Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én magam is gyakorlatilag folytatni szeretném az előbbi hozzászólásomat. Herczeg képviselő úrnak ígérem, hogy ha a hat percben nem tudok minden kérdésre reagálni, de a közlekedést érintő kérdéseire a holnapi kapcsolódó vitában részletesen ki fogok térni. Akkor időkorlát nélküli vita lesz, úgyhogy abban vagy időkeretben meg tudom majd adni a választ. Én azt gondolom Bencsik képviselő úr szavaira, hogy nemhogy nem ártalmas ez a vita, de óriási jelentősége van, tehát fontos. Mindenképpen előremutató a vita, nyilván sokkal fontosabb és jobb lenne az, ha ennek egy olyan javaslat, egy közös elfogadott javaslat lenne az eredménye, ami érdemi cselekvést is lehetővé tenne. De azt elismertük egyébként az általános vita során is, hogy egy óriási lépés, hogy egyáltalán ilyen javaslatokról itt nagyon-nagyon hosszú időkeretben tudunk vitatkozni. És egyébként én elismerően szóltam az ön vezérszónoki felszólalása kapcsán is az általános vitában, mert én nagyon sok olyan elemet találtam, amiben egyetértünk. Nyilván vannak olyan mumusok vagy olyan elemek, amiben soha nem is fogunk egyetérteni.

Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nagyon sok olyan megközelítést tapasztaltam Bencsik képviselő úrtól is a vitában, mintha külön lehetne vagy külön kellene választani a nemzeti szintű és a nemzetközi politikában való szerepvállalást. Az teljesen világos, hogy itt nekünk, mindannyiunknak az a dolgunk, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviseljük, és a magyar emberek érdekében cselekedjünk, de az teljesen világos, ha az éghajlatváltozásról, ha ilyen globális problémákról beszélünk, akkor egyértelmű, hogy a cselekvés, a magyar nemzeti érdekek érvényesítése nemzetközi politikai lépéseket is igényel, és globális megközelítést igényel.

Az is felvetődött ebben a vitában, hogy mennyire súlyos most a helyzet, mennyire sürget minket az idő, milyen szintű vállalásokat kell közösen tennünk a magyar nemzeti érdekek képviselete szempontjából. Ezt egy olyan probléma említésével lehet alátámasztani, amiben, azt gondolom, nagyon széles konszenzus van.

Ugye, 2015-ben a migrációs krízis vagy migrációs hullámok elérték Európa határait, elérték Magyarország határait is, és sajnos én tapasztaltam az Európai Unióban is, hogy sok év kellett, hogy eljussunk odáig egyáltalán, hogy a kiváltó okokról elkezdjünk beszélni. Hát, arról nem is beszélve, hogy a magyar kormány milyen cselekvést mutatott, plakátkampányokat és a többit, tehát politikai propagandát láthattunk évekig, illetve bizonyos fontos elem  a passzív védelem, a határok megerősítése  fontos volt, de most jutunk el talán odáig akár nemzeti szinten, akár a nemzetközi politikában, hogy akkor tudunk bármit tenni mindannyiunk jövőjének biztosítása érdekében, ha az okokat kezeljük. És abban egyetértés lehet, hogy az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás és ennek hatásai, tehát a vízhiány, az extrém időjárási körülmények, a mezőgazdasági termelés lehetőségének a drasztikus beszűkülése brutális mértékben folyamatosan növelni fogja a migrációs nyomást. Ezért a magyar nemzeti érdekeknek is az felel meg, ha összességében az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a lehető legnagyobb mértékben veszünk részt, és nyilván egy olyan nemzetközi politikát folytatunk, amiben erre próbáljuk sarkallni a többi nemzetközi partnert is.

