Felszólalás adatai

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel üdvözlöm a teremben. Podolák képviselő úr hozzászólására azért szeretnék néhány szóval reagálni. Meglehetősen érdekes taktikát folytat képviselőtársam, első hozzászólásában arról beszélt, hogy megfutottuk már a köröket, ne beszéljünk itt a gázárakról. Megjegyzem, nem tudom, hogy hol kellene beszélni a gázárakról, ha nem a földgázellátásról szóló törvényben. De már éppen szerettem volna megfogadni a tanácsát, amikor is ugyanakkor viszont ő kezdett el a gázárakról beszélni, és még azt is elmondta, hogy egyébként nem volt gázáremelés. Nos, képviselőtársam, azért az ön szavainak a hitelességét ez a mondat nem túlságosan erősíti. De azt javaslom, hogy ténylegesen próbáljunk meg megmaradni azoknál a gondolatoknál, amikben akár közös nevezőre is juthatunk, és kerüljük azokat a témákat, amiben ténylegesen vitánk van, és egymást biztosan nem tudjuk meggyőzni.

Éppen ezért én nem szeretnék most a gázárakról beszélni, és nem szeretnék a kompenzációnak arról az eleméről sem, amit már nagyon sokszor bíráltunk, ami, ha úgy tetszik, a kompenzáció mibenlétét jelenti: ki kap, hogy kap, milyen módon, 1500 köbméter, 3000, szociális alapon, s a többi, s a többi, mert ez a két dolog biztosan az, amiben nem tudjuk egymást meggyőzni. De nem tudjuk elfogadtatni a kormányoldallal, hogy jó az a javaslat, ami az inflációhoz köti a gázáremelés mértékét, és nem tudtuk elfogadtatni azt sem, hogy nem jó az a kompenzáció, ami zajlik. De azt hiszem, van néhány olyan kérdés - és ha a kormánypárti képviselők figyelnek, akkor talán tudunk is erről beszélgetni -, amiről nem esett szó, és nem vagyok benne biztos, hogy nem tudnánk közös nevezőre jutni.

Az egyik a kompenzáció bevételi oldala, tisztelt képviselőtársaim. Annak idején, a két évvel ezelőtt elfogadott gáztörvény módosította a bányászatról szóló törvényt, akkor került be ez az úgynevezett bizonyos plusz bányajáradék, ami megteremti a célelőirányzat forrását, tehát annak a célelőirányzatnak a forrását, amiből egyébként a kompenzáció zajlik. Nos, akkor úgy sikerült elfogadni ezt a módosítást, hogy bekerült a törvényjavaslatba egy bizonyos K-tényező, ami azt eredményezi, hogy a kompenzáció forrása évről évre csökken. Volt ennek logikai alapja, nem is vitatom. A kormány akkor is arról beszélt, hogy ennek az alapja egyébként az, hogy egy kompenzációt nem kell végletekig fönntartani, el fog jutni ez az ország abba az állapotba, hogy az embereknek ne legyen szüksége a kompenzációra, anélkül is bőséggel ki tudják fizetni a gázárakat. Csak az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a várt, remélt eredmény nem következett be. Innentől kezdve szerintem teljesen érthetetlen az a kormányzati magatartás, ami nem akar hozzányúlni ehhez a bizonyos K-tényezőhöz, ami nem akarja legalább azt elérni, hogy a kompenzációra a célelőirányzatba legalább ugyanannyi forrás, ugyanannyi plusz bányajáradék tudjon bekerülni minden évben, mint az induló esztendőben. Itt lenne a lehetőség, ebben a törvényben lehetne módosítani. Egyszerűen nem is értem, hogy miért nem beszélünk róla, és a kormány miért zárkózik el ettől.

