Felszólalás adatai

DR. JUHÁSZ ENDRE tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az Országgyűlés és a kormány együttműködéséről szól, mégpedig egy speciális területen, az európai integrációs ügyekben.

Ez a törvényjavaslat az alkotmány végrehajtását szolgálja. Az alkotmány 35/A. § (1) bekezdése egész pontosan azt mondja ki, hogy az európai integrációval összefüggő ügyekben az Országgyűlés vagy bizottságai ellenőrzési jogkörének, az Országgyűlés és a kormány között folytatott egyeztetésnek, továbbá a kormány tájékoztatási kötelezettségének részletes szabályairól a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény rendelkezik. Ebben az alkotmányos rendelkezésben három kulcsszó van: az ellenőrzés, a tájékoztatás és az egyeztetés, és persze döntő fontosságú, hogy kétharmados törvényről van szó.

A szövegre azért szeretnék emlékeztetni, mert az előkészítés során megjelentek olyan gondolatok is, hogy alapvetően itt nincsen új jogosítvány, nincs új kötelezettség, nincs új eszköz, ezek voltaképpen most is rendelkezésre állnak a parlament számára, illetőleg a kormány számára. Úgy gondolom azonban, hogy ez egy speciális rend, egy specifikus rend, ami az általános mellett érvényesül. Ugyanakkor fontos, hogy ebben a szakaszban már erről vitát ne folytassunk, hiszen a kormánynak is alkotmányos kötelezettsége a rendelkezés végrehajtása és a parlamentnek is. Úgy gondolom, egyik intézmény se kíván egy alkotmánysértő helyzetbe kerülni.

Az alkotmány 78. § (2) bekezdése szerint a kormány köteles az alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni. Valóban arról van szó, hogy ezt a törvényjavaslatot most a kormány terjeszti elő, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez tárgyalások eredménye. A kormány 2003 júniusában engem és az igazságügy-miniszter urat bízta meg azzal, hogy az előkészítést elvégezzük, és a négy parlamenti párttal a tárgyalásokat lefolytassuk. El kell mondanom, hogy ezek intellektuálisan érdekes, időnként élvezetes tárgyalások voltak, és annyiban eltértek a szokásos modelltől, hogy nem szükségszerűen a kormánypártok és az ellenzék között folytak - bár ilyen viták is természetesen voltak -, hanem intézményes módon a kormány és a parlamenti pártok között, ami, úgy gondolom, ezeknek a tárgyalásoknak az erénye vagy szépsége, hiszen a célunk valóban az, hogy egy stabil rendszert létesítsünk, ami függetlenül a hatalmon lévő pártoktól, az ellenzéktől és a kormányzati összetételtől, mindenkor stabil és működőképes.

Még azt is elmondanám, hogy ebben a helyzetben voltaképpen arról van szó, hogy ha bármelyik képviselő kritizálni kívánja az eredményt - ez természetesen lehetséges -, elsősorban saját tárgyalóját kell hogy kritizálja, hiszen itt egy egyetértés alakult ki. Én elmondhatom, hogy a kormány részéről a szükséges kritikát megkaptam ebben az ügyben.

Összességében tehát azt mondanám, hogy ez a szöveg a pártok egyetértését élvezi, de a rend kedvéért hangsúlyoznám, hogy “majdnemö egyetértését, talán 90-95 százalékban egyetértését. Valahogy, érdekes módon az utolsó pillanatban a teljes és a formális egyetértés nem jött létre. Megjegyzem, hogy véleményem szerint talán az ellentétek nem a törvényjavaslat legfontosabb lényegi kérdéseiben alakultak ki.

Az előterjesztett törvényjavaslat egyébként, azt kell mondanom, hogy kompromisszum terméke. A kompromisszumokról azt szokták mondani, hogy akkor jó, ha egyik fél sem elégedett vele teljes mértékben. Én azt hiszem, ez a szöveg ezt a kritériumot kielégíti. A tegnapi, nagybizottságban lefolytatott vita jelezte, hogy a pártok részéről még van elégedetlenség, és a kormányon belüli vita is számomra azt demonstrálta, hogy a kormány illetékes tagjai részéről bizonyos aggodalmak, illetőleg félelmek mutatkoznak az ebben a törvénytervezetben megfogalmazott kötelezettségekkel kapcsolatban.

Azt kell mondanom, hogy ezek az aggodalmak vagy félelmek talán nem is megalapozatlanok. Ami a parlamentet illeti, látni kell, hogy a parlament jogosan fél attól, hogy a törvényhozás kicsúszhat a kezei közül, vagy olyan helyzet teremtődik, amiben kötelezettségek keletkeznek, amelyeket a parlamentnek mintegy végre kell hajtania.

