell, ahogy én javaslom, de a károkozás esetén átgondolásra javaslom mégis ezt a problémát. Köszönöm szépen.