Ellenben a célelőirányzat pótlólagos forrásaként megnevez valamit, ami legalább ennyire érthetetlen. Hogy mindenki világosan sejtse, hogy miről van szó: arról van szó, hogy ha a kormány rosszul határozza meg a gáz árát, magyarul nagyon komoly nyeresége képződik a gáznagykereskedőnek az emberek befizetéseiből a gázár miatt, akkor ezt a plusznyereséget be kell fizetnie a célelőirányzatba, és ez majd mint kompenzáció fog kikerülni az emberekhez. Nem lenne ezzel túl nagy baj - bár ez meglehetősen érdekes, az uniós elveknek, azt gondolom, komolyan ellentmond, hogy itt keresztfinanszírozásról van szó -, nem lenne ezzel nagy baj, ha maga a kompenzáció kiadási oldala, tehát hogy kik kapják a pénzt, valójában rászorultsági alapon történne. De egy dolgot már a kormánypárti képviselők is elismertek, Szalay képviselő úr is elismerte, szerintem már Podolák úr is elismerte, hogy ez a rendszer nagyon sok esetben nem tudja kezelni valójában a rászorultság kérdését. Igaz, mindig hozzátették, hogy mondjunk jobbat! Nem is könnyű megtalálni, én ezt nem vitatom, de rengeteg ember kimarad a kompenzációból, és rengeteg ember kerül be, akinek egyébként nem feltétlenül kellene. Ilyen körülmények között az idézőjelben “pluszbefizetéseketö, tehát sok esetben a rászorult emberek többletkiadásait elvenni, betenni egy célelőirányzatba, és odaadni esetleg azoknak, akik kevésbé rászorultak, szerintem ez nem helyes. Szerintem az lenne a helyes, hogy ha már ilyen előfordul, ha már a kormány ellövi az árakat - itt a hatósági árakról van szó -, akkor értelemszerűen a következő időszak áremelésének mértékekor figyelembe kellene venni a korábban képződött magasabb nyereséget. Az mégsem jó, hogy egy nyugdíjas házaspártól egyébként elveszünk pénzt, és odaadjuk valaki másnak kompenzációban! Ez nincsen így rendben!

(18.40)

Azt gondolom, hogy erről mindenképpen célszerű lenne beszélnünk, azt gondolom, ez mindannyiunk igazságérzetét sérti.

A másik dolog, amiről szerintem beszélni kellene, és talán sikerülne még közös nevezőre is jutnunk, ez bizonyos tulajdonosi kérdések és a rendszerirányító kérdése. A legnagyobb problémánk ezzel a törvénnyel, az előzővel, tehát a villamos energiáról szóló törvénnyel, sőt még talán a távhőtörvénnyel is, hogy egy valódi, normál energiapolitikai stratégia hiányában kell ezeket a törvényeket elfogadni, márpedig ha az ember normálisan ül fel a lóra, akkor először van egy stratégiája, és utána hozza meg a stratégia végrehajtásához szükséges törvényeket. Jelen esetben a kormány nem ezt teszi.

De nem az a lényeg, hogy le van írva, elfogadta a parlament, hanem van-e egy világos gondolkodás, hogy mit is akarunk. Na, ennek egy bizonyos szelete, ha már a földgázellátásról szóló törvény van előttünk, akkor mindenképpen gondolkozni kell azon is, hogy a rendszer-irányítási tevékenységet, a rendszerirányítót hogyan tudjuk elképzelni a későbbiekben, mert nagyon nehéz úgy piaci versenyről beszélni, nagyon nehéz úgy a rendszerirányítót elképzelni, ha egyébként lehetővé tesszük, hogy ugyanaz tulajdonolja a rendszerirányítást, aki egyébként a piacnak is döntő szereplője. Miért nem lehet arról beszélni, miért nem lehet azon elgondolkozni, hogy ha a kereskedelmet már nem, ha a szállítást már nem, a tárolást már nem, a szolgáltatókat már nem, mert ezen sajnos túlhaladt az idő, de a rendszerirányítást miért nem akarja a kormány legalább döntő részben állami tulajdonba venni? Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy olyan szereplőnek kell a rendszerirányítást tulajdonolni, aki egyébként nem vesz részt a piaci versenyben. Ha olyan tulajdonolja, aki részt vesz a piaci versenyben, akkor ott nem lesz verseny; ott lesznek kiváltságosok meg lesznek kevésbé kiváltságosok; lesz, aki ki tud lépni a piacra, és lesz, akit megakadályoznak ebben.

Azt tisztelettel kérném, tisztelt képviselőtársaim, hogy legalább ebben a két dologban, a rendszerirányítás tekintetében, ami egy stratégiai kérdés, illetve a kompenzáció bevételeinek kérdésében, a plusz bányajáradék kérdésében próbáljunk már meg normális vitát folytatni, és próbáljunk már ebben egy világos stratégia mentén gondolkozni, erre biztatnám önöket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiból.)