Emlékeztetnék arra - nem fölsorolva az európai uniós összes törvényhozási, jogszabály-alkotási formát -, hogy az Európai Unióban a rendelet jogi normát hoz létre az országban, az állampolgárokra és a gazdálkodó szervezetek részére, mégpedig olyan módon, hogy ahhoz semmilyen állami szerv intervenciója, közreműködése nem kapcsolódik. Ugyanez elmondható az úgynevezett irányelvekre is, azzal, hogy ezek ugyan nem közvetlenül alkalmazandók, vagy csak kivételesen, viszont kötelezettséget keletkeztetnek az állami szervek, így a kormány és a parlament részére, megfelelő törvényhozási aktusok létrehozására.

Különféle részarányok jelentkeztek itt a közbeszédben. Egyesek azt mondták, hogy talán a törvényhozási tárgykör mintegy 50 százaléka vagy talán több is, átkerül az Európai Unióhoz. Én azt mondanám, hogy talán ez túlzott. Nyilván van egy részarány; személyes tapasztalataim szerint ez inkább egynegyed és valahol egyharmad között mozoghat.

A kormány részéről a félelem az, hogy mozgásterét a parlament szűkíti, megkötik a kezét, és ezáltal a nemzetközi színtéren nem tud eredményesen fellépni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mozgástér megőrzése nem öncél és nem presztízskérdés, bár természetesen az alkotmányos egyensúlyra szükség van. Amennyiben a kormány megfelelő mozgástérrel nem rendelkezik, annak az egész országra nézve lehetnek hátrányos következményei. Előállhat például egy olyan helyzet, hogy a kormány az európai uniós tárgyalások során terméketlen konfliktusokba keveredik, vagy nem használja ki azokat a lehetőségeket, amelyek egyébként az uniós jogalkotásban, az uniós politikánk formálásában rendelkezésre állnak. Ez összességében tulajdonképpen káros, nemcsak a kormány, nemcsak a parlament, hanem az egész ország számára.

Mindez azt kívánja meg, hogy egy rugalmas, de működőképes rendszert hozzunk létre. Úgy gondolom, ennek a törvényjavaslat eleget tesz. A törvényjavaslat teljes körű tájékoztatási kötelezettséget fogalmaz meg a kormány részéről, és teljes körű ellenőrzési jogosítványt. Ugyanakkor nem ad a parlament úgynevezett kötött mandátumokat a parlamentnek, az érdemi álláspontokra nézve befolyása lesz, ahogyan ezt a törvényjavaslat szövege majd meghatározza.

(9.50)

Nemzetközileg a parlamentnek egy úgynevezett középerős hatásköre lenne, ami azt jelenti, hogy álláspontjának nincs abszolút determináló ereje, ugyanakkor el kell ismerni, hogy itt jóval többről lenne szó, mint egy megfontolásra érdemes olvasmányról. Nem arról van szó, hogy az uniós tanácskozásra utazó miniszter a repülőgépen elolvassa ezt az álláspontot, és azt esetleg érdekesnek találja, de nem feltétlenül követésre méltónak.

Ezek után néhány szót szólnék a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseiről, hangsúlyozva, hogy amikor az “Országgyűlésö kifejezést használjuk, ez általában az integrációs bizottságot jelenti vagy valamelyik illetékes bizottságot, és csak kivételesen lehet szó a plenáris ülésről. Mint említettem, ennek a kooperációnak az első eleme a tájékoztatás, ahol a kormány kötelezettsége teljes, illetőleg a parlament jogosítványa szintén teljes. Ez felveti még azt a problémát is, hogy a parlament adott esetben egy iratáradattal találja magát szembe, ami nem lenne kívánatos, ezért a kormány vállal egy előzetes szelekciót, meg fogja mondani, hogy mely javaslatok tartoznak a törvényhozási tárgykörbe, vagy mely javaslatokat érez a Magyar Köztársaság szempontjából rendkívül jelentősnek. Ez a parlamentet segítő akció, semmiképpen nem kötelező a parlamentre, a parlament más következtetésre is juthat.

Az egyeztetésben a következő lépés az, hogy a parlament közli, mely kormányzati álláspontokat szeretne megismerni. Ebben szintén teljes körű a parlament jogosítványa, bármely dokumentumról, bármely tervezetről ilyen kívánságot előterjeszthet. A kormány ebben az esetben álláspontjavaslatát rövidebb vagy bővebb formában terjeszti elő, és a törvény pontosan megjeleníti, hogy mely elemeknek kell szerepelniük a rövidebb és melyeknek a bővített álláspontban.

Ezek után jön az együttműködés lelke vagy szíve, az egyeztetés, melynek keretén belül a parlament álláspontot fogalmaz meg, természetesen figyelembe véve a kormány álláspontját. Tulajdonképpen itt találkoztunk a törvényhozás legfontosabb momentumával, itt kellett megfogalmazni azt, hogy ennek az álláspontnak mi a hatálya, mi a kötőereje.

