Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hohn Krisztina képviselőtársam szavait hallva elgondolkoztam, hogy egyáltalán szólásra emelkedjeke, mert annyira átfogó volt, őszinte volt és örökbe fogadó szülőként hiteles volt, amit elmondott. Azt gondolom, hogy erre csak ráerősíteni vagy talán kiegészíteni lehet. Valóban egy nagyon fontos és nagyon időszerű törvényjavaslat fekszik most előttünk, annál is inkább, mert évente 2-3 ezer szülő várakozik arra, hogy gyermeket fogadhasson örökbe, és a több mint 2 ezer örökbe adható gyereknek kevesebb mint a fele talál magának új családot. A törvényszövegben üdvözlendő  csatlakozom én is képviselőtársaimhoz  az adminisztrációs terhek csökkenése, üdvözlendő az, hogy lehetőség lesz mentesülni a munkavégzés és rendelkezésre állási kötelezettség alól. Örvendetes az, hogy az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás ideje fél évről három hónapra csökken azon szülők esetében, akik egyáltalán semmiféle kapcsolatot nem tartanak a gyermekükkel, és egy évről nyolc hónapra csökken a rendszertelen kapcsolattartás esetében.

Azt viszont szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy önmagában a rövidítés nem fogja automatikusan minden esetben csökkenteni a várakozási időt, mert ezeknek nagyon sok esetben eredői a magas szülői elvárások is, hiszen az örökbefogadások esetében a legfőbb ok a meddőség, és a legtöbb szülő szeretne magának lehetőleg minél fiatalabb, minél egészségesebb és minél fehérebb bőrű babát. Ezzel szemben pedig a realitás az, hogy az örökbefogadásra váró gyerekek többsége már elmúlt tízéves, különböző testi fogyatékosságokkal, betegségekkel vagy pedig fejlődésbéli elmaradásokkal küzdenek, nagyon sok közöttük a roma származású és a több testvérrel együtt örökbefogadásra váró gyermek. Tehát a szülők által vágyott kép és a realitás nem mindig találkozik az első körben.

Szót kell ejtenünk arról is, hogy nagyon sok a problémás hátterű család is. Nagyon sok szülőtől úgy kerül el a gyermek, hogy súlyos alkoholproblémák vannak, szenvedélybetegségek, nagyon sokan bántalmazzák vagy elhanyagolják a gyermekeiket, és nagyon sok eset van, amikor nem az a legnagyobb probléma egy családban, hogy az anyuka nem szedett magzatvédő vitaminokat, vagy nincs tele a gyerekszoba Fisher-Price játékokkal, hanem hogy nincs víz, villany meg fűtés. Azért erről is ejtsünk néhány szót! És nagyon-nagyon sok olyan gyermek van, akik bár rendezett körülmények közül érkeznek, de nagyon sok érzelmi megrázkódtatáson és traumán mennek keresztül, és az állandó szeretetteljes légkör hiánya nyomot hagy a lelkükön.

Ezek a gyermekek nemcsak a normális lakhatási körülményeket érdemlik meg, hanem azt is, hogy olyan családokhoz kerüljenek, ahol érzelmi biztonságra találnak, és ahol a szülők tisztában vannak vele, hogy mekkora felelősséget vállalnak el, amikor örökbe fogadó szülők lesznek, ahol tudják kezelni a felmerülő problémákat, és ahol választ tudnak adni azokra a keresztkérdésekre is, amelyek szinte minden örökbe fogadott gyermek esetében felmerülnek, akik vér szerinti szülőktől szív szerinti szülőkhöz kerülnek.

A kihívások kezelésében és a kérdések megválaszolásában nagy segítséget nyújtanak az örökbe fogadó szülőknek szóló felkészítő tanfolyamok, amelyek, ha minden így marad  s arról már volt szó, hogy ha a mostani változatlan formában fogadnánk el ezt a törvényjavaslatot, akkor ezek a jövőben nem lesznek kötelezőek, csupán önként választhatók. Hogy erre igazából miért van szükség, azt nem tudjuk, az nem derül ki a törvényszöveg indoklásából, de azt tudjuk, hogy az ezzel foglalkozó szervezetek tiltakoznak ez ellen. Én is utalnék arra a petícióra, amely öt nap alatt már több mint 13 ezer aláírás felett jár, köztük egyébként én is aláírtam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a felkészítő tanfolyamokat nem véletlenül találták ki 2003-ban, és nem véletlen az sem, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2018-ban, az önök kormánya idején növelte a tananyagok számát 21 óráról 40 órára. Minden érintett fél, legalábbis akiről nekem tudomásom van, egyértelműen helyesnek és jónak tartotta a minisztérium által kidolgozott tanfolyamot. Ezért is állnak értetlenséggel az előtt, hogy ennek az opcionálissá tételét miért vették be. Nagyon sok szülő van, akik eleinte vonakodva vettek részt az első tanfolyamokon. Ha választaniuk kellett volna, akkor valószínűleg el sem mentek volna, de utólag szinte kivétel nélkül azt mondták, hogy visszatekintve jó és helyes volt, és hálásak voltak, hogy részt vehettek ezeken a tanfolyamokon.