De a másik oldalról az ügynek a fontosságát egy lokális példával is meg lehet világítani. Én magam múlt évben voltam egy kis somogyi településen, Lakócsán, ami egészen brutális mértékben tapasztalta meg az éghajlatváltozást és annak a szövődményeit. Ugye, nemcsak a hőmérséklet, hanem az extrém időjárási körülmények, a villámárvizek, a soha nem látott viharok is ennek részei. És ott egészen döbbenetes volt, ami történt. Lecsapott egy úgynevezett szupercella, és olyan vihart produkált és olyan pusztítást, amit az ott élő idősek csak úgy tudtak mondani, hogy ők ilyet még soha nem láttak. És nagyon gyorsan kiderült, hogy mennyire védtelen egy ilyen kistelepülés egy ilyen természeti csapással szemben. Konkrétan volt, hogy egy fél háztetőt elvitt a vihar. Se eszköz, se lehetőség, se ötlet, hogy hova forduljanak az érintettek. Látható, hogy még a biztosítótársaságok rugalmatlansága vagy rosszindulata miatt is óriási károk keletkeztek. Tehát nagyon-nagyon sok területen kell még felkészülni, cselekedni. Akár olyan szinten is, hogy a megfelelő védőeszközök, védő-infrastruktúrák, csapadékvíz-elvezető csatornák tekintetében aktualizálni kell a réges-rég lejárt műszaki szabványokat s a többi.

Tehát egy nagyon komplex megközelítést igényel ez a problémakör, és azért mondjuk mi azt, hogy ennek a hatásai súlyosak annyira, hogy itt már valóban vészhelyzetet kell hirdetni, és megint csak azt mondom, hogy amellett, hogy úgy gondoljuk, hogy ehhez mindenképpen az a megfogalmazás indokolt, azzal együtt is természetesen a tartalom a lényeg, nem az, hogy minek hívunk egy javaslatot, amit elfogadunk, hanem az konkrétan, hogy utána milyen cselekvést fog indukálni.

És akkor visszatérve, amire már nem tudtam kitérni a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleménye kapcsán, hát, mi azt látjuk, hogy alapvetően ez a klímastratégia az atomenergia-használat és a paksi bővítés köré épült, és a paksi bővítésnek a lakosság többsége által egyébként elutasított projektjét próbálja valamilyen módon legitimálni. Ezzel viszont mi nem tudunk egyetérteni, és nyilván esélytelen most itt egy vitát elindítani, hogy az atomenergia miért nem zöld, de azért néhány felvetéssel élnék.

Ugye, az teljesen világos, és ezt mindenki láthatja, aki már járt Pécs nyugati részén vagy Pécs térségében, hogy milyen brutális, soha helyre nem hozható környezetpusztítással jár az uránbányászat. És ez a két tevékenység összekapcsolódik. Ez már egy erkölcsi kérdés is. Hogyha pontosan tudjuk, hogy ennek a hatásait nem lehet kezelni, mert soha véget nem érő feladat lesz ennek a rekultivációs tevékenységnek a folytatása, akkor hogyan lehet befektetni, ha minden más szempontot akár csak félreteszünk az atomenergiában?

De másik oldalon a nukleáris hulladékok elhelyezésének, a végleges elhelyezésének a kérdése; azt tudja államtitkár úr is, hogy sehol a világon ez nem megoldott kérdés. Sehol nem épült a nagy aktivitású nukleáris hulladékok végleges elhelyezésére szolgáló tároló. Sem a technológiai megoldás nem létezik, sehol a finanszírozásra nem tudtak megnyugtató megoldást találni, Magyarországon sem tudtak, sem a helyszínválasztásra nincsenek jól bevett eljárások. Tehát konkrétan egy olyan technológiára építi az energiapolitikában a nemzet jövőjét a kormány, aminek a végére, a piszkos végére nincs megoldás sehol a világon.

Összességében ezért mondjuk mi azt, hogy az atomenergia nem zöld, és nem kiszámítható, nem biztonságos, és ezért sajnáljuk a végtelenségig, hogy az általunk beterjesztett határozati javaslatba gyakorlatilag beleerőltették a kormánypárti álláspontot, és ezért elfogadhatatlan ez számunkra. Köszönöm.