Elmondhatom, hogy itt a magyar szókincs bő skáláján mentünk keresztül, a kormány “figyelembe vesziö, “tekintetbe vesziö, “megfontoljaö, “mérlegeliö, “szem előtt tartjaö, végül az “alapul vételévelö kifejezésben alakult ki kompromisszum. Mindenkit kérek, ne kérdezze meg, hogy ez pontosan mit jelent, mert mindenkit vissza kellene utalnom az értelmező szótárra, ahol az “alapulö szavakat meg lehet nézni és a “vételévelö szót is.

De komolyra fordítva a szót, úgy gondolom, ez nem abszolút kötőerő, bár természetesen erőteljes kifejezésről van szó. Ettől eltérésnek van lehetősége. Az eltérésnél azonban van egy kvalifikált helyzet, amikor a parlament kétharmados minősített többséggel hoz törvényt. Úgy gondoljuk, ebben az esetben a parlament hatásköre annyira erős, annyira domináns, hogy ezt maximálisan tiszteletben kell tartani. Ettől a kormány csak indokolt esetben térhet el, és ez az indokolt eset is a munkánkban hosszú ideig volt vita tárgya, s nagyon örülök, hogy ebben kompromisszumként egyetértés alakult ki. A kormánynak természetesen be kell számolnia arról, hogy az eltérésnek valóban indokolt esete áll fenn, és nyilvánvalóan ez a parlamentben vita tárgyát képezheti.

A törvényjavaslat széles körű utólagos tájékoztatási kötelezettséget fogalmaz meg, egyes bizonyos esetekben pedig előzetes tájékoztatás is van. Létrehoztunk az integrációs bizottságtól kívül esően egy különleges tájékoztatási formát, amikor a miniszterelnök az Európai Tanács ülése előtt vagy stratégiai eseményeket megelőzően tájékoztatást ad az Országgyűlés elnökének, az állandó bizottságok elnökeinek, a frakciók vezetőinek, a meghívottaknak, sőt az állandó bizottságok integrációs albizottságai vezetőinek is. Ugyancsak a miniszterelnök fog tájékoztatást adni az Országgyűlésnek az Európai Tanács ülését követően. Végül a törvényjavaslat bevezeti az éves jelentések rendszerét, amikor a kormány az európai integráció előrehaladásának vagy helyzetének állásáról, illetőleg a magyar tagság gyakorlásáról éves jelentést készít a parlament számára.

Szeretném megjegyezni, hogy a törvényjavaslat sohasem határoz meg pontos határidőket - napokat, heteket, hónapokat -, általános szabály az, hogy alkalmazkodnunk kell, mind a kormánynak, mind a parlamentnek az uniós döntéshozatali rendszerhez. Ez természetesen azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni, hogy mindkét intézmény valóban érdemben gyakorolhassa a hatáskörét.

A kormány egyetértett azzal a rendelkezéssel, mely szerint egyes vezető uniós posztokra jelölt személyeket meg lehet hallgatni. Úgy gondoljuk, hogy ez a kölcsönös tájékoztatás eszköze. Itt elsősorban a biztosról, a bírókról, a számvevőszéki tisztségviselőről és az Európai Beruházási Bank igazgatóbizottságának a tagjáról van szó. Úgy ítéljük meg azonban, hogy ezek a tisztviselők felelősséggel az Európai Uniónak és nem a magyar Országgyűlésnek tartoznak, ezért úgy gondoljuk, hogy az alkalmasságukról való szavazás nem lenne helyénvaló.

Végül szeretnék utalni arra, hogy a törvényjavaslat beszél a szubszidiaritás elvének alkalmazásáról, és megfogalmazza a parlament jogkörét. Mint tudjuk, a szubszidiaritás azt jelenti, hogy az Európai Unión belül állandóan vizsgálni kell, hogy bizonyos szabályozásnak hol van a helye, és preferenciát, tehát elsődlegességet nyilván a tagállami szabályozás, illetőleg a regionális szabályozás élvez. Uniós szabályozásra csak akkor kerülhet sor, ha a kitűzött cél csak uniós szinten érhető el, vagy uniós szinten nagyobb hatékonysággal érhető el. Megjegyzem, hogy ez átmeneti szabályozás lesz. Reményeink szerint az uniós alkotmány megszületik, amely külön jegyzőkönyvben foglalkozik majd a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásával.

Tisztelt Országgyűlés! Remélem, hogy a törvényjavaslattal az Országgyűlés és a kormány együttműködésének ésszerű, kiegyensúlyozott és működőképes rendszerét sikerül megalkotnunk. Reményeink szerint ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy Magyarország az Európai Uniónak megbecsült, konstruktív, ugyanakkor az érdekeit hatékonyan védő és érvényesítő tagja legyen.

Köszönöm szépen. (Taps.)