Ez a petíció tulajdonképpen egyfajta kiállás, szolidaritás a mostani tanfolyamok értelme és haszna mellett. Nagyon kérem önöket, hogy fontolják ezt meg. Belekapaszkodnék Selmeczi Gabriella képviselőtársam szavaiba, aki belengette, hogy a KDNP-vel közösen valamiféle módosítást terveznek. Nagyon remélem, hogy ez a módosítás ezt fogja érinteni. Ha a vita során később erre utalnának, akkor azt megköszönném. Ha nem így tesznek, és nem hagyják meg a tanfolyamok kötelező jellegét, annak az lesz a következménye, hogy pont azok nem fognak jelentkezni ezekre, akiknek a leginkább szükségük lenne rá, a két hétvégés tanfolyam díja ugyanis mintegy 60 ezer forint. Sokkal több értelme lenne annak, hogy ezt a költséget legalább részben, vagy ha lehet, akkor teljesen átvállalja az állam, mint hogy azt mondja, hogy aki akar, az részt vesz rajta, aki pedig nem akar, az nem.

A felkészítő tanfolyamokon ugyanis  s itt megint utalnék korábban szólt képviselőtársaimra  nemcsak információkat kapnak a jelentkezők, hanem érzékenyítést is, és ezeknek az érzékenyítéseknek nagyon nagy szerepük van a problémás hátterű gyermekek esetében, és azt gondolom, hogy ez megspórolhatatlan. Azt javaslom a kormánynak, hogy ha már mindenképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy választani lehessen a tanfolyam elvégzése és nem elvégzése között, akkor ezt legalább kössük valamilyen feltételhez, kössük akár a minisztérium, akár a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által adható egyéni felmentéshez. Ha nem így tesznek, akkor ennek beláthatatlan következményei lesznek, és félő, hogy meg fog nőni az örökbefogadások felbontásának a száma.

Szeretnék idézni a tiltakozók Kásler Miklós miniszter úrhoz írt petíciójának a szövegéből. „Ha nem lesz kötelező a felkészítő tanfolyam, várhatóan sokan inkább nem élnek majd a személyenként 60 ezer forintos részvételi díj mellett az elvégzéssel, ez viszont tömeges kudarcos örökbefogadásoknak ágyazhat meg, és tragédiákhoz vezethet, amikor nem kellően felkészülten, illúziókkal teli, téves elvárásokkal vállalnak gyermeket a jelentkezők, vagy titkokkal övezve és hazugságokban nevelik. Ez senkinek nem érdeke, a gyereknek különösen nem.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Tavaly 1050 gyermeket fogadtak örökbe, és a várakozási idő sok esetben akár több évig is tarthat. Nem ezen a két hétvégén és nem ezen a tanfolyamon fog múlni, hogy érdemben gyorsabb legyen az örökbefogadások menete.

Hohn Krisztina képviselőtársam tökéletesen elsorolta már, de engedjék meg, hogy én is feltegyem a kérdést önöknek: hogyan várják el, hogy az örökbe fogadó szülők kezelni tudják azt a helyzetet, amikor olyan gyermekek állnak majd eléjük, olyan gyermekeknek kell majd felvilágosítást adniuk, akik már az anyaméhben is iszonyatos megrázkódtatást éltek át? Olyan gyermekeknek, akik megjártak több nevelőotthont vagy adott esetben több nevelőszülőnél is megfordultak, olyan gyermekeknek, akiket az édesanyjuk soha nem szoptatott, olyan gyermekeknek, akik egész életükben egyetlenegy ölelést sem kaptak, akiknek egész életükben nem jutott más osztályul, csak a kirekesztettség, a mellőzöttség és a nélkülözés. Hogyan fognak ezek a szülők kellő felkészítés híján helytállni ezekben az egyébként is embert próbáló helyzetekben? Ki és hogyan fogja elmesélni ezeknek a gyerekeknek, hogy miért nem a vér szerinti szüleik nevelik őket, hogy azok az emberek, akiket édesanyjuknak és édesapjuknak neveznek, nem a biológiai szüleik? Ki és hogyan fogja felvértezni ezeket a gyermekeket az ellen az értetlenkedő vagy rosszabb esetben gúnyos megjegyzések és kérdések ellen, amelyeket majd az osztálytársaiktól és a csoporttársaiktól fognak kapni? És mi lesz vajon a jó válasz arra a kérdésre, amikor egyszer csak előáll majd a gyermek egy átlagos csütörtök délután, és megkérdezi a szüleit, hogy mikor találkozhat végre a valódi szüleivel?

(20.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek olyan kérdések, amelyekre helyes választ anélkül, hogy a szülők megfelelő pszichológusoknak, családterapeutáknak a segítségét megkapnák, egyszerűen nem fognak tudni adni. Ha most megspóroljuk ezeket a tanfolyamokat, nagyon kemény árat fogunk ezért fizetni, mert ezek a megspórolt tanfolyamok olyan problémákat, olyan családi tragédiákat fognak generálni, amelyek sokkal több pszichológusi és családterapeutás foglalkozást fognak igényelni. Hiszen ezek a családok, ezek a családi kötelékek roncsolódni fognak, és azok a pszichológusok, azok a családterapeuták, akik most negyven órában valamiféle felkészítést tudnának adni, ennek a többszörösét kell majd hogy ledolgozzák, és ennek a többszörösét kell majd különböző foglalkozások, kezelések és terápiák keretében megtenniük.

Úgyhogy nagyon kérem önöket, hogy ezt a mostani rendszert, ami most van, ezt a részét, amely a tanfolyamokra vonatkozik, ezen ne változtassanak, és kérem önöket, hogy ne tegyék kockára több ezer családnak az életét, fontolják meg, hogy ennek a szellemében módosítsák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.